145681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás megnövelt III-szpiramicin tartalmú szpiramicinelegy előállítására
£' Megjelent: 1959. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.681. SZ^M 12. o. 25. OSZTÁLY — UI—29. ALAPSZÁM Eljárás megnövelt Ill-szpiramicin tartalmú szpiramicinelegy előállítására Société des Usines Chimiques Rhone—Poulenc cég, Párizs Feltalálók: Ninet Léon gyógyszerész, Párizs és dr. Verrier Jean mérnök (École P oly technique) Boulogne sur Seine A bejelentés napja: 1958. április 7. Franciaországi elsőbbsége: 1957. április 19. A jelen találmány tárgyát a Ill-szpiramicin előállítási eljárásának tökéletesítése képezi. Ismeretes, hogy a „szpiramicin" nevű antibiotikumot, amely három igen közeli rokon tulajdonságokat mutató alkotórészből, az I-, a II- és a III-szpiramicinből áll, egy Streptomyces-faj (S. ambofaciens NRRL 2420) megfelelő tápközegben történő tenyésztése útján állítják elő. E háromfajta szpiramicin pontos szerkezete még nem ismeretes, azt azonban már tudjuk (Paul és Tehelitcheff, Bull. Soc. Chim. France, 1958., 443), hogy a II- és a Ill-szpiramicin az I-szpiramicin acilezett, ill. propionilezett származéka. Tudjuk azt is, hogy a Ill-szpiramicin kristályosítható, ami megkönnyíti ennek a terméknek a tisztítását és fontos előnyt jelent annak gyógyszerként való alkalmazása szempontjából. A Ill-szpiramicin további előnye, hogy a szpiramicin e módosulatának kisebb a toxicitása, amim; ez az alábbi táblázatból látható; ebben a táblázatban a háromféle szpiramicinnek azok az adagjai vannak feltüntetve, amelyek az illető adaggal subcutan kezelt egerek 50%-ának elhullását okozzák (LD,)0 g/kg s. a): Termék LD/50 g/kg s. c. I-szpiramicin 1,01 Il-szpiramicin 1,52 Ill-szpiramicin 2,04 Emellett a Ill-szpiramicin mikroorganizmusok elleni aktivitása legalábbis egyenlő nagy az I-és a Il-szpiramicinéval. Már korábban kimutatták, hogy a fermentáció feltételeinek, különösen a táptalaj összetételének módosítása útján befolyásolni lehet a háromféle szpiramicin egymásközötti arányát a Streptomyces ambofaciens NRRL 2420 által termelt termékben. A szpiramicin termelésére szokásos módon alkalmazott, komplex, nem jól definiált anyagokból összeállított táptalajokkal vagy az ismert wintétikus tápoldatokkal azonban eddig nem ? ikerült nagyobb III-szpiramicintartalmat elérni, mint a termelt összes szpiraimiein 30 súlyszázaléka. Ezzel szemben azt találtuk, és ez a jelen találmány tárgya, hogy ha a Streptomyces ambofaciens NRRL 2420 táptalajába olyan anyagokat adunk,, amelyek .molekulája háromszénatomos láncot tartalmaz, úgy a Ill-szpiramicin mennyiségi aránya számottevő mértékben megnövekszik a mikroorganizmus által termelt összes szpiramicinben; ilyen körülmények között a termelt Ill-szpiramicin mennyiségi aránya elérheti az összes termelt szpiramicin 75—80 súlyszázalékát is. A három szénatomos szénláncot tartalmazó anyagok közül, amelyek a jelen találmány szerinti eljárás megvalósítására alkalmasak, a propionsavat, e sav sóit, észtereit, amidjait, valamint a propanolt említjük meg. Azt találtuk, hogy a propionamid különösen jól megfelel erre a célra; ennek az anyagnak 0,5—10,0 g/liter mennyiségben való hozzáadása a Ill-szpiramicin termelési arányának lényeges megnövelését teszi lehetővé. A három szénatomú szénláncot tartalmazó származéknak a tápközegbe való bevitelé különféle módokon történhet, anélkül, hogy ezzel számottevő mértékben változnék a Ill-szpiramicin hozamnövekedésének mértéke. így pl. hozzáadhatjuk az egész mennyiséget a tápközeghez annak sterilizálása előtt, vagy közvetlenül utána, vagy adhatjuk több adagban steril oldatban a fermentáció folyamán is. A különböző szpiramicinek szétválasztása — amennyiben erre szükség van — ismert módszerekkel, mint pl. ellenáramú megoszlással, alumíniumoxidon való kromatográfiával vagy frakcionált kristályosítással történhet. Ha csupán ismerni kívánjuk az egyes szpiramicinek mennyiségi arányát, akkor e célra jól alkalmazhatjuk a fermentációs lé papírkromatográfiai vizsgálatát; a
