145582. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hernyóselyemfonalak és szövetek előállítására, illetve kopásállóságuk fokozására

Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.582. SZÁM 8. k. OSZTÁLY - RE-241. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás hernyóselyemfonalak és szövetek előállítására, illetve kopásállóságuk fokozására Magyar Selyemipar Vállalat, Budapest Feltaláló: Reitlinger László textiltechnikus A bejelentés napja: 1957. június 15. Ismeretes, hogy az ipari célokra való selyemszöveteket (elsősorban a szita- és szűrőszöveteket) nyers, ném hámimentesített hernyóselyernfonalakból állítják elő. A hernyóselyemfonal két részből van felépítve, éspedig: 1, a fonal magvát képező, fibrillákból összetett fibroinból és 2. a fibroint körülburkoló hám-, illetve szericinrétegből. A fibroinszálat körülburkoló szericinréteg, ha magasabb nedvességtartalmú anyaggal érintkezik, a nedvesség hatására leoldódik, ezáltal a fonal, ill. szövet elvékonyodik, a védőréteg nélkül maradó fibroinszálak felbolyhozódnak és viszonylag rövid idő alatt elszakadnak. Ez különösen a malomszitaszöveteknél hátrányos, mely szövetek viszonylag magas nedvességtartalmú őrleményekkel érintkeznek. Ezért az e célra való selyemfonalaikat eddig appretálóanyagokkal kezelték, melyek a fonalon filmszerű bevonatokat alkottak s így a selyemnek a nedves őrleménnyel való közvetlen érintkezését meggátolták. Ez az eljárás azonban egyrészt körülményes és 'költséges, másrészt nem is nyújt tökéletes megoldást. A hernyóselyem alapanyaga, mint ismeretes, aminosavakból, elsősorban glicinből, alaninból és tirozinból áll, melyek polipeptid-kötésekkel molekulaláncolatokat képeznek és amfoter tulajdonságokkal rendelkeznek. Az ilyen láncmolekíulákíban a szénláncra merőleges irányban kötött hidrogén nincs és ezáltal a molekulaláncok közé vízmolekulák képesek behatolni, ami a fonal harántirányú duzzadásához vezet. Ez a duzzadás adott esetben a 40—45%-ot is elérheti. Minthogy pedig a szűrő- és szitaszövetek kopási igénybevétele nem a fonal tengelyirányában, hanem arra merőlegesen történik, fenti körülmény az ipari selyemszövetek élettartamát hátrányosan befolyásolja. Azt találtuk, hogy a hámtól nem mentesített selyemfonalak és az ezekből készült szitaszövetek kopásállósága lényegesen fokozható,. ha a hámréteg aminosavait, ill. azok egy részét komplex fémvegyületekké alakítjuk át. Ez a találmány szerint úgy történik, hogy a selyemfonalat vagy az abból készült szitaszövetet savanyú, célszerűen kénsavas közegben diazotáljuk s az így előkezelt anyagot alkáliás közegben nehézfémek sóoldataival kezeljük. A diazotálásnál az egyes aminovegyületekből, nitrózus gázok keletkezése közben, vegyértékek szabadulnak fel; melyek — feltehetőleg — a második fokozatban a fémet a szénláncra merőleges (oldal) kötésben kötik meg a selyem alapanyagában. Ezáltal az aminosavak vízben való oldhatósága csökken, a kopásállóság nagymértékben fo-' kozódik, a nedvesség okozta harántirányú fonalduzzadás megszűnik és az ily módon kezelt szűrő-és szitaszövet fonalközei a használat folyamán egyenletesek maradnak és nem tapadhatnak össze. Nehézfémsókként a réz, króm, alumínium és vas vízben oldható sói alkalmasak. A gyakorlatban különösen a rézsók váltak be. A diazotáló és a fémfürdő hőmérsékletét 40 és 100° között tártjuk, tekintettel arra, hogy a szeriéin 45° körül kezd képlékennyé s ezáltal reakcióképessé válni, 100° felett viszont a reakció annyira gyorsan folyik le, hogy menete kevéssé ellenőrizhető. Az eljárás különös előnye, hogy annak segélyével silányabb minőségű selyemfonalból is kiváló minőségű és tartós ipari selyemszövetek (sziták, szűrők) állíthatók elő. Példa 50 liter 40—45 C°-os vízhez hozzáadunk 250 g 95%-os kénsavat. A flottában 20 ni szitaselymet 10 percig áztatunk, miiközben a flotta hőmérsék-