145698. lajstromszámú szabadalom • Galvanoformázási eljárás alaktestek előállítására

Megjelent: 1959. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.698. SZÁM 21. a*. 46-60. OSZTÁLY — BA—1158. ALAPSZÁM Galvanoformázási eljárás alaktestek előállítására BUDA VOX Budapesti Híradástechnikai Vállalat Feltalálók: Bártfai Miklós vegyészmérnök és Sass Sándor vegyésztechnikus, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1957. április 18. A találmány tárgya: eljárás önhordó, tükröző belső felületű, nagyfrekvenciás áram vezetésére, vagy optikai célokra alkalmas és légköri behatásoknak ellenálló alaktestek előállítására. Ismeretes, hogy alaktestek galvanoformázási eljárással történő előállítása esetén az eljárást általában két ütemben bonyolítják le.Először egy vékonyabb (30—5<V) ezüstréteget szokás leválasztani, majd egy vastagabb (0,6—0,7 mm) vastagságú rézréteget. Minthogy nagyfrekvenciás és optikai berendezések alkatrészeinél követelmény a jó vezetőképesség és a légköri behatások elleni védettség, az említett módon előállított alaktestek belső felületét tükörfényes védőréteggelkell bevonni. Ennek a belső, harmadik rétegnek a felvitele az eddig ismert technológia alkalmazásával számos műveletből álló ( a belső réteg felületi fényezése, zsírtalanítás, a munkadarabnak belső anódjával történő felszerszámozása, galvanizálás, utófényezés, zsírtalanítás) munkafolyamatot jelent. Másrészt, minthogy az eddig ismert technológiával előállított alaktestek fala meglehetősen vékony, mindezen felsorolt műveletek során sok selejt keletkezhet. A találmány szerinti eljárás egyik lényeges jellemzője, hogy a három réteget folyamatos, háromszakaszos galvanoformázás útján választjuk le, még pedig úgy, hogy a belső, tükröző védőréteg leválasztásával kezdjük meg a háromszakaszos galvanoformázási műveletet. Ez a belső védőréteg legcélszerűbben ötvözet, de jól alkalmazhatók a periódusos rendszer 8/2. csoportjába platina alcsoportba tartozó fémek (Rh, Pd, Pt) ötvözés nélkül is. A belső védőrétegnek elméletileg a következő követelményeket kell kielégítenie: a) Gyengén kell tapadnia a negatív formához az ún. tüskéhez) különben nem távolítható el a magról. b) Jól kell tapadnia az ezüstréteghez, hogy azt védje. c) A légköri behatásokkal szemben ellenállónak kell lennie s emellett lényegesen ne rontsa az ezüst nagyfrekvenciás vezetőképességét. d) Hőkitágulási együtthatója lehetőleg nagyobb legyen, mint a negatív forma anyagáé. A találmány béli eljárás szerint egyik változata a fenti követelmények kielégítését azáltal biztosítjuk, hogy a háromszakaszos galvanoformázási művelet első lépcsőjében ón-palládium ötvözetből álló védőréteget választunk le. Az ón-palládium védőréteg felvitele önmagában is eredeti szobahőmérsékleten dolgozó (20—27° C) fürdőből történik. A fürdő eredetisége abban áll, hogy az ismert foszfátos alapú palládiumfürdőhöz az ónnak egy alacsony oxidációsfokú szervetlen sóját adagoljuk. A találmány másik változata szintén eredményesen alkalmazható (a negatív forma anyagának helyes megválasztásával), melynél az alkalmazott platina fémet ötvöző anyag nélkül választjuk le. Az eddig ismeretes technológiával szerzett gyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy az alaktest ezüstréteg vastagságának növelése, az ezüst fogva, főként kis átmérőjű alaktesteknél megkönynyíti a tüskéről való eltávolítást (és ezzel csökkenti a gyártási selejtet), ezért a találmány szerint viszonylag vastagabb (50—500/1

) ezüstréteg leválasztását alkalmazzuk. Ezt a réteget célszerűen olyan fürdőből választjuk le, mely szobahőmérsékleten dolgozik és a réteg felviteli idejét a szokásosnál lényegesen nagyobb áramsűrűségénél fogva nem hosszabbítja meg a gazdaságosság határán túl. Ezáltal biztosítható a találmány szerinti eljárásnak az az eredeti jellemzője, hogy jóllehet a találmány szerinti technológia alkalmazása során a szokásosnál vastagabb ezüstréteget választunk le, a leválasztás időtartama nem hosszabb, mint az eddig ismert eljárásoknál. Rá kell mutatni arra, hogy az ezüstrétegnek a leválasztása szobahőmérsékleten dolgozó fürdőből ilyen nagy áramsűrűséggel önmagában is újdonságot jelent. A találmány szerinti eljárásnál általánosan ismert ezüstfürdőktől abban tér el, hogy ezüstnitrátból készült és ennek menynyisége a fürdőben az eddig ismeretek többszöröse (legalább 100 g/l) és az eddig ismert fürdőkkel ellentétben nem tartalmaz szerves adalékanyagot, hanem alkáli nitrát nagy feleslegét (150—500 g/l). A fürdő szobahőmérsékleten mozgatás nélkül 0,5—1 A/dms

áramsűrűséggel dolgozik. A találmány szerinti eljárás gyakorlati értékét a következő ta~