145796. lajstromszámú szabadalom • Szerkezeti megoldások abszorpciós hűtőkészülékek tökéletesítésére

2 145.796 tására is megindul, és a készülék az eddigi megoldásokhoz képest jelentősen kisebb energiaszükséglettel is működőképes. A forralóban a gázbuborékszivattyút körülvevő folyadék nagyrészt a gázbuborékszivattyútól mint szekunder hőforrástól kapja a hőt, és ezzel megakadályozza a gázbuborékszivattyúban levő folyadék túlfűtését, így a gázbuborékszivattyúban az elnyelőközeg nem válik gőzzé, vagyis nem von el feleslegesen hőt, és szükségtelenné teszi az ún. víztelenítő alkalmazását. Ennek következtében a találmány szerinti i'orralóból elvezető csövet nem kell hűteni (bordázni), sőt ehelyett célszerű hőszigetelő burkolattal is ellátni, ami szintén csökkenti a hőveszteséget és javítja a hatásfokot. A hőforrás állíthatósága ezenkívül megkönnyíti a gyártásban a készülék helyes működésének beállítását és elősegíti azt is, hogy előre alkalmazkodni lehessen a felhasználás helyén uralkodó éghajlati viszonyokhoz. A gázbuborékszivattyúnak a forralóban való elhelyezése és kiszélesítése eddig is ismert volt, de ezekben a megoldásokban a gázbuborékszivattyút nem mint szekunder hőforrást képezik ki, szabályozható helyzetű közös hőforrással nem látják el és közvetlenül nem melegítik. A közvetett hőátadás például hegesztési varraton keresztül történik, a gázbuborékszivattyút többnyire ilyen kapcsolattal erősítik a külön alkalmazott hőfelvevőhöz (kéményhez), ami megnehezíti a melegítési arány (varrathossz) állítását. Ez a hőforrás és a gázbuborékszivattyúban levő folyadék között kettős falat is eredményez. Több ismert találmány igyekszik megakadályozni a gázbuborékszivattyú túlfűtését és az azzal járó nagyobb dugulási veszélyt, ezért a gázbuborékszivattyút a bevezetőcsőnél kiszélesítik, de a hőforrást rosszabb hatásfokkal használják ki, mert a többletmeleget mintegy veszendőbe hagyják. Az ismert osztott folyadékáramlású vagy az úgynevezett víztelenítős szerkezeti elemmel felszerelt gázbuborékszivattyúk, illetve hűtőkészülékek az általuk vitathatóan elért csekély előnyök mellett szintén csökkentették a hatásfokot. Ezért van az, hogy az itt ismertetett találmánnyal az eddig ismert megoldásokhoz képest kb. 30%-kal sikerült csökkenteni a fogyasztást. Az elnyelető és a párologtató tökéletesítésének e találmány szerinti módja a kapilláris hatás felhasználásán alapul. Ennek az elvnek az alkalmazása eddigi elnyeletőkben és párologtatókban is megtalálható, és célja az, hogy az elnyelő, illetve az elpárologtatandó folyadék szétterjedjen a belső falak egész felületére s így nagy felület mentén érintkezzék egyrészt a belső gáztérrel, másrészt az elnyelető, illetve párologtató falával. Az ismert megoldásokban az elnyelető és a párologtató belső falán hosszanti irányban barázdákat képeznek ki. E megoldásokban külön nehézséget jelent a folyadéknak a hosszanti hornyokban való egyenletes szétosztása, amihez különféle további szerkezeti elemeket használnak. E megoldások alkalmazása miatt azonban az elnyelető, illetve párologtató csövét lényegileg vízszintesen vagy enyhe dőléssel (szokás szerint az enyhe dőlés a vízszinteshez 1—4°-ot jelent) kell elhelyezni, hogy a folyadék ne tudjon túl gyorsan átfolyni rajta, mivel az elnyeléshez, illetve párologtatáshoz időre is szükség van. A cső esési szögének megkötése azt jelenti, hogy a hűtőkészülék helyes működése függ a helyzet pontos beállításától is. Ezzel szemben a találmány szerinti elnyelető, illetve párologtató csövében egy kis emelkedési magasságú spirális van elhelyezve, amelynek tengelye egybeesik a cső geometriai tengelyével, és amelynek a folyadék áramlási irányára nagyjából merőleges menetei érintkeznek a cső belső falával. Ezt a spirálist olyan anyagból kell elkészíteni, amelyet a cseppfolyós elnyelőközeg, illetve hűtőközeg könnyen nedvesít. A spirális behelyezésével kis rések keletkeznek' a menetek és a csőfal között, valamint a szomszédos menetek között is, kapilláris hatás jön ''létre és a belső tér alján áramló folyadék vékony hártya alakjában ellepi az egész belső felületet. Ugyanez a hatás a találmány szerint úgy is elérhető, hogy az elnyeletőben, illetve a párologtatóban a belső térnek megfelelő alakú vékony karikák vannak elhelyezve a folyadék áramlási irányára merőlegesen és ezek a karikák alkotják egymás között és a belső falakkal a kapilláris emelőhatás létesítéséhez szükséges réseket. Ilyen módon a spirális menetei, illetve a karikák gátolják a folyadék gyors lefolyását, ami a hosszanti barázdákhoz képest kedvezőbb megoldást jelent. Nincsen szükség külön folyadékelosztó elemekre, és ha az elnyelető, illetve párologtató csőkígyószerűén van kiképezve, a folyadék felületének megnövelése folytán a csőkígyó egyrészt na^gyobb lejtésű, másrészt rövidebb lehet, és a nagyobb lejtés következtében a hűtőkészülék nem kényes a függőleges helyzet pontos beállítására. Ezenkívül a kapilláris hatással működő párologtatót egyszerűbben el lehet helyezni a hűtőkészülék hasznos terében és megjavul a hasznos tér helykihasználása. A találmány szerinti, kapilláris emelőhatással működő párologtató nemcsak abszorpciós hűtőkészülékben, hanem minden olyan helyen felhasználható, ahol valamilyen folyadék elpárologtatása szándékos hűtőhatást eredményez. A találmány szerinti szerkezeti jmegoldások példaképpeni kiviteli alakjai az 1., 2. és 3. ábrán láthatók. Az 1. ábrán a forraló és a gázbuborékszivattyú, a 2. és a 3. ábrán pedig az elnyelető és a párologtató vázlatos rajzát tüntettük fel. A találmány szerinti forraló és gázbuborékszivattyú egy lehetséges gyakorlati kiviteli alakját feltüntető 1. ábrán —1— a gázbuborékszivattyú hengeres kiszélesedő része, amelyben a —2— fűtőtér van kiképezve, ez tartalmazza a hőforrást, a —3— villamos • fűtőtestet. A fűtőtér a gázbuborékszivattyú —1— kiszélesedő részén túl alul és felül is meg van hosszabbítva, és belenyúlik a —4— forraló —5— belső terébe. A —3— fűtőtest a —2— fűtőtérben függőleges irányban eltolható. A gázbuborékszivattyúból kiálló —6— csőben jön létre a szivattyúhatás, a hűtőközegben gazdag oldatot pedig a —7— cső szállítja a gázbuborékszivattyúba. Ennek a —7— csőnek a forralóban levő —8— szakasza a visszalökések megakadályozása végett menetes kiképzésű. A —4— forralót és a forralóból a kondenzátor felé vezető —9— csövet a —10— hőszigetelés veszi körül. A hűtőközegben szegénnyé vált oldatot a forralóból a —11— cső a —12— I