145538. lajstromszámú szabadalom • A hálózati feszültség ingadozását kompenzáló áramkör előcsöves galvanikus csatolású csővoltmérőknél
Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.538. SZÁM 21. e. 29-36. OSZTÁLY — EE-503. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY A hálózati feszültség ingadozását kompenzáló áramkör előcsöves galvanikus csatolású csővoltmérőknél Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest Feltaláló: Tóth László kutatófizikus, Budapest A bejelentés napja: 1957. november 15. Csővoltmérők mérési pontosságát lényegesen befolyásolja a hálózati feszültség ingadozása következtében fellépő az a jelenség, hogy a csővoltmérő mutatósműszerének kezdőállása időszakosan megváltozik. Ez a „nullpont-vándorlás"-nak nevezett jelenség ugyanis azzal a hátrányos következménynyel jár, hogy megváltoztatván a mérés alatt — vagy két mérés között — a csővoltmérő mutatósműszerének kezdőállása, a csővoltmérő ugyanazt a feszültséget két különböző értékre utaló műszerkitéréssel, tehát hibásan méri. Ennek az oka legtöbb esetben az, hogy csökken a csővoltmérő (előcsővének) fűtőfeszültsége, ennek következtében a cső katód ja hidegebbé válik, csökken a cső árama és így az anódon a feszültség pozitív irányban eltolódik, ami maga után vonja a mutatósműszer kezdőállásának nem-kívánatos elmozdulását. Előcsöves, galvanikus csatolású csővoltmérőknél a hálózati feszültség ingadozásának e káros következményét stabilizált anód- és fűtőfeszültséggel igyekeztek elérni, éspedig a fűtőfeszültség tekintetéiben azzal, hogy azt költséges külön transzformátorról vették le. Ilyen jellegű különböző megoldások mellett az elérhető nullpontstabilitás mintegy 2% körül mozgott. A találmányban alkalmazott megoldás a hálózati feszültség ingadozásainaik hátrányos következményeit akként hárítja el, hogy magával a hálózati feszültségingadozással kompenzálja a fűtőfeszültségváltozás okozta nullponfc-vándoplást. A találmány lényege ugyanis olyan műkapcsolás, amely a stabilizáláshoz a stabilizálatlan anódfeszültségnek a hálózati feszültség ingadozásától függő változásait használja fel olyképp, hogy vezérlő feszültségként egy vezérelhető csőelektródára betáplálja. A találmányban alkalmazott megoldás egyik lehető kiviteli alakját a mellékelt kapcsolási rajz tünteti fel. E rajzon a —Vi— pentóda az előcső és a —V2— trióda a mérőcső; a pentóda segédrácsának feszültségviszonyait az —R3— és —R 4 — ellenállásokból képezett osztólánc, a trióda vezér-Lőrácsának (elő) feszültségi viszonyait pedig az —Rx — és —R2 — ellenállásokból képezett osztó-Lánc határozza meg. A találmány célját szolgáló kompenzáló feszültséget e kiviteli alaknál a —V-i— pentóda segédrácsára tápláljuk be olyképp, hogy ezt az elektródát az —R3 —/—R 4 —• osztólánc közepére, az osztólánc két végét pedig két — stabilitás szempontjából különböző helyzetű — feszültségi pontra kötjük. Éspedig: az osztólánc felső végét a stabilizált anódfeszültség pozitív pontjára (a rajzon + 300 V stab.), alsó végét pedig az anódpótló nem-stabilizált negatív pontjára (a rajzon — 500 V unstab.) és ezzel elérjük azt, hogy a —V1— pentóda segédrácsát csökkenő hálózati feszültség esetén automatikusan pozitív —, emelkedő hálózati feszültség esetén pedig automatikusan negatív irányba eltolt egyenfeszültséggel tápláljuk. Az osztólánc értékeinek (—R3 — és —R4 —) helyes megválasztásával elérhetjük azt, hogy a segédrács feszültségének változása kompenzációval megszünteti a fűtőfeszültség által okozott nullpont-vándorlást. A találmányban alkalmazott megoldás előnye az, hogy egyrészről feleslegessé teszi a külön fűtőfeszültséget szolgáltató költséges stabilizátortranszformátor alkalmazását, másrészről a korábbi megoldásokkal elérhető 2%-os stabilizálással szemben a feszültségingadozásra visszavezetendő nullpont-vándorlást 1% alá szorítja le.
