145803. lajstromszámú szabadalom • Ferde forgástengelyű aprító és osztályozó gép

Megjelent: 1959. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.803. SZÁM 50. c. OSZTÁLY — UA—97. ALAPSZÁM •sí-Ferde forgástengelyű aprító és osztályozógép Urbán Dezső oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1957. november 12. A tűzállóanyagot gyártó üzemekben általánosságban használt leszitálásos, vagy leszitálás nélküli száraz görgő járatoknál (melyeknél egy függőleges tengely körül akár a görgő, akár a törőtányér forog) az aprítás és osztályozás mindig a tányér fenéklapján történik. A fenéklapon a görgők által aprított anyagot egyes lekaparó lapátok osztályozás céljából a görgőpályán kívül, a fenéklap külső részén elhelyezett rostalemezekre terelik. A rostalemezen át nem hulló anyagot egy másik terelőrendszer további aprítás céljából viszszatereli a görgő alá. Ez az osztályozás azonban rossz hatásfokú, mert a görgők által aprított anyag a terelőkön aránylag elég nagy vastagságban összetorlódik, a rostalyukakkal csak kisebb részben kerül érintkezésbe s ennek következtében csak részben osztályozódik ki. Az át nem hulló anyagnak több darabja a rostalyukakba ágyazódva a hatásos rostafelületet csökkenti, amíg a következő fordulatok alatt a terelők vagy átnyomják őket, vagy kiemelve a görgő alá terelik. Ezenkívül az anyag terelése közben a vízszintes tányér rostalemeze és a terelő közé szorult anyag úgy a rostalemezt, mint a terelőlapátot erősen koptatja. A terelő kopásának növekedésével nő az eredetileg beállított rés nagysága is; a rés növekedésével azonban a lyukakba ágyazódott anyagot a terelő mindinkább a lyukakban hagyja, sőt a résnek megfelelő vastagságú kiosztályozandó anyagréteg az egész rostalemezt be is fedheti. Mivel az aprításhoz szükséges törőerő a görgők súlyából adódik, azért ezek a gép legsúlyosabb részei közé tartoznak. A görgők azonban még a nagytípusú görgő járatoknál is csak 6—7 t súlyúak, ami nagyon kis törőerőt képvisel. A görgők alatti anyagréteg vastagsága példaképpen 30—40 rnm szokott lenni, ha legfeljebb 3 mm-es végterméket állítanak elő. Ezért nem kétséges, hogy a törőerő legnagyobb része az anyagnak szalaggá való préselésére fordítódik, miközben az anyag aprítása csak morzsolódással történik, ami hatásosnak éppen nem mondható. A leszitálásos görgő járatoknál erős acél rostalemezekre van szükség, hogy a rosta a terelő okozta igénybevételeknek ellenállhasson. Forgás közben fellépő centrifugális erő röpítő hatása miatt a kerületi sebesség bizonyos értéket nem haladhat meg s emiatt a gép fordulatszáma aránylag eléggé alacsony. Mivel a leszitálásos görgőjáratok teljesítménye többek között nagymértékben függ a fordulatszámtól és a jó hatásfokú osztályozástól, fentiekből következik, hogy a gép teljesítménye kicsiny, önsúlya ellenben igen nagy. Az aprításkor keletkező kis szemcséjű (porszerű) hulladék sok esetben szintén nem kívánatos termék. A bevezetőleg mondottak alapján az eddigi leszitálásos görgőjárat tulajdonképp olyan aprítógép, amelyben a törés és az osztályozás egy gépen belül (magában a gépben) történik, ami a hulladék-, ill. pormentes őrlés követelményeit elméletileg jól kielégíti. Gyakorlatilag azonban a rossz hatásfokú osztályozás következtében, a kész végtermék rosszul vezetődik el, úgyhogy túlaprítás következik be, a töret szemcseélei lekopnak s az energiaveszteség megnövekedik. Mindezeken kívül a legkárosabb hatás abban nyilvánul meg, hogy a nagyobb szemcséjű nyersanyag a kész végtermékbe mint puha párnába .beágyazódva a további aprítást majdnem lehetetlenné teszi, ami azt eredményezi, hogy a gép teljesítménye lényegesen lecsökken. A műkorund-gyárakban pl. a csiszolókorongok gyártásához szintén hulladék-, ill. pormentes éles szemcséjű anyagra (trybolith) van szükség. Ugyanígy az útburkoló aszfalttal kevert bazaltzúzaléknak is lehetőleg 3—4 mm" feletti szemcsézetűnek kell lennie. Ilyen anyagok előállításához különböző erősségűre előfeszített rugókkal terhelt és kis törési fok mellett gépenként csökkentett résekkel dolgozó kő törő hengerműveket alkalmaznak körfolyamatos elrendezésben, osztályozó berendezésekkel kombinálva. Ily módon az utolsó osztályozásnál visszamaradó szemcséket a körfolyam befejeztével a hengerműre visszavezetve végeredményben meghatározott szemnagyságú és legkisebb mennyiségű hulladék (por) elvesztésével járó végtermék állítható elő. Az ilyen körfolyamatos elrendezéshez azonban többemeletes épületben elhelyezett aprító, osztályozó és szállítógépek együttműködésére van szűk-