145686. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses, differenciális térvizsgáló eszköz

Megjelent: 1959. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.686. SZÁM 21. e. 37. OSZTÁLY — VU—20. ALAPSZÁM Elektromágneses, differenciális térvizsgáló eszköz Vyzkumny a zkusební letecky ústav cég, Letnany u Prahy (Csehszlovákia) Feltaláló: Markes Ladislav mérnök, Praha A bejelentés napja: 1958. február 27. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1957. február 27. A találmány elektromágneses, differenciális térvizsgáló eszköz mágneses mezők, különösen gyenge, folytonos mezők vizsgálatára, ill. mérésére. Ennek az eszköznek a működése a második harmonikus keletkezésén alapszik, a differenciálhányados figyelembevételésel. Gyenge és erősebb mezők, különösen folyxonos mezők különböző méréseihez mind gyakrabban alkalmaznák a második harmonikus keletkezésén alapuló elektromágneses térvizsgálókat (szondákat). Az egyik ilyen eszköznél lényegileg két, lágy mágneses anyagú magot alkalmaznak, melyeket váltakozó mezővel a telítődés határa fölé mágneseznek és ugyanakkor a, mérendő mező mágneses hatásának is kitesznek. A magokon egy-egy tekercs van, melyben az eltorzult mágneses fluxus feszültséget indukál. E feszültség tartalmazza a második harmonikust, mint erős komponenst. A két tekercset ellenkező értelemben kötik egymáshoz, minek hatására a páratlan harmónikusok megsemmisülnek, a párosok pedig öszszeadódnak. A páros összetevők közül a mérésekhez a második {harmonikust használjuk, melynek amplitúdója arányos a mért mező erősségével. A szorosan egymás mellett elrendezett két magon közös áramszedő tekercset helyezhetünk el. Ez az elrendezés az elektromágneses térvizsgálók leggyakoribb alakja. Az ismertetett eszközzel végrehajtott méréseket lényegileg két hatás zavarja, melyek elsősorban a külső mező zavarát idézik elő, mely mezőben a mérés történik. Ilyen pl. a föld mágneses tere, melyet ki lehet egyenlíteni, ha az állandó és elég homogén. Ellenkező esetben két azonos kivitelű térvizsgálót kell használni, melyeket a zavaró mező inhomogenitásának nagysága szerint egymáshoz ezoros közelségben kell elhelyezni. E körülmény azonban korlátozza a mérési lehetőségeket, hiszen a mérendő mezőnek csak az egyik eszközre szabad hatnia, mert a másik a kompenzáláshoz való. Két egyforma térvizsgálónak, valamint kétmagos miniatűr térvizsgálónak gyártása azonban mindig nagy nehézségekbe ütközik. Ezeknek az eszközöknek további hátránya, hogy a magokon kívül levő mágneses fluxus, főként pedig a második harmonikust indukáló összetevő levegőbe van zárva, aminek az a következménye, hogy bármely nem-mágneses, de az elektromosságot vezető anyag, mely a térvizsgálóhoz közeledik, a mágneses erővonalak eloszlását módosítja és ezzel a kivezetett feszültséget is megváltoztatja. A térvizsgáló tehát hibásan mutatja a mezők változását. A találmány szerinti elektromágneses térvizsgáló eszköz mentes mindezektől a hátrányoktól. A rajzok a találmány szerinti eszköz két'kiviteli alakját példaképpen, vázlatosan tüntetik fel. Az 1. ábra olyan megoldást szemléltet, amelynél az eszköz vasmagja nyitott. A 2. ábra az eszközben fellépő erővonalak útját mutatja. A 3. ábra folytonos mezők eloszlását mutatja a magban. A 4. ábra zárt vasmagú eszközt szemléltet. Az 5. ábra sugaras kiterjedésű mezőt mutat. A 6. ábra egy vizsgált tárgy mágnesezésének módját láttatja. A 7. ábra a koercitív erő méréséhez alkalmas teljes berendezést, végül a 8. ábra a térvizsgáló eszköz és a mért tárgy kölcsönös helyzetét szemlélteti. A találmány szerinti térvizsgáló eszköznek egyetlen, esetleg zárt vasmagja van, melyen egyrészt a mágnesező tekercs, másrészt az áramszedő tekercs foglal helyet. Utóbbinak két szakasza van, azonos számú, de ellenkező értelmű menetekkel. Az egész eszköz tokban foglal helyet, mely a villamosságot nagyon jól vezető anyagból készül. Az 1. ábra a számos lehetséges kivitel közül egyenes vasmagú, elektromágneses, differenciális térvizsgálót tüntet fel. A lágy mágneses anyagú