145536. lajstromszámú szabadalom • Berendezés talajfuratok irányeltérésének mérésére
Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.536. SZÁM 5. a. 1—19. OSZTÁLY — EE-496. ALAPSZÁM Berendezés talajfuratok irányeltérésének mérésére Société de Prospection Élecírique Procédés Schlu mberger cég, Paris A bejelentés napja: 1957. november 4. Franciaországi elsőbbsége: 1956. december 26. A találmány berendezés talajfuratok irányeltérésének mérésére és adott esetben feljegyzésére a mélység függvényében. Más szóval, e berendezés segítségével az egyes mérési helyeken megmérjük egyrészt a talajfurat és a függélyes irány közti szöget, másrészt a talajfurat tengelyét tartalmazó függélyes sík azimútját a földrajzi irányokhoz képest, mégpedig olyképpen, hogy a talajfurat hosszában végzett sorozatos mérések eredményeképpen pontosan megismerjük a talajfurat vonulását a földben. A 142.835 sz. magyar szabadalmi leírás már ismertet ilyenféle berendezést, melynél 1. a talajfuraton áthaladó függélyes sík azimútját a földrajzi irányokhoz képest főként busszolával vagy mágnesrúddal mérjük, melyet pl. körhagyós szerkezetet működtető motorral állandóan gyengén ütögetünk, ill. rezegtetünk; 2. a talajfurat és a függélyes irány közötti szögeltérést mérő készülék a berendezés egy tengelye körül lengő, egy koloncot tartalmazó elemből áll, ahol is a berendezés a talajfurat tengelyével állandóan párhuzamos marad és a kolonc állandóan e tengelyen áthaladó vagy azzal párhuzamos függélyes síkban mozog, míg az említett síkban mozgó, a koloncot tartalmazó ingaszerkezet bármely időpontban lehetővé teszi a talajfurat tengelye és a függélyes irány közötti szögeltérés mérését; 3. a mágnesrúd és az inga szöghelyzetét, melyek tehát egyrészt az eltérés azimutjának, másrészt magának az eltérési szögnek felelnek meg, villamos szervekre, pl. ellenállásokra visszük át, melyeket tartalmazó áramkörök a talajszinten megfelelő mérőműszerekhez csatlakoznak. A találmány célja az ilyenféle berendezések működésének tökéletesbítése, különösen pedig a talajfurat és a függélyes közti szög mérésének pontosabbá tétele. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy az ingaszerkezet a tengelysurlódásai folytán nem mindig foglalja el pontosan a függőleges helyzetet. E hátrány kiküszöbölésére a találmány szerint az inga tartóját váltakozó forgásba hozzuk és így az inga és tartója közti nyugalmi súrlódás együtthatóját a mozgási súrlódás együtthatójával helyettesítjük. Evégből a találmány szerint a koloncot hordozó lengő elemet, mely az inga lengéstengelyét is megtámasztja, támolygó mozgásba (mouvement louvoyant) hozzuk, melyet pl. úgy hozunk létre, hogy a koloncot hordozó, említett lengő elem tartótengelyének végét igen kicsiny amplitúdójú forgómozgásba hozzuk. Ezt a mozgást a találmány szerint átvihetjük a mágnesrúd tartójára is, hogy ezt magában véve ismert módon rezgésbe hozzuk, amint ezt főként a fent említett szabadalmi leírás ismerteti. A rajz a találmány szerinti berendezés egyik kiviteli alakját példaképpen, vázlatosan tünteti fel, mégpedig hosszmetszetben. A 2 talajfuratba lebocsátott, annak irányeltéréseit mérő berendezést a hosszú 1 henger burkolja. A berendezést nem-ábrázolt kábelre függesztjük fel, mely a különböző szögek mérésére használt ellenállásokhoz vezető villamos huzalokat tartalmazza. Az 1 burkolat oldalán nem-ábrázolt rugalmas központosító csúszótalpak vannak, úgyhogy a berendezés A-A hosszközépvonala gyakorlatilag egybeesik a talajfurat ama részének tengelyével, amelyben a berendezés éppen helyet foglal, miértis a kívánt méréshez elegendő e középvonalnak a különböző földrajzi koordinátatengelyekkel bezárt szögeit mérni. Az 1 burkolatban foglal helyet a 3 kalitka, mely a 6, 7 golyóscsapágyakban ágyazott 4, 5 forgáscsapokat hordja. A 6 golyóscsapágy ketrecét a berendezés középvonalával koncentrikusan szereljük a 3 harántfalba, a 7 golyóscsapágyat1 azonban körhagyóan szereljük a 9 agyba, mely a burkolathoz erősített 11 harántfalban elhelyezett 10 golyóscsapágyban foroghat. A 11 harántfal középvonala összeesik az A-A vonallal. A 9 aggyal egy testet alkotó 12 tengelyt, nem-ábrázolt áttátel útján, motor forgatja, melyet a talajszinten elhelyezett áramforrás a tartókábelbe foglalt vezetékek útján táplál. Az említett excentrikus beépítés folytán az 5 forgáscsap felső vége kering és a 4, 5 forgáscsapok középvonala a berendezés A-A középvonala körül
