145749. lajstromszámú szabadalom • Porlasztó Dieselmotorokhoz

2 145.749 hogy a két henger homlokfelületei egy síkba kerülnek. Ezáltal a belső hengerben nyomó, a külsőben pedig húzó igénybevétel keletkezik és az illesztő felületek egymáshoz szorulnak. A H magasságnak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy az egymáson felfekvő felületek üzem közben se lazuljanak, tehát jól egymáshoz szoruljanak, viszont ez a magasság csak akkora legyen, hogy az alkatrészekben csak rugalmas alakváltozások keletkezzenek. Közepes nagyságú porlasztóknál a H magasság megfelelő értéke ,kb. 0,04 mm. A porlasztó tömeggyártásánál a találmány értelmében az 1 és 2 hengerek egymásba helyezése előtt az 1 henger fenekén a 15 etalontárcsát helyezzük el, amelynek E vastagsága a H értékkel kisebb, mint az 5 fúvókás tárcsa U vastagsága: , E = U —H. Mármost behelyezzük a 2 hengert és az alkatrészeket a 16 csavarral és a 18 anyával összefogjuk. A csavar feje a 2 hengernek e célra készített 17 mélyedésében süllyesztve helyezkedik el, szára pedig a 11 furaton hatol át, melynek e célból nagyobbnak kell lennie, mint a 10 fúvóka. Az alkatrészeknek ilyen módon való összeszerelése után fent az 1 heng;er hosszabb, mint a 2 henger, vagy megfordítva, ha azonban a két felső homlokfelületet lecsiszoljuk, olyképp, hogy ez a két homlokfelület egy síkba essék, majd pedig a részeket szétszedjük és a porlasztót az 5 fúvókás tárcsával rendesen összeszereljük, akkor fent a kívánt H távolságot kapjuk. A találmány szerinti porlasztónál a 3 dugattyú a rajz szerint alsó nyúlvány nélkül készíthető, tehát oly csap nincsen, amelyik a 10 fúvókába nyúlik és így a dugattyú laposan fekszik fel az 5 tárcsán. A leírt előnyök, főleg a tüzelőanyag élőmelegítése folytán azonban a porlasztás jobb, mint az ismert efféle porlasztóknál, az előállítás pedig egyszerűbb és olcsóbb, mint a csapos kiviteleknél. Hogy a porlasztás: még: jobb legyen, az 5 tárcsa felső felfekvő felületén ferde (tehát nem sugárirányú) 19 hornyokat készíthetünk (8. ábra), melynek hatása folytán a gázolaj egy része a 4 bordák elhagyása után közvetlenül a 9 gyűrűtérbe áramlik és egyben erőteljes forgó (örvénylő) mozgásba jut. Az ilyen forgó mozgás előnyei ismeretesek és többek között abban állnak, hogy a fordulatszám növekedésénél a befecskendezés kúpszöge is nő, miáltal a gazdaságosan megengedhető legnagyobb fordulatszám értéke is emelkedik. Ezt az örvénylő mozgást azonban eddig a dugattyúban vagy a hengerfalban levő hornyokkal érték el, ami hátrányos, mert megszakítja a dugattyú tömítőfelületét és így tömítetlenségekihez, valamint berágódásokhoz vezethet. A találmánynál viszont a ferde 19 hornyok helybenálló és sík felületen vannak, az örvénylő mozgás előnyeit tehát az említett hátrányok nélkül lehet kihasználni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a ferde hornyok nem az 5 tarosán, hanem a 2 henger alsó felületén vannak. A 19 hornyok nagysága és száma előnyösen úgy választandó, hogy a 7 gyűrűtéren átáramló olajmennyiség elegendő legyen az 5 tárcsának alulról való kellő hűtésére, a 19 hornyokon átáramló olajmennyiség pedig elegendő legyen ahhoz, hogy az egész porlasztandó mennyiséget kellőképpen örvényeltesse. Szélső esetben: azonban lehet a teljes olaj mennyiséget-a 19 hornyokon átáramoltatni. Szabadalmi igénypontok: 1. A 145.122. számú törzsszabadalom szerinti porlasztó továbbfejlesztése, melynek jellemzője, hogy az (5) fúvókás tárcsa a porlasztó külső (1) hengerének fenekén fekszik és a (2) henger szorítja le. 2. A 145.122. számú törzsszabadalom szerinti porlasztó továbbfejlesztése, melynek jellemzője, hogy a belső (2) henger a motorba való beszerelés előtt az (1) külső hengerből a (H) darabbal ki. áll, olyképp, hogy beszereléskor a belső henger a külső hengerbe nyomódik és így a két henger homlokfelületei egy síkba kerülnek. "W 3. A 2. igénypont szerinti porlasztó kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy a külső (1) henger vékonyabb falú, mint a belső henger. 4. Eljárás a 2. vagy 3. igénypont szerinti porlasztó előállítására, melynek jellemzője, hogy a külső (1) henger fenekére (15) etalontárcsát helyezünk, melynek vastagsága egyenlő az (5) fúvókás tárcsának a (H) magassággal kisebbített vastagságával, mire a részeket, előnyösen (16) csavarral, összeerősítjük és az (1, 2) hengerek homlokfelületeit lecsiszoljuk, hogy egy síkba kerüljenek, mire a részeket szétszedjük, az etalontárcsát eltávolítjuk és a porlasztót az (5) fúvókás tárcsával használatra összeszereljük. 5. A 145.122. számú törzsszabadalom szerinti porlasztó továbbfejlesztése, a 4. igénypont szerinti eljárás megvalósításának megkönnyítésére, azzal jellemezve, hogy az (1) külső henger fenekében levő (11) lyuk nagyobb, mint a (10) fúvókanyílás, hogy a kellő vastagságú (16) csavart átbocsáthassa, e csavar fejének süllyesztett elhelyezése végett pedig a belső (2) henger felső részén (17) mélyedés van. 6. A 145.122. számú törzsszabadalom, vagy az 1—3. igénypont szerinti porlasztó kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy a fúvókás (5) tárcsa alatt az áramló tüzelőanyagot vezető (7) tér van, melyből a tüzelőanyag (8) furatokon vagy nyílásokon át juthat a (3) dugattyúhoz, olyképp, hogy a tüzelőanyag az (5) tárcsa alsó részét is hűti. 7. A 145.122. számú törzsszabadalom, vagy az 1—5. igénypont szerinti porlasztó kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy a fúvókás (5) tárcsán, vagy a belső henger alsó felületén ferde, tehát nem sugárirányú (19) hornyok vannak, melyek a (9) gyűrűtérbe nyílnak és a tüzelőanyagot oly módon vezetik, hogy annak teljes mennyisége, vagy egy része e csatornák révén forgó mozgásba jut. 8. A 145.122. számú törzsszabadalom, vagy az 1—5. igénypont szerinti porlasztó kiviteli alakja, melynek jellemzője, hogy a belső henger (4a) bordái között lent zárt (12) és fent zárt (13) csator-