145523. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémragasztó előállítására
Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.523. SZÁM 39. c. OSZTÁLY — BO—323. ALAPSZÁM Eljárás fémragasztó előállítására A Magyar Állam, mint a feltaláló: Dr. Borsodi Loránd jogutódja A bejelentés napja: 1953. május 26. Ismeretes, hogy fenol-formaldehid gyanta polivinil-formállal kombinálva igen jó minőségű fémragasztót ad. A fómragasztáshoz felhasznált gyanta „A" fázisban, alkoholos oldatban kerül felhasználásra, míg a polivinilf ormait por alakjában alkalmazzák. A találmány szerinti eljárás az alálbbi előnyökkel rendelkezik: 1. kiküszöböli, illetve helyettesíti a különleges fenolformaldehid gyantát, 2. helyettesíti a nehezen hozzáférhető polivinilformált, 3. egyszerűsíti a ragasztás technológiáját és javítja a kötés szilárdságát, 4. csökkenti a kikeményítéshez szükséges hőfokot. Ismeretes olyan 'megoldás, hogy a hőre lágyuló komponenst poralakban, szórás útján visszük fel a ragasztandó felületre. A ragasztási elmélet szerint a ragasztási kötés szilárdsága annál nagyobb, illetve a ragasztási kötés rugalmassága, a ragasztó két komponensének összeépülése annál biztonságosabb minél alaposabban tud a két komponens összekeveredni. Ilyen lehetőség az oldatban történő felvitel. A találmány tárgyát képező eljárás szerint ortokrezolból vagy annak homológjaiból formaldehides kondenzáció útján gyantát állítunk elő, amelyet egy polivinil származékkal, célszerűen polivinil-acetáttal együtt egy mégfelelő szerves oldószertben feloldunk. Az így kapott oldathoz katalizátort adunk, s bevonjuk az anyaggal a ragasztandó felületeket. A kikeményítést rögzítés után 110—160 C°-os hőkezeléssel hajtjuk végre. Ezzel a ragasztóval a fenol-formaldehid polivinilf orrnál gyantához képest 10—15%-kal nagyobb ragasztási szilárdságot lehet biztosítani pl. alumínium—alumínium és vas—vas között. A kialakított ragasztások vízzel, olajjal, oldószerekkel, híg ásványi savakkal szemben teljesen ellenállóak. A ragasztások szakítószilárdsága könnyű fémtárgyak esetében (az átlapolástól függően) 15—30 kg/mm2 , a nyíró szilárdság értékei (az átlapolástól fordított arányban függően) 1,5—3,6 kg/mm2 között változnak. Előnye még az eljárásnak, hogy a hőkezelés tartama alatt nem szükséges állandó nyomást biztosítani, hanem a ragasztóval bekent felületeket egymásra borítva 0,05 kg/mm2 nyomással rögzítjük, s a rögzítés után a bakelizálást szárítószekrényben folytatjuk le. A találmány szerinti eljárást az alálbbi példa szemlélteti: Gyantafőzés: Katalizátor oldat készítés: 50 g o-krezol 40 g NaOH 10 g paraformaldéhid 10 g NaF 2 ml katalizátoroldat 80 ml H2 0 A kondenzáció: 110 C°-on, visszafolyó hűtővel 10 percig. Desztillálás: 130 C°-on, 12 percig, p = 100 Hg mm. A keletkező ragacsos gyantából 10%-os alkoholos oldatot készítünk. A közölt példa úgy módosul, hogy a külföldi hasonló tárgyú szabadalmakkal ellentétben eljárásunk szerint lehetőség nyílik nemcsak arra, hogy a két komponenst külön, egymás után két rétegben vegyük fel, hanem arra is, hogy a két komponens összeállítása, felvitele és a ragasztás kialakítása egy oldatban történjék meg. A drótkefével felérdesített és leélezett végű lemezeket alkohollal vagy acetonnal zsírtalanítjuk. A zsírtalanítás után vékonyan ecsettel bekenjük. A két lemezt egymásra borítva rögzítjük (rögzítési nyomás 0—05 kg/cm2 ) rögzítés után szárítókemencébe téve 120+122 C°-on 10 percig bakelizáljuk. Kikeményedés után szobalevegőn lehűtjük: Jelentős előnye eljárásunknak az eddig ismert módszerekkel szemben az a lehetőség, hogy a kötés kialakítása már 120 C° hőmérsékleten megtörténhet különböző nagyfunkcionalitású katalizátorok jelenlétében. Neutrális katalizátorként igen jól beváltak pl. diciándiamin, melamin stb. vagy ezekkel az anyagokkal készült gyanták, esetleg furfurolos gyanták. Igen jól alkalmazhatók lúgos katalizátorok olyan esetekben, amikor a pH 10-es közeg (környezet) a ragasztandó anyagra nem hat korrodeálóan, valamint savas katalizátorok 5—6 pH körül. Fejlődést és haladást jelent a fémragasztás vo-