145779. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóztartalmú anyagok gépesítésére
2 145.779 fenekén (9) szállítócsavar van, amely úgy van elrendezve, hogy a meleg anyagot a (7) autoklávból a két (10, 11) rostosítóba juttatja tovább. Utóbbiak sorosan csatlakoznak a (12) dúsítóhoz, a két csavarsajtós (13, 14) öblítőhöz és a (15) forgó szitához. A berendezés (16) szivattyút is tartalmaz, amely a (13) és (14) csavarsajtós öblítő között helyezkedik el a (13) és (14) csavarsajtós öblítőkkel sorosan. A berendezéshez tartozik még a (15) forgó szita, a (17) dúsító, a (18) fehérítő és a •pép tisztítását végző (19) és (20) centrifugákból álló tisztítótelep. A (22) csővezetékből, amely a (15) forgó szitát a (17) dúsítóval köti össze, (21) áthidaló csővezeték vezet a (19) tisztító bemenetéhez. A (21), illetve (22) csővezetékekben levő (23), illetve (24) szelepek a pépet akár a (18) fehérítő berendezésen át, akár a (21) csővezetéken át irányíthatják. A berendezés egyik példakénti működési módja szerint az esparto-füvet az (1) portalanítóba adagoljuk. Innen a fű a (2) aprítóba kerül, ahol mintegy 2 hüvelyk hosszúságú darabokra darabolódik. Az aprított füvet a (3) szállítómű légnyomással szállítja a (4) szelelőbe, amely a füvet megtisztítja az aprító művelet során esetleg keletkezett portól. A fű maga a (4) szelelőből a (6) garatba hull, míg a kivont por az (5) porzsákba kerül. A fűből eltávolított por viasztartalmú és a viasz kivonása végett megfelelő külön eljárásnak vethető alá. A füvet ezután a (7) autoklávba tápláljuk be, amelybe a (25) csővezetéken át gőzzel közvetetten előmelegített lúgot is szivattyúzunk mindaddig, míg a lúg és a fű súlyaránya a 3 : 1 értéket el nem éri. „A lúg és a fű súlyarány": a nyers fű nedvességtartalma és a hozzá adott főzőlúg súlyösszegének a nyers kemence-száraz súlyához vett arányát kell érteni. A lúg visszanyert és adagolt vegyszereket tartalmaz. A (26) csővezetéken át a (15) forgó szitából visszakapott mennyiséget is a (7) autoklávba vezetjük, ami a feltárás enyhe természete folytán lehetséges. E példában a lúg 3,3 súly/térfogat % marószódát, vagy azzal Na2Ü-ban egyenértékű anyagot tartalmaz és szulfidossága 5%. A „szulfidosság" fogalmát jelen leírás értelmében a NaOH + Na 2 S ~ % érték határozza meg, ahol mind Na2 SXl00 ,ü az Na2S, mind az NaOH egyenértékben fejezendő ki. A (7) autokláv a hőveszteség csökkentése végett gondosan van burkolva és forgási sebessége 15— 60 fordulat óránként. Az autoklávba a (27) csővezetéken át kis nyomású gőzt bocsátunk és a füyet három órán át 75 C° hőmérsékleten, lényegileg atmoszferikus nyomáson tárjuk fel, illetőleg főzzük. A feltárás során a fűből a lignintartalom mintegy 40%-át választjuk ki. Amikör a feltárás befejeződött, a (7) autoklávot úgy fordítjuk, hogy a feltárt fű, azaz a félpép a (8) ürítőbe esik, ahonnan a (9) szállítócsavar folyamatos üzemben még melegen továbbítja a (10) és (11) rostosítókba rostosítás végett. Rostosításon mechanikai kezelést értünk, amelynek a lágyított főzetet vetjük alá, hogy azt rostos péppé lazítsuk. Ezt a meghatározást a T. A. P. P. I. Félkémiai Pépesítő Bizottsága az 1954. november 23-i felülvizsgálatában tette közzé. A rostosított főzet a (12) dúsítóba kerül, ahol dúsítjuk, majd pedig a csavarsajtós (13) és (14) öblítőkbe, ahol vízzel öblítjük. A (13) csavarsajtóból kilépő főzetet a (28) csővezetéken bevezetett vízzel keverjük és a (14) csavarsajtóban mossuk. A főzetből a (14) csavarsajtóban eltávolított lúgot a (16) szivattyú visszakeringeti a (13) csavarsajtón áthaladó főzethez. úgyhogy a mosás ellenáramban történik. A (12) dúsítóból és a (13) csavarsajtóból kapott lúgot a (29) ponton hozzáadjuk a (8) ürítőből a (10) rostosító felé haladó kiürített főzethez, hogy annak sűrűségét rostosításra alkalmassá tegyük, azaz kemenceszáraz félpépsúly TT- T„ TT -ban mérve 4—16%-os teljes íozetsuly pépsűrűséget érjünk el. A (30) csővezetéken át azonban elvezethetjük a lúgot a szokásos szódarekuperátorhoz is. Mind a (10), mind a (11) rostosító gyanánt használhatunk tárcsás finomítót, amilyenek pl. a Bauer, Sutherland vagy Sprout—Waldron gyártmányok. Ahol Sprout—Waldron finomítót használunk, a (10) finomítóban a tárcsaházagok 0,010 hüvelyk nagyságrendűek legyenek, a (11) finomítóban pedig 0,006 hüvelyk nagyságrendűek. Ahol Sutherland finomítót használunk, a finomítók elé egy Sutherland lázítót kell beiktatni kis pépsűrűséggel való üzemeltetés végett. A rostosított főzet, miután a (31) csővezetéken át hígítóvíz adódik hozzá, a (14) csavarsajtóból a (15) forgó szitába kerül, ahol a (32) csővezetéken át további vízpermetet kap. A nem kellőleg rostosított főzet a (15) szitán kiválasztódik és a befelé folyató típusú 0,013 hüvelykes négyzetes nyílású szitán mintegy 6% fennakad. Megjegyzendő, hogy a szita .nyílásmértéke változhat 0,008 és 0,030 hüvelyk között aszerint, hogy a későbbi tisztítókat a fennakadó mennyiség 2 és 10%-ra előirányzott értékei között hogyan kívánjuk üzemeltetni. A fennakadt mennyiséget további feltárás végett a (26) csővezetéken át a (7) autoklávba vezetjük vissza. A (15) forgó szitából kapott főzet a (17) dúsítóba kerül, ahol a vizet eltávolítjuk, majd pedig — mivel a (24) szelep nyitva van, a (23) szelep pedig zárva — a (18) fehérítő készülékbe. A fehérítés során különböző eljárásokat követhetünk, amelyek közül hármat alább vázolunk. 1. Egy- vagy kétfokozatú hipokloritos fehérítés E két módszer a fehérítetlen kemenceszáraz pép súlyára vonatkoztatott 25, illetőleg 20%-ot használja fel a rendelkezésre álló klórnak. 2. Klórozásból, maró kivonatolásból és hipokloritos kezelésből álló háromfokozatú fehérítés Ezen eljárás első fokozatában a fehérítetlen kemenceszáraz pép súlyára vonatkoztatott klór 12—18%-a használódik el. A lúgos kivonatoló fokozatban 3—4% nátronlúg fogy, míg a végső fokozatban a rendelkezésre álló klór 5—10%-a (fehérítetlen kemenceszáraz pép súlyára vonatkoztatva) fogy el hipoklorit alakjában. 3. Kétfokozatú hipoklorit/klórdioxidos fehérítés Ezen eljárás első fokozatában a fehérítetlen kemenceszáraz pép súlyára számított 15% ren-
