145536. lajstromszámú szabadalom • Berendezés talajfuratok irányeltérésének mérésére

2 145.536 igen kicsiny csúcsszögű (l°-nál kisebb fél csúcsszögű) kúpfelületet ír le. A kalitka egyik oldalában a kalitka (a 3, 4 forgáscsapok) középvonala felé irányuló egyenes 14 hasíték van, melyben a 11 falon levő 15 gomb helyezkedik el. Ennek folytán amikor a 12 tengelyt forgatjuk, a kalitka középvonala az említett módon forgásba jön, az egész kalitka azonban támolygó mozgást végez, mely pontosan két mozgás eredője: a rajz síkjára merőleges tengely körüli, 2° amplitúdójú rezgőmozgásé, melynél az említett tengely a 4 forgáscsap középpontján halad át, valamint a 4, 5 forgáscsapok középvonala körüli rezgőmozgásé. A 3 kalitkában foglal helyet a kalitkában lengő két 17, 18 forgáscsap által hordott 16 darab, melyen a 19 kolonc függ. Utóbbinak hatására, a 17, ] 8 csapok középvonalának hajlásszögétől függetlenül, a kolonc és a lengéstengely által meghatározott sík mindig függélyes igyekszik maradni. Azt a szöghelyzetét, amelyet a kolonc az 1 burkolat helyzetéhez, különösen pedig az alább tárgyalt busszola felfüggesztésével meghatározott helyzethez képest elfoglal, a 18 forgáscsap révén a kalitkához kötött 40 potenciométer segítségével alkalmas villamos jelekké alakítjuk át. Erre a függélyes síkra merőleges 20 tengely körül leng a 21 inga, mely a berendezés középvonalának és ezzel a talajfurat középvonalának a függélyes iránytól való eltérését mutatja, illetve méri. Az ingával magában véve ismert módon egy testet alkot a 22 érintkezőkar, mely a berendezéshez viszonyítva helytálló 23 villamos ellenállással működik együtt. A mérőkörbe iktatott elleállás nagysága az ismertetett irányeltérés szerint változik. Világos, hogy a 3 kalitka támolygó mozgása következtében az inga 20 tengelye is támolyog és így az inga a saját tengelye körül csekély rezgőmozgást igyekszik végezni, miáltal az inga súrlódása a saját tengelyén mozgási súrlódássá alakul és az inga a függélyeshez igen közel eső irány körül igyekszik oszcillálni és azt nem húzza el más irányba a tengelye körüli súrlódás. Mint már említettük ,a 3 kalitka 4, 5 forgáscsapjai igen kis amplitúdójú váltakozó forgást végeznek. Ezt a váltakozó forgást a találmány szerint felhasználhatjuk arra, hogy a busszolát vagy a mágnesrudat a kívánt rezgésbe hozzuk. Evégből a találmány szeriíit a 4 forgáscsap a 8 harántfal alatt a 25 lapban folytatódik, mely a 28 csapszeg révén további 27 lapot visz magával. Utóbbira függesztjük a 28 golyóscsapágy közvetítésével a 30 busszola 29 tartóját. A magában véve ismert 31 vezérlőszerkezet a busszola 32 mágnestűjének mozgását a szabályozható 33 ellenállásra viszi át, mely ugyancsak ismert módon, az iránytű és a berendezés közti szög értékét a talajszintre továbbítja. A busszola tartója a találmány szerint a 27 lap mozgása következtében oszcilláló mozgást végez a saját tengelye körül, ami ismert módon csökkenti a busszola súrlódását a saját tengelyén. A berendezés a találmány keretén belül sokféleképpen módosítható. Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés talajfuratok irányeltérésének mérésére, a berendezés testéhez viszonyítva lengő ingával, mely a berendezés középvonalának eltéréséi méri a függélyes iránytól, jellemezve az inga tengelyét igen kicsiny amplitúdójú támolygó mozgásba hozó szervekkel, melyek hatására az inga nyugalmi súrlódása a tengelyén mozgási súrlódássá alakul át. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, busszolával vagy mágnesrúddal a berendezés irányhelyzetének mérésére a földrajzi irányokhoz viszonyítva, ahol is a mágnesrudat enyhe rezgőmozgásba hozzuk, azzal jellemezve, hogy ezt a rezgőmozgást is azok a szervek hozzák létre, amelyek a inga tengelyét támolygó mozgásra kényszerítik. 1 rajz A kiadásért Telel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 2566. Terv Nyomda, 1959. - Felelős vezető: Gajda László