145690. lajstromszámú szabadalom • Váltóáramú fotométer

Megjelent: 1959. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.690. SZÁM 42. h. 17—22. OSZTÁLY — KO-1122. ALAPSZÁM Váltóáramú fotométer Kovács Albert aki. vili. mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1956. szeptember 25. A fotometriával, különösen a spektrofotometriával kapcsolatban gyakran merül fel annak a szüksége, hogy gyenge, sőt igen gyenge fényeket mérjenek viszonylag nagy pontossággal. Ezen feladatok megoldására rendszerint olyan készülékeket használnak, melyek ún. fotomultiplierek, vagy fotocellák munkaellenálMsán megvilágítás hatására fellépő feszültséget mérik. A fotocellát tartalmazó készülékek a fotocella igen nagy ellenállású munkaellenállásán fellépő kis (mV nagyságrendű) feszültségek mérésére ún. elektrométercsöves egyenáramú csővoltmérőt alkalmaznak. Hastználnatk váltóáramú erősítőt is a fotocella munkaellenállásán keletkező jelek erősítésére, ill. mérésére, azonban ez esetben vagy a mérendő fényt .modulálják valamilyen mozgó készülékkel, vagy a fotocellát váltóárammal gerjesztett mágnespofák közé helyezik, vagy a fotocella munkaellenállásán keletkezett feszültséget mechanikus szaggató készülékkel váltóárammá alakítják át. Az eddig használt 'megoldásoknak többek között hátrányaik, hogy rendkívül drága,' nehezen beszerezhető elektroncsövek, költséges, sokcsöves, bonyolult elektronikus áramkörök, különleges mérőfejek stb. kellenek hozzájuk ós a pontossága némely megoldásnak nem kielégítő. A találmány szerint az eddigiekkel szemben kevés költséggel egyszerű készülék állítható elő, mely rendkívül kis fénymennyiségeik mérését teszi lehetővé a hasonló árkategóriájú készülékektől szokatlan pontossággal. A csatolt ábra a találmány szerint példaként kidolgozott készülék ún. blokkrajzát szemlélteti. A találmány szerinti fotométer a fotocellát tartalmazó —1— impedanciahiídból, a hídról nyert feszültségek erősítésére szolgáló —2— szelektív erősítőből, —3— fázisérzékeny egyenirányítóból, —4— mutatós műszerből áll. A fotométer működése a következő: a fényt érzékelő fotocella, vagy fotomultiplier váltóárammal táplált és az eddigi megoldások bármelyike szerinti olyan —1— impedaneiahídba van kapcsolva, mely a fotocella sötétáramára és szórt kapacitására nézve kiegyenlíthető. Megvilágítatlan fotocella esetében a kiegyenlített híd mérősarkai feszültségmentesek. Ha a fotocellára fény esik, úgy a hídegyensúly felborul és a híd mérősarkairól nyerhető feszültség bizonyos körülmények között arányos lesz a fotocella fényáramával. Az ábrázolt impedanciahíd egyidejűleg csak egy frekvenciára lehet kiegyenlítve — s ez célszerűen, az alapharmonikus —, ezért kizárólag a hídról nyerhető váltóáram alapharmonikusának amplitúdója lesz arányos a fotocella fényáramával. A kapott jelet az eddigi megoldások bármelyike szerinti, a mérendő harmonikusra nézve szelektív erősítő felerősíti, s ugyancsak az eddigi megoldások bármelyike szerinti —3— fázisérzékeny egyenirányító egyenirányítja, valamint —4— mutatós műszer méri. A találmány szerinti fotométer fény hatására működő automaták vezérlésére isi használható, azonban ilyenkor a —4— mutatós műszer helyett az eddigi megoldások bármelyike szerinti elektromos áram hatására működő kapcsolót (pl. elektromágneses jelfogó) kell az áramkörbe kapcsolni. Szabadalmi igénypontok: 1. Váltóáramú fotométer, melyre az jellemző, hogy a mérendő fény észlelésére szolgáló fotocella, vagy fotomultiplier váltóárammal táplált impedainciamérő hídba van kapcsolva. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fotocella vagy multiplier sötétáramára és szórt kapacitására nézve a híd változtatható elemei segítségével kiegyenlíthető. 3. Az előző igénypontok bármelyike szerinti készülék kiviteli alakija, azzal jellemezve, hogy a hídról nyert feszültségeket váltóáramú csővoltmérő méri. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti készülék változata, azzal jellemezve, hogy a váltóáramú csővoltmérő a mérendő harmonikusra nézve szelektív. 5. Az eddigi megoldások bármelyike szerinti ke-