145710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szőrmésbőrök cserzésére

Megjelent: 1959. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.710. SZÁM 28 a. 3—4. OSZTÁLY — BU-143. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás szőrmésbőrök cserzésére Bőr-, Cipő-, Szőrmeipari Kutató Intézet, Budapest—Űjpest, mint dr. Brugger Frigyes és dr. Fehér István kutató vegyészek, budapesti lakosok jogutódja A bejelentés napja: 1956. augusztus 15. Ismeretes, hogy a szőrmésbőrök cserzését ez idő szerint legalább 3 fokozatban végzik. Az első lépésben a bőröket korpalében csávázzák vagy nátriumklorid és valamely sav oldatában pikkelezik. A második lépésben a csávázott vagy pikkelezett bőröket megszárítják és mechanikai műveleteknek (puhítás, nyújtás, utóhúsolás) vetik alá. Ez az ún. fehérkikészítés. A harmadik lépés a tulajdonképpeni cserzés, melynek folyamán a fehéren kikészített bőröket rendszerint 3-értékű krómvegyület savanyú oldatában kezelik, majd megszárítják és a szokásos módon kikészítik. Javasolták már a második lépés, a fehérkikészítés, kiiktatását úgy, hogy a csávázott vagy pikkelezett szőrmét közvetlen cserzőlébe helyezik. Az ez irányú kísérletek azonban nem vezettek eredményre, mert az így cserzett szőrmék puhasága, felületsúlya és epidemis-szilárdsága nem volt kielégítő. Nem vezetett a kívánt eredményre a szőrméknek fehérkikészítés mellőzésével, bázisos cserzőlevekben való közvetlen cserzése sem, mert ez az eljárás a bőrök kisebb nyúlását és ezáltal kisebb felülethozamát idézi elő. Ezenfelül a bázisos levek erősen színezik a szőrt és ezáltal megnehezítik a szőrme festését. Megállapítottuk, hogy a fehérkikészítés (a leszárítás és az ezt követő mechanikai műveletek) a rostok bizonyos fokú rendeződését és a porozitás jobb kialakítását eredményezi. A kialakult, nagyob porozitású rostszerkezet a fehérkikészítést követő cserzésnél rögzítődik. Megállapítottuk azonban azt is, hogy a kétlépésben, tehát a fehérkikészítés mellőzésével cserzett bőrök póruskialakítására a cserzést követő, második szárítási műveletnek van döntően káros befolyása, mert eközben a víz elpárolgásával a pórusok száma és mérete csökken, a bőr erősen zsugorodik és kemény, bádogszerű fogást kap. Azt találtuk, hogy a csávázott vagy pikkelezett szőrmésbőröket nedves állapotban — tehát a szárítással kapcsolatos fehérkikészítés mellőzésével — közvetlenül a cserzőlébe helyezzük és vagy magába a cserzőlébe, vagy — ha ilyent alkalmazunk — a cserzést követő öblítőfürdőbe dehidráló hatású sót, pl. ammóniumszulfátot adagolunk, úgy az ezt közvetlenül követő szárítás folyamán a porozitás nem, vagy csak lényegesen kisebb mértékben csökken és az így kezelt bőrök szokásos további kikészítése után puhafogású, nyúlékony és mechanikai úton könnyebben kidolgozható bőrt kapunk, mely a szokásos háromfokozatban cserzett bőrök minőségét eléri. Ezenfelül, az így cserzett bőr a cserzés utáni leszáradás közben kevésbé zsugorodik, ami a kész bőr jelentős felületi növekedését eredményezi. A dehidratáló hatású sót a cserzés folyamán az utolsó nedves kezelőfürdőbe adagoljuk, tehát ha a bőröket a krómcserzőléből kiszedve, kiöblítjük, úgy a sót az öblítőfürdőhöz adagoljuk, hogy az hatását az ezután következő szárítás folyamán kifejthesse. A cserzőlé vagy öblítőfürdő literére, ammonszulfát használata esetén célszerű legalább 20 g sót adagolni. Példák. 1. Szőrmés juhbőröket a szokásos korpás csávázás után víztelenített, még nedves állapotban 40 C°-os hőmérsékletű cserzőoldatba helyezzük, mely literenként 30 g krómtimsót és 60 g ammóniumszulfátot tartalmaz. 1 óra múltán a bőröket kiszedjük, éjjelen át pihentetjük és másnap a szokásos módon zsírozzuk, szárítjuk, nedvesítjük, hordozzuk és puhítjuk. 2. Pikkelezett nyúlszőrméket ugyancsak víztelenített, de még nedves állapotban a következő, 30 C°-os szokásos összetételű cserzőlébe helyezzük, mely literenként 60 g nátriumkloridot |(mint duzzadásgátlószert) és 20 g krómtimsót tartalmaz. A szőrméket éjjelen át a cserzőlében