145612. lajstromszámú szabadalom • Fémből készült nyolclyukú furulya

Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.612. SZÁM 51. c. 23—26. OSZTÁLY — BE-.609. ALAPSZÁM Fémből készült nyolclyukú furulya Béres János zenetanár, Budapest A bejelentés napja: 1957. szeptember 26. A hangszerek készítési módja és szerkezete az utóbbi évtizedekben keveset fejlődött, az úgyne­vezett nyolclyufcú furulya (német néven Blóck-Flöte) pedig ma ugyanúgy készül, mint évszáza­dokkal ezelőtt. A jelen találmány célja ennek a hangszernek a tökéletesítése. A találmány értelmében a furulyán több, kü­lönböző méretbeli és szerkezeti változtatást esz­közlünk, amelyek együttesen eredményezik az alábbiakban részletezett előnyöket. Az: eddig is­mert nyolclyukú fafurulya belső üregének átmé­rőjét az eddiginél nagyobbra készítjük, de a fu­rulya külső átmérője mégis kisebb, mint az ismert furulyáknál, mert a falvastagság az eddigi 5—6 mm-ről kb. 1 mm-re csökken. Ennek lehetővé tételére ós még további, az alábbiakban részlete­zett előnyök elérésére a furulyát nem fából, ha­nem fémből készítjük, éspedig előnyösen lágy alumínium ötvözetből. A találmány szerinti furulya említett belső ürege ellentétben az eddigiekkel nem' végig kúpos, ha­nem csak a lyukakkal ellátott részt készítjük kú­posán, a síptól a lyukak előtti részig pedig belül hengeres. A kúposság mértéke is igen fontos, ta­pasztalat szerint a kúposság aránya leghelyeseb­ben 16 :12. A nyolclyukú furulyának a használatban fent levő részén hét lyuk van, lent pedig egy kisebb méretű lyuk. Ezt a lyukat a találmány szerinti furulyánál az eddigieknél kisebb méretben, éspedig 1—2 mm, leghelyesebben 1,5 mm átmérővel ké­szítjük. Ezzel azt érjük el, hogy ez a lyuk egy­szerűen, könnyen használható mint oktávváltó lyuk, mert teljes befogásával, illetve teljes fel­szabadításával lehet elérni azt, hogy a hangok egy oktávval magasabbak vagy mélyebbek. Ha ez a lyuk a fentiekben megadott méreteknél nagyobb, hamis hangokat kapunk, ha pedig kisebb, akkor az oktávvaltás nem válik lehetővé. Azáltal, hogy az oktávváltó lyukat egyszerűen teljesen befogni, vagy teljesen szabaddá tenni kell, átlagon aluli képességű, tanuló is tud oktávot váltani. Az ismert furulyáknál alkalmazott alsó lyukat próbálgatással és érzés szerint kellett részben ta­karni és részben szabadon hagyni, ami természe­tesen nehéz és bizonytalan munka. A találmány szerinti fémfurulya alsó lyukának oktávváltó mű­ködéséhez természetesen az is hozzájárul, hogy a falvastagság az említett módon csak töredéke az eddigieknek. A könnyű és biztos oktávváltás lehetővé tétele mellett a találmány előnye még, hogy a fémfuru­lya sokkal egyenletesebb hangot ad, mint az eddigi fafurulyák, tehát a mély hangok hangereje alig tér el a magasakétól, amivel szemben a fafuru­lyánál a mély hangok gyengék és a magas han­gok bántóan erősek. A mély hangok viszonylag nagy hangereje főleg onnan adódik, hogy a furulya belső ürege, tehát a rezonáló üreg jóval nagyobb az eddigi fafurulyák üregénél; utóbbiaknál a mé­ret a furulya végén kb. 6, elején pedig 10 mm volt, ezzel szemben a találmány szerinti furulya ürege a végén 12, elején pedig 18 mm. Ez az arány, tehát a kúposságnak ez a mértéke a magas han­gok tisztaságát, tehát a nagy hangterjedelmet is igen nagy mértékben előmozdítja. A magas han­gok a fafurulyánál ugyanis bizonyos határon felül már torzulnak, miáltal azok hangterjedelme csak kb. egy és fél oktáv. Ezzel szemben a találmány szerinti fémfurulya hangterjedelme kettő és fél oktáv, tehát számottevően több. Emellett tömör, kellemes, úgynevezett nazális hangot kapunk, a lágy alumíniumötvözet kedvező rezonálása foly­tán. Fontos előnye még a találmány szerinti fém­furulyának, hogy fogásmódja jobban megközelíti a szimfonikus zenekarokban használt fúvós hang­szerek (oboa, fuvola, stb.) hangfogását, miáltal ez a nyolclyukú furulya igen jól használható fúvós előképzőnek. * A találmány további részleteit a csatolt rajz­zal kapcsolatosan magyarázzuk meg, amelyen az 1. ábra a teljes furulya távlati nézete, a 2. ábra oldalnézete részben metszve és a 3. ábra az ok­távváltó lyukat metszetben mutatja, nagyított léptékben. A rajzon 1 a hangjegycső, amely a nyolc lyu­kat tartalmazza és 2 az állítóhüvely, amely á hangjegycsövet a 3 síppal kapcsolja össze. Az 1 és 3 részek egymástól való távolsága változtat­ható. A 2 állítóhüvely és az 1 hangjegycső között

Next

/
Oldalképek
Tartalom