145572. lajstromszámú szabadalom • Elektromos öngyújtó
Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.572. SZÄM 44. b. 32—57. OSZTÁLY — ME—307. ALAPSZÁM Elektromos öngyújtó Meiszterits Rudolf szakács, Budapest A bejelentés napja: 1957. augusztus 15. A találmány oly elektromos öngyújtó, melynek permanens -mágnesből készült forgórészű dinamója, illetőleg generátora van és ennek forgórészét kézifelhúzású rugó hajtómű útján forgatja, továbbá a generátor kapcsaihoz izzószál csatlakozik, melyet a generátor, illetve dinamó fejlesztett árama tart izzásban. Az öngyújtó működése tehát olyan, hogy rugóját előbb felhúzzuk, illetve megfeszítjük, majd szabaddá tesszük, amidőn a rugóerő hajtómű útján a generátor forgórészét forgásba hozza, a fejlesztett villamos energia az izzószálat felizzítja és így alkalmas cigaretta, szivar, vagy pipa meggyújtására. A találmány műszaki előnyt és haladást jelent ahhoz a megoldáshoz képest, mintha a forgórészt hajtómű útján közvetlen 'kézierővel hoznánk forgásba, mert ennek az a hátránya, hogy a kézierő önkényesen túlságosan nagy lehet, amikor az öngyújtót feleslegesen mechanikailag rongálja és az izzószálat a túlnagy áram elégetheti, de lehet e kézierő túl kicsi is, amikor az izzószál nem jön kellőképpen izzásba és gyújtásra nem alkalmas, míg a találmány szerinti megoldásnál a rugóerő teljes felhúzásakor, illetve megfeszítésekor ugyanolyan nyomatékot, illetve energiát fejt ki minden alkalommal, tehát az öngyújtó helyes működését biztosítja. A találmány generátorának hajtószerkezete' úgy is kivitelezhető, hogy forgórészének tengelyére görgő vagy fogaskerék van erősítve, ezt felhúzott rugó tolórúd vagy fogazott rúd útján forgatja, a görgő recézése, illetve a fogaskerék és rúd kapcsolódása pedig olyan, hogy a tolórúd lenyomásakor csupán a rugót húzzuk fel vagy feszítjük meg, elengedéseikor pedig a megfeszített rugó a hajtószerkezetet a tolórúd útján forgásba hozza. A találmány egy másik kiviteli alakja szerint a generátor forgórészének hajtószerkezete erőtároló rugó felhúzása útján tartható forgásban, amidőn az erőtároló rugó felcsavarodó lemezrugó, az ébresztőórák lemezrugójához hasonló kivitelben. Ennél a kiviteli megoldásnál a rugó előre felhúzható és gombnyomáskor a hajtószerkezet felszabadítható, így azt a rugóerő forgásba hozza. Lehet azonban oly megoldást is alkalmazni, hogy az előre felhúzott rugót az elektromos öngyújtó működtetésekor nemcsak felszabadítjuk, hanem például tolórúd lenyomásával még jobban felhúzzuk. A találmány egyik kiviteli alakja szerint az elektromos öngyújtó generátorának forgórésze hatsarkú permanens mágnes, állórésze pedig kétsarkúra van kialakítva és tekercselve, lemezeit vasmagból. A permanens mágnesből készült 2—6 sarkú forgórészt lehet ólommal körkeresztmetszetűvé kiönteni és ezáltal innercianyomatékát megnövelni. A találmány értelmében az izzószál a generátor szigetelő és hőálló anyagú burkolati lapjára, vagy más a burkolathoz rögzíthető részére van felerősítve. A találmányt közelebbről még a csatolt rajz alapján magyarázzuk, mely annak példaképpeni kiviteli alakját szemlélteti. Az 1. ábra a generátor vázlatos elrendezési rajza, az izzószállal együtt. A 2. ábra a találmány szerinti elektromos öngyújtó egyik példaképpeni kiviteli alakjának távlati képe, melyen a hajtószerkezet, a rugó és az izzószál is jól látható. Az állórész —1— vasteste a generátoroknál használatos 0,5 mm vastagságú lemezekből van előállítva és e kétsarkú állórész pólussarui között forog a —2— hatsarkú permanens mágnesből való forgórész, mely ólommal körkeresztmetszeitűvé kiöntött ikörmágnes is lehet. Az —1— vasmagra van felerősítve a —3— tekercs, melyben a —2— mágnes forgásakor áram indukálódik, mely izzásba hozza a tekercs kapcsaihoz csatlakozó —4— izzószálat. A —2— mágnes forgatásához tengelyére —5— görgő, mely recézett keménygumiból is lehet, van felerősítve, ezt pedig az összenyomott —8— rugó, elengedésekor, a felületén recézett —6— acél tolórúd útján forgásba hozza, illetve forgatja. Ugyanis a —7— gomb lenyomásakor a —6— tolórúd útján a —8— rugót összenyomjuk, azaz megfeszítjük, de az —5— görgőt ilyenkor nem forgatjuk, mert annak és a —6— tolórúdnak recézése olyan, hogy lefelé nyomáskor elcsúsznak egymáson, és csak a gomb elengedésekor, azaz az összenyomott rugó felszabadításakor kapcsolódnak egymásba, tehát a rugóerő forgatja a hajtószerkezetet, ezzel pedig a —2— mágnest.
