145578. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék röntgen rétegfelvétel készítésére
Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.578. SZÁM 30. a. 1-7. OSZTÁLY — OA—119. ALAPSZÁM Eljárás és készülék röntgen rétegfelvétel készítésére A Magyar Állam, mint a feltaláló: dr. Orbán György kandidátus, budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1954. szeptember 25. Ismeretes már a röntgen diagnosztikában ún. rétegfelvételek készítése, amelyek a vizsgált testnek bizonyos rétegéről — az illető rétegben helyetfoglaló anyagok relatív átbocsátó képességétől, a röntgensugár a felvételi anyag minőségétől függően ;— relatíve éles röntgen árnyképét adnak, amellyel szemben a többi rétegek képe elmosódott és így a vizsgálandó réteg képét számottevően nem zavarja. Az ilyen rétegfelvétel készítésénél eddig pl. úgy jártak el, hogy a vizsgálandó testet mozdulatlanul hagyták, a röntgensugár-forrást és a fényképező lemezt pedig a vizsgálandó réteggel párhuzamosan egymással ellenkező irányban úgy mozgatták el, hogy a sugárforráson és a vizsgálandó réteg valamely pontján átmenő egyenes a fényképező lemeznek mindig ugyanazon a pontján halad át. Ennek eredménye az lett, hogy a vizsgálandó réteg képe a lemezhez viszonyítva helyben maradt és így éles lett, a többi rétegeké pedig elmozdult, tehát elmosódott, láthatatlanná vált. A találmány ennek az eljárásnak tökéletesített alakja, amely az ismerttől abban különbözik, hogy nem a vizsgálandó test, hanem a sugárforrás helye változatlan s a vizsgálandó testet és a fényérzékeny lemezt mozgatjuk el úgy, hogy a sugárforráson és a vizsgálandó testréteg valamely kiválasztott pontján áthaladó egyenes ezen elmozgás közben a fényérzékeny lemez ugyanazon pontján haladjon át. A sugárkeltésre használt röntgencsövek csak egy aránylag kis kúpszögön belül bocsátnak ki sugarakat. Abból a célból tehát, hogy elmozgatás közben a vizsgálandó tárgy és a fényképező lemez a sugárkúpból ki ne lépjen, a röntgencsövet a sugárkibocsátás helye, mint fixpont körül a tárgynak és lemeznek utána fordítjuk. Ha a felvételnél nem egyetlen fényérzékeny lemezt, hanem többet használunk, amelyek a sugár irányában egymás mögött vannak elhelyezve, akkor egyszerre a testnek több rétegéről készíthetünk felvételt. A találmányt részletesebben a rajzmellélklettel kapcsolatban ismertetj ük. Mint az ábrán látható, az S sugárforrás, a vizsgálandó T test és az Ll fényérzékeny lemez viszonylagos elhelyezése ugyanaz, mint az ismert eljárásnál. A találmány szerint, ha a vizsgálandó test rl rétegéről akarunk felvételt készíteni, az S sugárforrást helyzetében hagyjuk, a T testet és az Ll lemezt pedig úgy mozdítjuk el half elé, hogy az S sugárforrás, a réteg A pontja és a lemez C pontja mindig egy egyenesben maradjon. így az rl rétegről éles árnyképet kapunk, a többi rétegről pedig elimosodottät, amely az rl réteg képét nem zavarja. Szembetűnő előnye ennek az eljárásnak, hogy elmarad a röntgencső mozgatása, ami a sugárvédelmi berendezés nagy súlya miatt, erős, komplikált szerkezetű, igen drága állványozást és külön mozgató szerkezetet kíván; amellett a mozgó röntgencső esetén a nagyfeszültségű áram hozzávezetése is különleges megoldást tesz szükségessé. A találmánynak azonban még további előnyei is vannak, ami a következőkből látható. Az ábrán.látható SAA1 és SCC1 hasonló háromszögekből KI __ eL ti eL ~~~~ > amiből KI = : • ti eT eT Ez azt jelenti, hogy azt a KI képtávolságot, amelybe a lemezt el kell helyezni, hogy a sugárforrástól ti tárgytávolságban levő rétegről éles felvételt kapjunk, ezen a tárgytávolságon kívül a fényérzékeny lemez eL elmozdításának és a tárgy eT elmozdulásának aránya szabja meg. Ebből tovább az következik, hogy ha a vizsgálandó testben több, a sugárforrástól pl. ti, t2 stb. távolságban fekvő réteget jelölünk ki, amelyek természetesen egymással párhuzamosan egyenlő eT mértékben mozdulnak el és közös kazettába (tehát ugyanakkora eL mértékben elmozdíthatóan) a sugárforrástól a fenti képlettel kiszámított KI, K2 stb. távolságban a rétegek számával egyenlő számú fényérzékeny lemezt helyezünk el, akkor minden egyes réteg képét a hozzátartozó lemezen megkaphatjuk, vagyis a vizsgálandó test tetszőleges számú párhuzamos rétegéről egyszerre készíthetünk rétegfelvételt.