145525. lajstromszámú szabadalom • Eljárás megolvadt fémfürdők frissítésére

9 145.525 keletkezése annyiban káros, mert egyrészt a salak­ba jutó rész fémveszteséget jelent, másrészt az ömledékbe kerülő rész a gyártott aoél tulajdon­ságait (minőségét) rontja. Ezért a frissítő eljárás lefolyását úgy kell vezetni, hogy a salak vasoxid tartalma meghatározott értéket ne lépjen túl, va­lamint a fémbe bekerült vasoxid lehetőleg mesz;­szemenően ismét dezoxidálódjék úgy, hogy a frissítő folyamat végén az ömledék oxigéntartal­ma lehetőleg csekély legyen. E két követelmény között azonban bizonyos függőség van, mert az olvadék oxigéntartalma a salak FeO tartalmától függ. A 175.858 számú osztrák szabadalmi leírás szerinti — keringőmozgás felhasználásával oxigén­nel végzett frissítésnél a reakciómezőben felvett oxigénfelesleget a reakciómezőn kívül az ömledék redukáló kísérő anyagai, azaz a szilícium, a szén, és a mangán ismét felemésztik. Az olvadéknak ezek a redukáló közegként számbajöhető kísérő anyagai, melyek a frissítő eljárás folyamán egy­idejűleg egészen vagy részben eltávolítandók azon­ban különböző sebességgel reagálnak és ismert dolog, hogy az olvadékból a szilícium távolítható el a leggyorsabban, míg a szén és a mangán csak ezután következnek. Ha tehát egy olvadékot ala­csony C tartalomig frissítenek, akkor a reakció helyén felvett oxigénfelesleg eltávolítása csak úgy lehetséges, ha az olvadékban még elegendő man­gán van, ha azonban a mangántartalom túlságo­san lecsökkent (például 0,30%-ra), akkor a fris­sítés végén nem kerülhető el az olvadékban a megfelelően nagy oxigén tartalom és a mangánt ferromangán alakjában kell adagolni, ha technoló­giai okokból kis oxigéntartalmú acélt kell termel­ni. Ennek megfelelően az oxigénnel végzett felső­szél frissítő eljárásnál a mangán nagyon fontos szerepet játszik, mert amennyiben frissítés köz­ben kellő mennyiségben reakcióképes állapotban megmarad a készre frissített fémben (acélban) a káros mennyiségű oxigénfelesleg elkerülhető, il­letve a készre frissített acél csekély oxigéntar­talmú lesz. A forró reakciómezőnek a találmány szerinti változtatásával, illetve eltolásával az oxigénfeles­leg sokkal gyorsabb és hatásosabb felemésztését — hatásosabb öndezoxidálódást — érhetjük el, mint azelőtt. Az olvadék mangántartalma a fris­sítés végéig nagyobb marad, mert a reakciómezőt mindenkor körülvevő, helyileg mangánoxiddal túl­telített, gyűrűalakú salakövezet a reakciómező hő­mérsékleténél alacsonyabb hőmérsékleten egyen­súlyi állapotba kerülhet az olvadék és a salak többi részeivel. Ily módon a salaknak helyileg mangánoxidban túltelített részeiből a mangán ál­landóan visszaredukálódik és a keringés követ­keztében ismételten bejut az olvadékba: ezek a mangán részek reakcióba lépnek az olvadéknak a reakciómezőből kiáramló részeinek oxigénfeles­legével és ily módon elősegítik a reakciómezőn kívülesően végbemenő öndezoxidálódást. Mint említettük a találmány szerint a reakció­mezőben a hőmérsékletet lehetőleg magasan kell tartani, mert magas hőmérsékleten a frissítés gyor­san megy végbe és azonkívül a fürdő keringteté­sét kiváltó impulzusok is erősebbek. A fürdő moz­gatásához szükséges impulzusokat elsősorban az élénk szénmonoxid fejlődés okozza. A reakció­mező hőmérséklete 2700—3500 C° legyen. Ez a hőmérséklet úgy érhető el, hogy a levegőfúvóka nyílását az olvadék felszínétől 1 m-nél kisebb tá­volságban helyezik el és óránként az adag minden tonnájára 160 m3 -nél több oxigént fúvatnak be. Rátekintéssel a füst világos vörös színezetéről ismerhető fel, ha a szükséges hőmérsékletet el­értük, pontos szabályozásra optikai pirométert használnak. A reakciómező magas hőmérséklete elősegíti a nagyon tiszta és kitűnő minőségű acélok előállítását, mert a magas hőmérsékleten a reakciómezőben keletkezett vasvegyületek egy része elgőzölög anélkül, hogy az olvadékba ke­rülne. A reakciómező nagyságának változtatásával a keringésnek a találmány szerinti vezérlése úgy történhet, hogy az oxigén mennyiségét vagy az oxigén nyomását folyamatosan, vagy szakaszosan (periodikusan) változtatjuk. Például a bevezetett oxigénmennyiséget óránként és tonnánként 2—4 perces időközökben körülbelül 20—30 nrvrel fo­kozva vagy csökkentve, a reakciómező lüktető megnövekedését, illetve csökkentését okozza, jobb dezoxidáló eredményeket hozva. Ennél a szaka­szos (periodikus) fúvatásnál a nyomást időszako­san annyira lehet csökkenteni, hogy az oxigén­sugár a salakréteget már éppen csak áttörje. A reakciómező lüktető • megnövelése és • csökkentése a fúvóka függőleges irányú fel- és lefelé történő váltakozó mozgatásával is keresztülvihető. A jelen találmány értelmében a keringés a re­akciómező helyének eltolásával is vezérelhető, ha a függőleges oxigénbevezető fúvókacsövet kör­vagy ellipszis pályán, vagy egyenes vonal mentén mozgatjuk. Itt az a fontos, hogy a fúvókaeső pá­lyájának minden pontján merőleges legyen a fürdő felszínére és az oxigénsugár merőlegesen érkezzék a felületre. A sugár ferde ütközése eseté­ben a fúvatott fém magas hőmérséklete követ­keztében félni lehet a konverter tűzálló falának erős korróziós megtámadásától. A fúvókanyílás helyi eltolása esetében a tűzálló bélés védelme érdekében gondoskodni kell arról, hogy a fúvóka pályája a konverter bélését 0,5 m-nél jobban se­hol meg ne közelítse. Ha körkeresztmetszetű fris­sítő kemencét használunk, úgy az oxigénfúvóka­cső mozgásának" körpályája legalább 1 méterrel kisebb átmérőjű legyen, mint a frissítő edény bel­ső átmérője. Az ilyen — körülbelül 30 tonna be­fogadóképességű (kapacitású) konverterek legked­vezőbb méretei az alábbiak: kb. 2,5 m belső át­mérő a fürdőtükör szintjében és kb. 0,5—1 m íürdőmélység. Ennek megfelelően a fúvóka kör­pályájának legmegfelelőbb átmérője körülbelül 0,5 és 1,5 m között van. A jobb érthetőség kedvéért a találmányt egy alábbi kiviteli példa alapján magyarázzuk köze­lebbről: Frissítő edényként körülbelül 30 tonna befoga­dóképességű konvertert használunk. Egy ilyen jel­legzetes konverternek acéllemezből vagy hasonló­ból készült külső hengeres köpenye van, és egy kerek, például félgömbalakú, a köpennyel össze­hegesztett fenékrésze. A köpenyben és a fenék­részben bélés van, mely egy tartós- és egy fogyó­bélésrétegből áll. A tartós bélés (a külső réteg)

Next

/
Oldalképek
Tartalom