145598. lajstromszámú szabadalom • Malátaaszalóval kombinált vándorhalmos csíráztatóberendezés

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.598. SZÁM 6. a. 1-10. OSZTÁLY — OE-41. ALAPSZÁM Malátaaszalóval kombinált vándorhalmos csíráztatóberendezés Ostertag Konrád mérnök, München, (Német Szövetségi Köztársaság) A bejelentés napja: 1958. február 15. Német Szövetségi Köztársaságbeli elsőbbsége: 1957. szeptember 25. A találmány tárgyát az ismert — pl. a 883,134 sz. német szabadalmi leírásban ismertetett — vándorhalmos csíráztatóbefendezésnek a maláta aszalására szolgáló többszekrényes síkaszalóval való rendkívül előnyös kombinációja képezi. Javasoltak már egy hasonló kombinált berendezést, ez azonban lényegesen különbözik a találmány szerintitől. A korábbi javaslat szerint a vándorhalmos csíráztató árpahalomforgatója a csíráztatóágy végén a zöldmalátát egy gördíthető aszalórácsra vagy egy végtelen szállítószalagra továbbítja, ez utóbbiak segítségével azután a zöldmalátát az aszalókamrába viszik, hogy ott aszalási folyamatnak vessék alá, maláta előállítása céljából. Az ilyen kivitelű kombinált berendezések ugyan már haladást jelentenek a korábban ismert berendezésekhez képest, de mégsem olyan célszerűek és gazdaságosak, mint amilyeneknek tulajdonképpen lenniük kellene; hátrányuk elsősorban az, hogy létesítésük viszonylag nagy beruházási költséget igényel; emellett az aszalási folyamat az ilyen berendezésekben gyakorlatilag egy fokozatban folyik le. A vándorhalmos csíráztatóberendezés aszalóval való kombinálására eddig ismert, illetve javasolt berendezések hátrányait a találmány értelmében azáltal küszöbölhetjük ki, hogy a vándorhalmos csíráztatóberendezés csíráztatóágyát, valamint a vándor halmos csíráztató halom-forgatójának működéséhez szükséges szerkezeteket annyira meghosszabbítjuk, hogy azok egészen belenyúljanak az aszalótérbe. Így azután a legegyszerűbb módon lehetővé válik az aszalandó zöldmalátának a több részre osztott aszalókamrába való továbbítása a halomforgató segítségével; ugyan ilyen módon lehet a malátát az aszalókamra egyik rekeszéből a következőbe továbbítani, valamint adott esetben a kész aszalt malátát az utolsó rekeszből kiszállítani. Az aszalókamra előnyösen három rekeszre, illetve szekrényre van felosztva, ezek a rekeszek egymástól teljesen elválaszthatók, oly módon, hogy az aszalási folyamatot három fokozatban lehet lefolytatni, ami ismert módon igen előnyös a maláta minősége szempontjából. Az aszaló egyes kamráinak egymástól, illetve a csíráztatóberendezést magár bafoglaló tértől való elválasztása az aszalóágy feletti térben kapuk segítségével történik; ezek a kapuk célszerűen két részből állnak, alsó részük, mely a halomforgató futókocsijának pályája és az aszalóágy közötti teret osztja rekeszekre, lefelé sülylyeszthető, hogy ne gátolja a halom-forgató be- és kifelé való mozgását; felső részük pedig, a halomforgató futókocsijának pályája felett, csapóajtóként van kiképezve, és oldalra vagy a kamra teteje felé billenthető a halom-forgató keresztülhaladásakor. A kész aszalt malátának az aszalókamra utolsó rekeszéből való eltávolítása a helyi viszonyoktól függően történhet vagy a halom-forgató segítségével, vagy pedig az utolsó kamrában levő rostély lebillenthető módon való kiképzése útján; az utóbbi esetben a maláta a rostély lebillentésekpr az aszalókamra alatt elhelyezett malátagyűjtő-kamrába hull. A találmány szerinti berendezés egy példaképpeni kiviteli alakját vázlatosan a csatolt rajz szemlélteti; ezen a rajzon a vándorhalmos csíráztatóberendezés végső szakaszának és az aszalókamrának a metszete láthatói Az (1) vándorhalmos csíráztatóberendezéshez közvetlenül csatlakozik a (2) aszalókamra. Az (1) csíráztatóberendezés (3) ágya meg van hosszabbítva oly módon, hogy végig belenyúljon a (2) aszalókamrába is. A (2) aszalókamra három rekeszre (4, 5, 6) van felosztva. Ezeket a (6, 5, 4) rekeszeket, valamint a csíráztatóteret a (7) kapuk választják el egymástól. E kapuk alsó (7a) részükben tolóajtószerüen, felső (7b) részükben pedig a kamra menynyezete felé felcsapható csapóajtókként vannak kiképezve. Az alsó tolóajtó-részek annyira lesülylyeszthetők, hogy a vándorhalmos csíráztató (8) halom-forgatója akadálytalanul keresztül haladhasson a (2) aszalókamra utolsó (6) rekeszének túlsó végéig. A (2) aszalókamra utolsó (6) rekeszében az aszalóágy (9) rostélya előnyösen billenőrostély-