145599. lajstromszámú szabadalom • A vándorhalmos csíráztatóberendezés zöldmaláta-forgatóján felszerelt lehúzóberendezés, a rostélyon maradt zöldmaláta továbbítására
Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.599. SZÁM 6. a. 1—10. OSZTÁLY — OE-40. ALAPSZÁM A vándorhalmos csíráztatóberendezés zöld maláta-forgatóján felszerelt lehúzóberendezés, a rostélyon maradt zöldmaláta továbbítására Ostertag Konrád mérnök, München, (Német Szövetségi Köztársaság) A bejelentés napja: 1958. február 14. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. szeptember 24. A találmány tárgyát a vándorhalmos árpacsíráztató-berendezés zöldmaláta-forgatóján felszerelt lehúzószerkezet képezi, amely lehúzókeféből és a kefét a zöldmalátaforgató serlegművét hordozó, láncokon rögzítő tartószervekből áll; ez a lehúzószerkezet arra a célra szolgál, hogy a zöldmalátaforgató minden egyes serlegének elhaladása után a csíráztatóágy rostélyán maradt zöldmalátát továbbvigye a forgatandó malátaréteghez éspedig oly módon, hogy a lehúzókefe a láncos serlegmű alsó fordulópontja alatti részen kerül érintkezésbe a rostéllyal és a rostély egy meghatározott hosszában a rostélyfelületen felfeküdve mozog előre. Ennek lehetővététele végett a lehúzókefék tartószerveinek rugózóan kell kiképezve lenniök. Az eddig ismert ilyen lehúzószerkezetek tartószervéi rendszerint acéllemez-rugókból állnak, ezeknek azonban az a hátrányuk, hogy az őket érő viszonylag erős igénybevétel során könnyen törnek és hogy szerkezeti megoldásuk folytán a lehúzókefék a serlegmű másik fordulópontjain is a kívánatosnál nagyobb mértékben kiállnak, aminek folytán gyakran üzemzavarokat okoznak, a zöldmalátaforgatót pedig az egyébként szükségesnél nagyobb magasságúra kell szerkeszteni e kiálló szervek miatt. A találmány szerinti lehúzószerkezet mentes ezektől a hátrányoktól. E megoldás szerint a lehúzóberendezés a kefét hordozó merevtartókból áll, amelyek a zöldmalátaforgató szállítóláncán levő felerősíthető pontjuk körül lengethetően vannak ágyazva, oly módon azonban, hogy valamely rugalmas szerv e tartókat a kifeszített lánchoz képest meghatározott szögben tartja. Ez előnyösen oly képpen oldható meg, hogy gumiból készült rugalmas testek vannak a csapágycsapok és a kefetartók között elrendezve, amelyek megengedik a kefetartóknak a csapágycsaphoz viszonyított elfordulását, ez utóbbinak a középpontja körül. A találmány szerinti lehúzókefe-tartókon ezenkívül még egy futógörgő is van, amely meghatározott helyen, előnyösen a zöldmaláta-forgató felső visszafordulási helyének a környezetében egy vezetősínre fut fel, ezáltal meggátolhatjuk a kefetartó nem kívánatos kilengését a láncok felső visszafordulási helyének környezetében, oly módon, hogy a lehúzókefék és azok tartói itt a serlegmű által leírt körön belül maradjanak, míg a lánc alsó fordulópontjának környezetében kifelé fordulnak és rugózva a rácsfelülethez szorulnak. A találmány szerinti lehúzószerkezetek előnye, hogy élettartamuk jóval hosszabb az eddig ismert ilyen szerkezetekénél: emellett nincsen többé szükség üzemmegszakításokra az eltörött lehúzókefetartó kicserélése céljából. A lehúzószerkezet kényszervezetése biztosítja annak kifogástalan működését is. További előny adódik abból is, hogy a lehúzószerkezetek imént említett kényszervezetése folytán a vándorhalmos csíráztatóberendezés elhelyezésére szükséges tér minimális magassága kisebb lehet; ennek az előnynek különösen olyan esetekben van döntő fontossága, amikor meglevő épületekbe akarunk vándorhalmos csíráztatóberendezést beépíteni; ilyenkor gyakran merül fel döntő problémaként a térszükséglet kérdése. A találmány szerinti lehúzóberendezés részleteit, annak egy előnyös példaképpeni kiviteli alakja nyomán a csatolt rajz szemlélteti közelebbről: A kefetartók (1) szabad külső végükön (2) hordozzák a lehúzókeféket (3), amelyek a berendezés működése közben a csíráztató rostélyán haladnak el és eközben lesöprik a rostélyt. A tartók (1) belső részükön (5) a szállítóláncok (7) által hordozott csapágycsapokon (6) vannak felerősítve. A csapágycsap (6) és a tartó befelé álló része (5), illetve az ezen levő kengyel (8) között van a rugalmas csapágytest (9); ez utóbbi egy gumiból készült tömb, amelybe a gumival szilárdan összekötött fémhüvely (10) van beágyazva, utóbbin a csapágycsap (6) illesztőrugójának (12) befogadására szolgáló horony (11) látható. A tartó (1) belső vége (13) fel van hajlítva és egy görgőt (14) hordoz, amely a szállítólánc (7) felső
