145770. lajstromszámú szabadalom • Készülék szilárd és folyékony anyagok érintkeztetésére főleg cukor diffúziós úton történő kivonására
145.770 3 répaszeletek kiemelése, lecsöpögése és átvitele minden 3/4 fordulatban egyszer végbemegy, ha menetemelkedésenként négy rács van és minden ín—1\ fordulatrészben egyszer, ha —n— számú \ TL J rács van menetemelkedésenként. Eddig feltételeztük, hogy a répaszeletek teljesen megtöltenék egy —8^- sejtet.-.Ez nem minddig áll fenn, mert a készülék kisebb adagokkal is működhet vagy más kezelésekre is használható, amelyeknél az egyik —8— sejtben levő szilárd anyag azt nem tölti ki teljesen és elmozdulhat az egyik —3— szakaszban levő folyadékban. Ha a szélső esetet vizsgáljuk (9. ábra), amikor csak egy •—A— répaszelet van az —a— rács előtt és ha feltételezzük, hogy a répaszeletek csúszási szöge 45°, akkor mint előbb is, az alábbi táblázatot állíthatjuk fel, ami a 9—15. ábráknak felel meg. II. táblázat Répaszelet ek F olyadé k Ábraszám Időpont " « X x 9 0 0 0 0 10 t/8 45° 0 x/8 11 t/é 90° 0 x/4 12 3t/8 135—315° —x/2 3x/8 13 t/2 360° —x/2 x/2 14 5t/8 360° —x/2+x/8 5x/8 15 3t/4 360° —X/2+X/8-1-X/8 3x/4 Látjuk, hogy a répaszelet az —a— ráccsal kezd elfordulni, anélkül, hogy hosszanti irányban elmozdulna. A 3t/8 időpontban (12. ábra) a —b— rács kinyílt és az —A— répaszelet, amelynek koordinátái (135°, 0) lettek, —A! —be esik a szállítócsavar mentén úgy, hogy az a szög 135°-ról (135 + 180°)-ra, vagyis 315°-ra változik, míg a répaszelet hosszanti irányban elmozdul, de a folyadék mozgásával ellentétes irányban fél menetemelkedésnyire, vagyis (—x/2) értékkel. Azután a répaszelet, miután szögirányban elmozdult egészen a legalsó helyzetéig (13. ábra), ott marad, miközben hosszirányban ugyanolyan irányban elmozdul, mint a folyadék (14. és 15. ábrák). Ismét minden 3/4 fordulatra egy átvitel jut. A répaszeletek abszolút elmozdulása a fordulat 3/4 részében (—x/2 + x/8 + x/8), vagyis (—x/4). A viszonylagos elmozdulás ismét —x— a fordulat 3/4 részében, vagyis a répaszeletek minden kiemelésére, lecsöpögésére és átvitelére számítva. A végeredmény mindkét esetben ugyanaz és gyakorlati szempontból a közbenső esetekre is érvényes. Amikor a répaszeletekből, vagy általában a kezelt szilárd anyagokból álló betét eléggé megtölti a —8— sejteket, akkor el lehet' távolítani egyes —6— rácsoknál a mozgó részt. így például el lehet távolítani a mozgó részt a —2— csavar belépésétől számított harmadik rácsnál és minden további páratlan rácsnál, de az utolsó rács mozgó részének meghagyásával. A répaszeletbetét a kívánt pillanatban átesik az illető rács eltávolított mozgó részének helyén levő nyíláson és a szeletek esésének és átvitelének időszakán kívül a betétet vagy az a rács tartja fenn, amelyik a fentemlített ráccsal együtt az illető sejtet meghatározza, vagy pedig a szomszédos répaszeletadag. Tehát az említett nyíláson áthaladnak a répaszeletek, amelyeket az a rács emelt fel, amelyik a, csavar szállítási irányában követi a nyílással ellátott rácsot és az előző rácsra jutnak, anélkül, hogy egyszerre két rácson haladhatnának át vagy visszatérnének abba a sejtbe, amelyből eltávoztak. A répaszeletek tehát, azalatt, amíg a rács, amelyen áthaladtak, felemeli őket, nem tud-" nak a kívánt iránnyal ellenkező irányú mozgást végrehajtani. Feltételezzük, hogy a rácsok egyenletes távolságban vannak egymástól és hogy ha —n— rács van a —2— csavar egy menetemelkedésére számítva, akkor —n— egész szám, tehát a 360°/n szög, ami két rácsot egymástól elválaszt, egészszámú tényezője a 360°-nak. De ebben az; esetben a répaszeletek felemelése egyszerre több rácson történik és a készülék ellenállási nyomatéka fordulatonként —n—szer nagyon magas értékű lesz. Ennek a nyomatéknak a szabályozására helyes, ha két egymást követő rács között a 360° egészszámú tényezőjétől kissé eltérő szöget veszünk fel, tehát —n— már nem egész szám többé. Legjobb az az elrendezés, amikor az első és utolsó rács a dobnak ugyanazon tengely síkjában van. Ebben az esetben egy rács eltolódási szöge, vagyis a 360 °/n és a 360° előbb említett tényezője közti abszolút különbség 360°/nNm, ahol —N— a —8— sejtek öszszes száma. A rácsok mindkét irányban el lehetnek tolva, vagyis a 360°/n szögeltolódás nagyobb vagy kisebb lehet, mint a 360° egészszámú tényezője. Az előbbiekben leírtuk az elveket, amelyeken a készülék alapul, a továbbiakban gyakorlatban kivitelezett készüléket ismertetünk, amint azt a 16—24. ábrák mutatják, amelyekben megtaláljuk a már meghatározott főbb alapelemeket, mégpedig azonos jelölésekkel. A —2— szállítócsavart itt nem tényleges helikoidális falfelülettel kiviteleztük, hanem egy közelítő helikoiddal, amelyet egy sorozat —11— átmérőirányú síkkal alakítottunk ki (16. és 20. ábrák), amelyeket ferde —12— síkok kötnek össze. A bemutatott készülék 31 darab —8— sejtre készült, de áttekinthetőség végett csak —8— sejt elemeit mutattuk be. Mindegyik sejtet két szomszédos —6— rács és a szállítócsavar két része határolja, amelyek mindegyike egy —12— ferde részből és -^11— átmérőirányú szomszédos síkok részeiből áll. Két szomszédos —6— rács által bezárt szög 360°/n + 360°/nN, vagyis kb. 93°. A répaszeletek beadagolására (16. és 20. ábrák) három —13— csatorna szolgál, amelyek egymással kb. 120°-os szöget zárnak be és egyrészt csatlakoznak az —1— dob —7— üreges tengelyéhez, amely a —2— csavarnak előbb említett tengelyrészét alkotja, másrészt pedig a három csatorna a —17— tokba nyílik a —15— hengeres perforált válaszfalba készített —14— nyílásokon át. Ez a válaszfal az —1— dob meghosszabbítása és —16— homlokfalban végződik. A 16. ábrán a —17— tokot, az —1— dobot és a —16— válaszfalat szaggatott vonallal jelöltük az ábra érthetőségének növelésére. A répaszeleteket az—1— dobbal forgó üreges tengelybe adagolják be. Tengelyirányú síkban egy —18— adagolórács helyezkedik el a —17_ tok belső felülete és a —7— üreges tengely között. Ezt hosszirányban a homlokfal és a
