145569. lajstromszámú szabadalom • Függesztett sátorhéj tetőszerkezet és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.569. SZÁM 37. a. OSZTÁLY — LI—108. ALAPSZÁM Függesztett sátor héj tetőszerkezet és eljárás annak előállítására Lipták László és Verő Imre oki. mérnökök, Budapest A bejelentés napja: 1958. január 27. Csarnoktetők korábbi általános megoldása a hajlított fő- és esetleg többrendbeli melléktartóból képzett tartószerkezet által hordott tetőhéjalásból áll. Az ilyen, még'ma is leggyakrabban alkalmazott rendszer, bár tetszőleges alaprajz fölé alkalmazható és a tetőhéjalás szempontjából egyszerű sík felületet ad, a síkbeli hajlított tartók miatt anyagigényes és költséges, anyagszükséglete acéltartós rendszernél 30—50 kg/m2

, vasbeton esetében anyagigényesség mellett a saluzó és állványanyag miatt, előregyártott szerkezetnek pedig nehéz gépesítés és felvonulási költségek folytán nem gazdaságos. A későbben, de már évtizedek óta alkalmazott nyomott vasbeton héj szerkezetek bár végleges beépítési anyagban nem igényesek, rendkívül sok és költséges állványozást és saluzást, valamint igen gondos munkát kívánnak és nagyobb méretek mellett stabilitás veszélyességük miatt már anyag szempontjából sem gazdaságosak. Ezek a gazdasági, anyagtakarékossági és műszaki hátrányok egyoldalról, a nagyszilárdságú acélhuzalok és käbelkötelek gyárthatósága újabban, más oldalról mindinkább a függesztett, tisztán húzott héjak, azaz a ponyvaszerű lefedések felé terelték a tetőmegoldásokat. A függesztett héjjal készült számos tetőnél azonban a magában a tetőszerkezetben elért gazdaságosságot az igen nagy vízszintes erők felvétele miatt szükséges szegélytartók és alépítmény alakja és méretei, az aszimmetrikus terhelés (hó, szél) miatt szükséges stabilizálás költséges volta (alaki stabilitás), végül a tetőhéjalás költséges kialakítása folytán erősen rontotta a használhatóságot. Nem utolsósorban a daru be nem építhetőség is igen korlátozta a használhatóságot ipari épületeknél. Az elmondottak alapján alacsonyabb esztétikai igényű helyiségek felett, vagy ipari épületeknél nem volt gazdaságos, így használatuk inkább reprezentatív épületekre volt szorítva. Ha ipari épületeknél és különösen raktáraknál kívánjuk ezeket alkalmazni, olyan megoldást kell találni, melynél a függőhéj által átadott nagy vízszintes erőket nem kell ívekkel vagy nagyméretű vízszintes keretekkel felvenni, a keretező falmagasság az egyéb tetőszerkezeteknél alkalmazottal szemben nem kell magasabb legyen, lehetőleg a vízszintes ereszvonal folytán adódó egyszerű vízlevezetés biztosítható és a lefedés szokványos és kereskedelemben kapható anyagokkal biztosan elkészíthető, végül a szükséges alaksta'bilitás egyszerű eszközökkel megoldható legyen. Jelen szabadalmi bejelentés tárgyát, egy eddig nem alkalmazott, ezeknek megfelelő gazdaságos függesztett héjból készíthető tető képezi. A szerkezet mind végleges szerkezetként, mind ideiglenes szerkezetként alkalmazható, mivel szétszedhető és újra összeállítható. A rajzok ábrái a találmányt és annak részeit példaképpen ábrázolják, éspedig Fig 1. A tetőszerkezetet a kör, illetőleg körbe írható sokszög alaprajzú épület befedéseként ábrázolja sematikusan. Az épület külső falát alul egy irányban csuklós pillérek és az azok közötti kitöltő elemek alkotják, amely megoldás a 2. jelű gyűrű működése és az épület aszimmetrikus terhelésekkel szemben tanúsított kellő merevsége miatt előnyös. A pillérek által alátámasztott 2. jelű körgyűrűbe kötnek be az 1. jelű hajlékony kötél vagy láncszerű főtartók. Az itt átadódó, aránylag tetemes vízszintes főtartó irányú húzóerőket a gyűrű szimmetrikus terhelésinél mint nyomást veszi fel. Aszimmetrikus terhelés (pl. szélnyomás, egyoldali hóteher) esetében az épület fala mint függőleges, alul megtámasztott hengeres héj lép működésbe és így a 2 gyűrűre aránylag kis nyomatékok jutnak. Az 1. jelű főtartók (kábelek) másik vége a kör vagy poligon középpontjában álló 3. jelű oszlopba a gyűrű magassága fölött vannak bekötve. Az így előállott kötélpoligonokból alkotott tartók lefedésével előállott felület bármely terhelést, szélszívás esetében esetleg ún. átpattanással konvex alakba fel tud venni, de tetőként még nem alkalmas, mert nem rendelkezik a megfelelő alakstabilitással (alaktartóssággal)". Ez az alakstabilitás a tetőhéjazat megfelelő súlyával és részben elérhető, de a nagy súly gazdaságtalan. Az előállott alak azonban kétirányú, ellenkező értelmű görbülete által feszítésre alkalmas, mely úton a szükséges alakstabilitás gazdaságosan biztosítható. E célból a középpont körül gyűrűs elrendezésben a 4. jelű tartórendszert alkalmazzuk, melyek az 1. jelű főtartókhoz csatlakoznak. Akár