145754. lajstromszámú szabadalom • Eljárás adenosintrifoszfátok előállítására
c? Megjelent: 1959. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.754. SZÁM 12. p. 6-10. OSZTÁLY — KO—1247. ALAPSZÁM Eljárás adenosintriphosphatok előállítására Dr. Kőrös Zoltán vegyész, budapesti lakos A bejelentés napja: 1957. december 30. Az adenosintriphosphorsav (ATP) izolálására számtalan eljárás ismeretes, melyek végeredményben három csoportba sorolhatók aszerint, hogy az izomfehérjéhez megkötő tten jelenlevő ATP-t miként teszik vízben oldhatóvá. Az első módszer C. H. Fiske és munkatársaitól származik, majd a módszerüket K. Lohmann, S.s E. Kerr, később A. L. Dounce tökéletesítették. Ők a friss izomzatot 8—20%-os triclorecetsavba darálták, miáltal a fehérjéket denaturálva az ATP lehasadt a hordozó fehérjéről, az actinról és triklórecetsavas oldatba került. A módszer ipari megvalósításra nem ajánlható, mert egyrészt az erősen savas közegben az ATP rohamosan elhidrolizál, másrészt az oldatból az ATP nem izolálható közvetlenül, pl. ioncserélő technológiával, mert a magas triklóracetát koncentráció kizár bármilyen ioncserét, így csak higanysó formájában lehet az ATP-t kicsapni. A másik módszer Szent-Györgyi A. és munkatársaitól ered, akik az ATP ipari előállítása céljából a friss izomzatot mintegy kétszeres térfogatnyi alkoholba darálták s az így elvégzett zsírtalanítás és vízelvonás után a húst az alkoholból kisajtolták és ismét kétszeres térfogatú alkoholba tették, melyben pár perces forralással érték el az ATP lehasítását az actinról. Az ilyen módon kezelt izomzatot kipréselték és megszárították, miáltal az ATP gyártáshoz jól bevált nyarsanyagot kaptak szárított izompor formájában. Ebből az izomporból hideg vizes extrakcióval ATP tartalmú kivonat készíthető. A módszer ipari alkalmazásában nagy hátrány az alkoholos főzés, mely egyrészt különleges műszáki megoldást igényel és sok alkoholveszteséggel jár, másrészt az, íhogy a forró alkohol a fehérjéket többé-kevésbé denaturálja ugyan, de az ATP nem oldja ki, hanem az izomszövetek közé kicsapva hagyja. A harmadik ismeretes módszert M. Bielsehowtsky dolgozta ki, aki ún. miotoxint készített oly mó• don, hogy a megdarált friss izmot először hétszeres., majd ötszörös acetonos, utána háromszoros, végül kétszeres éteres kezelésnek vetette alá. A megszárított izomport ezután ötszörös mennyiségű sóoldattal extrahálta és a kapott fehérjeoldatot kipréselte. A préseléssel kapott sóoldatban az ATP még actionhoz kötött formában volt jelen és a lehasítást hétperces forralással érte el. Az oldatból lehűtése után két térfogat metilalkohollal kicsapta az ATP koncentrátumot és szerves oldószerrel azt megszárította. A kapott megszárított termék az előzőhöz hasonlóan vízoldható formában tartalmazza az ATP-t, melyből az kivonatolható és a már ismert módon izolálható. A módszer csupán laboratóriumi keretek között vihető keresztül, mert 30—40-szeres szerves oldószeres kezelés ipari bevezetésre aligha jöhet-szóba. Hátránya még az is, hogy ez sem szolgáltatja köz^ vétlenül az ATP kivonatot, hanem csak újabb extrakció segítségével. A sóoldat forralásakor kapott oldat viszont nem alkalmas ATP izolálására a sok fehérje jelenléte miatt, melyek csak alkohollal választhatók le. Azt találtam, hogy az ATP-t vizes kivonat formájában közvetlenül megkaphatjuk a friss izomzatból, ha az izomzat zsírtalanítását egyszeri hideg alkoholos kezeléssel elvégezve az utána kapott préspogácsát pár perces vizes hőkezelésnek vetjük alá. Ily módon az ATP leíhasad az actinról, a vízoldható fehérjék denaturálódnak és az ATP vizes oldatba megy át. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy nem szükséges magas koncentrációjú triklórecetsavas kezelést végezni ahhoz, hogy közvetlen extrakt formájában kapjuk meg az izomzat ATP tartalmát és hogy ioncserélő technikával lehet az ATP-t előállítani. A másik két közvetett módszerrel szemben is lényeges technikai haladást jelent a találmány szerinti eljárás. Az eljárás ugyanis a fehérjék denaturálása céljából vizes hőkezelést alkalmaz, mely a forró alkohol és sóoldat forralással szemben egy lépésben denaturál oly módon, hogy sem zavaró ionok nem maradnak az oldatban, sem oldott fehérje, sem alkoholos szárítás nem szükséges a protein mentesítéshez. A forró alkohol ugyanis a fehérjéket jóllehet denaturálja, de a folyamat nem oly természetű, mint a triklórecetsav esetében, aholis oldhatatlan csapadék keletkezik, hanem • csak részben oldhatatlanokká válnak és csak akkor denaturálódnak teljesen, ha