145627. lajstromszámú szabadalom • Lottókiértékelőkészülék

Megjelent: .1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.627. SZÁM 43. a. 41—42. OSZTÁLY — FI—114. ALAPSZÁM Lottókiértékelő készülék Finna János technikus, Budapest A bejelentéi napja: 1957. augusztus 31. A találmány oly készülék, amely alkalmas arra, hogy vele a lottószelvényeket igen gyorsan és biztosan, gépi úton kiértékeljük. A találmány szerinti készülék a nyerő szelvényeket a nem-nyerőktől választja szét, mire azután a pontosabb kiértékelés következik, amely abból áll, hogy a nyerő szelvényeken a találatok számát kell megállapítani. Mivel azonban a nyerő szelvények száma a teljes szelvénytömegnek csupán csekély töredéke, ezeknek a nyerő szelvényeknek kéziúton való további vizsgálata aránylag nagyon gyorsan és az eddigi költség csekély töredék részéért végezhető el. Így pl. ha a szelvények száma egy és fél millió, ezek között a nyerő szélvények száma kb. 2000 szokott lenni, ha tehát a találmány szerinti készülékkel dolgozunk, az igen rövid idő alatt elválasztja ezt a 2000 szelvényt a többitől, nyilvánvaló tehát, hogy a kézimunka az eddiginek alig több, mint ezredrészére csökken. A találmány szerinti készülék lényege az, hogy a szelvények egy átvilágított üveglap és egy helybenálló asztal között haladnak át, az üveglap felett pedig találatrácsnak ' nevezhető, átlátszatlan anyagú lemez van, amelyen lyukakat készítünk a találatoknak megfelélő helyeken; e helyek felett fotocellák vannak, amelyek árama egy relére hat és ez változatlan marad akkor, ha a szelvényen nincsen találat, tehát a nyerő számokon tintajelzés nincsen. Hasonlóképpen nem mozdul a relé akkor, ha csak egy találat van a szelvényen, ha azonban a találatok száima kettő vagy több, a szelvényen levő tinta jelzés olymértékű hatást vált ki a fotocelláknál, hogy a relé behúz és így a készülék ezt a szelvényt a többitől eltérő útra tereli. A rajz a készülék példaképpeni kiviteli alakját vázlatosan oldalnézetben szemlélteti. Az elektromos részt a rajz nem mutatja, mert annak megszerkesztése az alábbi ismertetés alapján szakértő számára már nem okoz nehézséget. A kiértékelendő 1 szelvények tömbalakban a 2 dobozban vannak, amelynek fenekén levő, rugós 3 adogatóeszköz a szelvényeket állandóan felfelé nyomni igyekszik. A mindenkor legfelül levő szelvény felett a vákuummal működő 4 szippantó készülék van, amely a vákuum révén felemelt szelvényt a rajz szerint jobbra és felfelé az 5 továbbító görgők közé viszi. Ezek a görgők előnyösen olyan méretezésűek, hogy az alsó nagyobbik görgő kerülete egyenlő vagy valamivel nagyobb, mint a szelvény hossza és így minden egyes szelvény továbbításánál egyszer fordul körül. Az 5 görgők a szelvényt a helybenálló 6 asztal és az oldalról megvilágított 7 üveglap, közé viszik. A 7 üveglapnak egyik szélénél fel-nem rajzolt fényforrás van, amelynek fénye oldalról, tehát az üveglap éle felől az üveg belsejébe jut. Az üveglap másik végénél a 8 továbbítógörgők veszik át a szelvényt és két vezeték közé juttatják, melyek közül a felső helybenálló, az alsó 9 vezeték vagy asztal pedig a 10 pont körül elfordulhat. A 7 üveglap felett van a már említett 11 találatrács, ezek felett pedig összesen hat darab 12 fotocella van. Ezek közül az egyik, eV pedig a rajz szerint a jobbszélső azon a helyen van, amely megfelel a lottószelvények baloldalán levő római számnak, a többi öt fotocella pedig az öt találat helyeinek felel meg. A készülék működése a következő: A motorikusán hajtott 5 görgők állandóan átveszik a 4 szippantó által felemelt és feléjük mozgatott szelvényeket, miközben a 4 szippantót vezérlik. A vezérlés úgy történik, hogy az alsó 5 görgő minden egyes körülfordulása alkalmával egyízben vákuum alá helyezi a 4 részt, egyszer pedig megszünteti a vákuumot. Mikor a szelvény a 6 és 7 részek között halad a rajz szerint jobbra, akkor az a rész van elől, amely a szelvény olvasásakor baloldalt van; ezen a helyen tudvalevően római szám található a szelvény bal alsó részén. Mikor ez a római szám a jobbszélső 12 fotocella alá kerül, részben elfedi a 11 találatrács nyílását es így lényegesen kevesebb fény jut ebbe a főfotocellának nevezlhető cellába. Ezáltal az ilyen módon keletkező impulzus áram alá helyezi a másik öt fotocellát, amelyeket a munka megkezdése előtt azokra a helyekre állítottunk be, amelyek megfelelnek a találatoknak. A fotocellák és a 7 üveglap közötti találatrácson szintén ott készítettünk furatokat vagy lyukakat, ahol az illető találatok vannak. Amikor a szelvény továbbhalad, a jobbszélső