145581. lajstromszámú szabadalom • Eszköz testek mechanikai rezgéseinek jelzésére

Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.581. SZÄM 42. g. -1. OSZTÁLY — PO—253. ALAPSZÁM Eszköz testek mechanikai rezgéseinek jelzésére Procházka Miroslav mérnök, Tuchoméíice és dr. Navrátil Miroslav, Praha (Csehszlovákia) A bejelentés napja: 1958. március 24. A találmány testek mechanikai rezgéseinek kimutatására való eszköz, mellyel két különböző tárgy viszonylagos mozgását vagy azok viszonylagos helyzetének változását vizsgáljuk. Az ismert jelzőeszközöknél két tárgy viszonylagos elmozdulásának vizsgálata végett úgy járnak el, hogy az eszköz testét az egyik vizsgálandó tárgyhoz szilárdan rögzítik és az eszköz mozgó részével a másik tárgy mozgását követik, miáltal az eszköz a két vizsgált tárgy viszonylagos mozgását jelzi. Az eszköz mozgatható részének kapcsolata a vizsgált tárggyal szilárd, csuklós vagy érintkezéses lehet. Általában azonban érintkezeses (kontakt) kapcsolatot alkalmaznak, mert ekkor általánosságban mindkét vizsgált tárgy a térben mozoghat. Ebben az esetben a mozgatható részt a vizsgálandó, mozgásban levő tárgyhoz bizonyos erővel hozzá kell szorítani. Az ismertetett elrendezés üzemtechnikailag egyszerű és azt az előnyt nyújtja, hogy nem kell a két vizsgált rész egyikét mechanikailag előkészíteni. A szorítóerő nagyságát a jelzőeszköz mozgó részeinek tömege és a vizsgált tárgy legnagyobb gyorsulása szabja meg, mert a rendszerben állandó érintkezésnek kell fennállnia és az egyes részeknek nem szabad „szétugraniok". A mozgásfelvétel mechanikai tulajdonságainak szempontjából kívánatos, hogy a szorítóerő lehetőleg állandó, vagyis a kitéréstől független legyen, amikor is a felveyőrendszer adalékos merevsége elhanyagolható. A szokásos spirálrugók alkalmazásakor azonban a szorítóerő a kitéréstől függően változik. Csupán kicsiny erőváltozás elérésére túlnagy méretű rugót kellene használni. Ezért a meglevő műszereknél szívesen alkalmaznak alineáris rugókat, jóllehet ezek a szerkezet és a gyártás szempontjából aránylag bonyolultak. Lényeges hátrány keletkezik azonban aibból, hogy a szorítóerő nagysága a kész eszközön nem módosítható és a rendszer szükséges sugárirányú intrevsége (vagyis a mozgó rész vezetése) nem mindig lehetséges. A találmány kiküszöböli az említett hátrányokat. Olyan ismert jelzőeszközből indulunk ki, amelynél a vizsgálandó test rezgéseit e testről tapintószeggel vesszük le. A találmány szerinti eszköznek mármost rugalmas burkolatú kamrája van, összenyomható folyadékkal töltve, mely a tapintószegnek a vizsgálandó rezgő testre kifejtett szorítónyo<mását felveszi. A tulajdonképpeni mozgásfelvételkor e folyadék térfogata csak csekély 'mértékben változik és így a szorítóerő gyakorlatilag állandó marad. A találmány szerinti megoldás egyik különleges előnyét abban látjuk, hogy a kész jelzőeszközön a szorítóerő a szükséghez képest módosítható, mert a folyadék mennyisége és így annak nyomása az őt felvevő térben növelhető vagy csökkenthető. A rajz a találmány szerinti jelzőeszköz egyik kiviteli alakját egyéb szempontból szokásos elektrodinamikus felvevőeszköz kapcsán példaképpen tünteti fel. A 3, 4 pólussarukkal ellátott 2 állandó mágnes mágneses körének légrésében mozgó 1 tekercsiben a mozgási sebességgel arányos feszültség indukálódik. A felvevőrendszert két lineáris, harántirányban merev 5, 6 rugó vezeti, melyeknek a felvevőmozgás irányában jelentéktelen merevségük van úgy, hogy az 5, 6 rugók alakváltozásával előidézett változó erő gyakorlatilag elhanyagolható. A vizsgálandó tárgy mozgását a rugalmasan ágyazott 7 rúd közvetíti. A szorítóerőt a találmány előírása szerint a 8 kamrába zárt folyadékot határoló rugalmas 11 fal. fejti ki, melybe a 9 csapszeg nyúl. A 8 kamrának 10 töltő- és ellenőrző szelepe van. Világos, hogy a 7 rúd és a 9 csapszeg mozgásakor a 8 kamrába zárt folyadék térfogata változik. Ez a változás azonban a valóságban csak kicsiny és a folyadék nyomása a felvétel folya-i mán gyakorlatilag nem változik. A szorítóerőt ennélfogva állandónak tételezhetjük fel. A 8 kamrában levő folyadék mennyiségének változtatásával, amit pl. a 10 szelepen át végzett betöltéssel vagy ürítéssel foganatosíthatunk, a folyadék nyomását megfelelő, előre megszabott értékre állítjuk be. Módunkban áll tehát a 7 rúd szorítóerejének nagyságát a vizsgálandó rendszer viszonyai szerint megválasztani. Az ismertetett kiviteli példa csupán a találmány