145779. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulóztartalmú anyagok gépesítésére

i.vj.tr^j'dx^iiit/, xaua. UCV.CIII'U'CJ, ±u. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.779. SZÁM 55. b. OSZTÁLY — PA-537. ALAPSZÁM Eljárás cellulóztartalmú anyagok pépesítésére The British Paper and Board Industry Research Association cég, Kenley, Surrey, Anglia A bejelentés napja: 1957. május 20. A találmány cellulóztartalmú anyagok, különösen a fűfélék családjába tartozó cellulóztartalmú anyagok, mint pl. esparto-fű, juncus maritimus, búzaszalma, rizsszalma, sabai fű, bambusz, kisajtolt cukornád, pépesítésére vonatkozik. Ismeretes, hogy a fűfélék családjába tartozó cellulóztartalmú anyagok nyomás alatti pépesítés után papírgyártásra használhatók. Különösen az esparto-fűből ily módon készült pép alkalmas jóminőségű könyv-, illetőleg nyomdapapiros és közepes minőségű írópapiros gyártására. A fűfélék családjába tartozó cellulóztartalmú anyagok ismert pépesítési eljárása általában a következő lépésekből áll: portalanítás, nyomás alatti főzés, öblítés, fehérítés és szűrés. A pép kitermelése rendszerint nem valami nagy. így pl. a fehérített esparto pép kitermelése rendszerint nem ha(kemence-száraz pép x 100%) és ezen érték alatt is erősen változik, elsősorban az esparto származása és eljárási változók szerint. A találmány értelmében a cellulóztartalmú anyagot a pépesítő eljárás sofán lényegileg atmoszferikus nyomáson vetjük alá az első lúgos feltárásnak 0,5—7 súly/térfogat-százalékos nátronlúg oldattal, vagy ezzel Na2

0-ban egyenértékű oldattal, az alább meghatározandó szulfidossággal vagy anélkül, a hőmérséklettel fordítottan változó időszakra, 3 : I-nél nem kisebb az alábbi meghatározás szerinti lúg/anyag arány mellett, majd a feltárt anyagot az alábbi meghatározás szerint rostosítjuk és ha szükséges, rostosítás előtt hígítjuk, hogy a rostosításhoz kívánatos pépsűrűséget megkapjuk; a kapott anyagnak legalább egy részét második feltárásnak vetjük alá lényegileg atmoszferikus nyomáson az első feltáráshoz használt lúghoz hasonló lúggal; a lúgot az első és második feltárás eredményeképpen kapott pépből, illetőleg, ha az első feltárásban résztvett anyafíot teljes egészében alávetjük a második feltárásnak, a második feltárás eredményeképpen kapott pépből eltávolítjuk. Az atmoszferikus nyomáson végzett első' feltárás vagy főző kezelés meglágyítja a cellulóztartalmú anyagot és leválasztja néhány alkotórészét, így pl. az esparto-fűből az anyag eredeti lignintartalmának mintegy 40%-át választja le. A meglágyított félpépet rostosítjuk, azaz a félpépet mechanikailag kezeljük, hogy a lággyá vált elegy rostos péppé lazuljon. A második feltárás és a mosásból, szűrésből, fehérítésből és tisztításból álló végső kezelés után 45—60% kitermeléssel finom papiros gyártására alkalmas minőségben kapjuk a pépet. A kitermelés foka szerint a pép erőssége is változik mégpedig oly módon, hogy az erősség általában növekszik, ha a kitermelés csökken. Mindazonáltal, ha a fehérítés műveletét mellőzzük, a kapott pép alkalmas tábla készítésére és ilyenkor a kitermelés a 85%-ot is meghaladhatja. így pl. sajtolt cukornádból, ha a pépesítést a fentiek szerint végezzük és a fehérítést mellőzzük, 9-pontos tábla készítésére alkalmas pépet is kaphatunk. Az esparto pépből készült papiros erősségi jellemzőinek javítására a találmány szerinti eljárás során kémiai fapépet adhatunk az esparto-fűből készült pépsez. A fapép adagolása mintegy 1/3 a 2/3 esparto-péphez. így a találmánynak megfelelően különböző kitermelésű esparto-pépeket használva igen különböző minőségű papirosokat készíthetünk, amelyek számos igényt kielégítenek. A találmány jobb megvilágítása érdekében, továbbá annak bemutatására, hogy az hogyan valósítható meg, az alábbiakban a mellékelt rajzokra fogunk hivatkozni, ahol az 1. ábra a cellulóztartalmú anyagot pépesítő berendezés folyamatdiagramja, a 2., 3. és 4. ábra pedig az 1. ábrában bemutatott berendezés egy-egy változatának folyamatdiagramja. Az 1. ábrában bemutatott folyamatdiagram szerinti berendezés esparto-fű pépesítésére alkalmas. A berendezés tartalmazza a szokásos (1) portalanítót, amelyben a fű előzetes portalanító kezelésen esik át, a (2) aprítót, amely a füvet megfelelő hosszúságú darabokra vagdalja és a légnyomásos (3) szállítóművet, amely a füvet a (4) szelelőbe viszi, és az (5) porzsákot, amely a (4) szelelőhöz csatlakozik. A (4) szelelő a (6) garat fölött helyezkedik el, amely viszont a magábanveve ismert kivitelű (7) gömbautokláv fölött van elrendezve. A (7) autokláv a (8) ürítőbe ürül. Ez utóbbinak