145764. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az oleandomycin alacsonyabb acilésztereinek előállítására
o Megjelent: 1959. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.764. SZÁM 12. p. OSZTÁLY — Pl—128. ALAPSZÁM Eljárás az oleandomycin alacsonyabb acil észtereinek előállítására Chas. Pfizer & Co., Inc. cég New York, mint Celmer Walter Dániel vegyész, New York-i lakos jogutódja A bejelentés napja: 1958. május 31. É. A. E. Ä.-beli elsőbbsége: 1957. június 7. A találmány az oleandomycin új és hasznos poliacil származékainak, különösen az oleandomycin alacsonyabb, di- és tri-acilésztereinek előállítására vonatkozik. Az új termékek előnyösen urológiai antiszeptikumokként használhatók és az állati és emberi szervezetben magas vérszinteket létesítenek. A találmány körébe továbbá oly gyógyászati készítmények is tartoznak, melyek az új vegyületeket gyógyszerészileg elfogadható hordozóanyagokkal együtt tartalmazzák. Urológiai antiszeptikumok oly szerek, melyek fékezik vagy gátolják a mikroorganizmusok szaporodását az urinárius traktusban. Számos ismert antiszeptikum, pl. a higanytartalmúak, a fenolok stb. gyakran nemkívánatos mellékhatást tüntetnek fel, pl. toxicitást, stabilitás hiányát, testnedvekben való oldhatatlanságot és csekély abszorpciót és kiválást, valamint korlátolt aktivitást. A találmány primer célja urológiai antiszeptikumok új sorozatának létesítése, mely szerek mentesek ezektől a káros mellékhatásoktól. További célja a találmánynak oly oleandomycin származékok létesítése, melyek az emberi szervezetben lényegesen magasabb vérszintet létesítenek, mint a rokon-antibiotikumok. A találmány az oleandomycin alacsonyabb, tries di-észtereinek sorozatát létesíti, melyben az acilcsoportokat alacsonyabb alifás savakból származtatjuk be. E sorozatba tartozik pl. a tri- és diacetil oleandomycin, a tri- és dipropionil oleandomycin, a tri- és dibutiril oleandomycin stb., mely vegyületek nemcsak magas vérszintet biztosítanak, hanem egyúttal kiváló urológiai antiszeptikumok anélkül, hogy az ismert vegyületek hátrányait feltüntetnék. Az oleandomycin ezen poliésztereinek előnyei sokfélék, nevezetesen: stabil vegyületek, vizes vivőkben kis mértékben oldhatók, de nagyon jól oldhatók a gyomornedvben; aránylag nem-mérgező hatásúak és íztelenek; és végül könnyen abszorbeálódnak és nagyrészt kiválnak a vizelettel. Így pl. a teljes oleandomycin-aktivitás a vizeletben, a triacetil oleandomycinnek szájon át való szedés után, kétszerese a szabad bázis aktivitásának. Ez okból az oleandomycinnek találmány szerinti poliészterei különösen értékesek, tekintettel azokra a meglepő és váratlan tulajdonságokra, melyekkel rendelkeznek. A találmány az oleandomycinnek eme alacsonyabb poliacilésztereinek előállítására vonatkozik. Az 'alacsonyabb triacilészterek előállítására szolgáló eljárás kivitelénél az oleandomycint a megfelelő acilanhidriddel reakcióba hozzuk. Ezt a reakciót célszerűen bázikus katalizátor jelenlétében foganatosítjuk és optimális eredmények elérésére rendesen acilezőszer-felesleget használunk. Az eljárás előnyösen kb. 0° és kb. 50 C° közötti hőmérsékleti tartományban folyik le. Tartama kb. 5 és kb. 48 óra között váltakozik. Az oleandomycinnek alacsonyabb diacilészterét azután úgy állítjuk elő, hogy az oleandomycinnek tri-acilészterét vízzel keveredő primer alkohollal, pl. metilalkohollal, etilalkohollal, propilalkohollal és más effélével hozzuk érintkezésbe. A hőmérséklet tág határok között változik, de célszerűen kb. 15 C° és kb. 40 C° hőmérsékleti határok között van, 24 órától kb. 3 hétig terjedő ideig, mely időtartam függ a felhasznált észtertől és a hidrolizáló szertől. Általában a felhasznált primer alkoholnak legalább oly térfogatúnak kell lennie, hogy feloldja a triésztert. Az alább ismertetendő vegyületeket kapszulák, tabletták vagy vizes szuszpenzió alakjában vagy más gyógyászati készítmények alkatelemeként veheti be a beteg. E vegyületek emberek által beveendő mennyisége kb. napi 50—600 mg, 1—4 adagban, ámbár ez a mennyiség bizonyos mértékben a beteg testsúlyától függ; általában a napi adag a testsúly kg-jaként 1—10 mg. E gyógyszerek injekció alakjában is alkalmazhatók, azonban a szokásos beadási mód: per os. A találmány szerinti poliésztereket rendesen zselatinkapszula vagy oly tabletta alakjában adják a betegnek, amely semleges kötőanyagként pl. keményítőt vagy tejcukrot tartalmaz. Végül bevehető a
