145481. lajstromszámú szabadalom • Maximummutató szerkezet elektromos vagy más fogyasztásmérők számára

Megjelent: 1959. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.481. SZÁM 6. b. OSZTÁLY — GA—449. ALAPSZÁM ' Maximum-mutató szerkezet elktromos vagy más fogyasztásmérők számára Ganz Árammérőgyár, Gödöllő Feltalálók: Mondl Ferenc és Vecsei Géza oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1956. július 4. A legnagyobb igénybevételt jelző mérők, az ún. maximummérők működési elve ismeretes és az utóbbi évtizedeikben alig változott. Mivel minden fogyasztásmérő az idő szerint integrálja a terhelési görbét, lehetséges adott időközönként, pl. Vé óránként az ezen idő alatt fellépő teljesítményt regisztrálni, mint ezen átlagteljesítmények legmagasabb értékét. Az ismeretes szerkezeti megoldások ezen az alapon működnek és egymáshoz hasonlóak. A fogyasztásmérő tengelyéről, megfelelő áttételen át, a normális fogyasztást jelző számlálóművön kívül még egy mutatószerkezet, úgynevezett maximumszerkezet is alkalmazható. Ezen szerkezeteknek két mutatójuk van, az egyik: (vontató mutató) az említett áttételen át közvetlenül a fogyasztásmérő forgórészéhez van kapcsolva, és így szögelfordulása a fogyasztással arányos. A 'másik, (vontatott mutató) ugyanazon a tengelyen külön van csapágyazva és ezt a vontató mutató maga előtt tolja. Az utóbb említett vontatott mutató súrlódással van fékezve és így bármilyen helyzetben megáll. Üzemközben egy kapcsolóóra minden jelzési időszak végén pl. kis elektromágnes segítségével, néhány másodpercre megszünteti a vontató mutató kapcsolatát a forgórésszel és miután a mutató előrehaladása közben egy rugót húzott fel, a kapcsolás megszűnése pillanatában a rugóban tartalékolt erő egy nullállásban elhelyezett ütközőig dobja vissza a vontató mutatót. Ezzel szemben a vontatott mutató a jelzési időszak végén elfoglalt helyzetében állva marad. A kapcsolóóra a már ismertetett módon helyreállítja a kapcsolatot és ezzel elkezdődik a következő jelzési időszak. Ha most a következő jelzési időszakiban az átlagos teljesítmény nagyobb, mint az előzőben volt, akkor a vontatott mutató tovább tolja, ha pedig' kisebb, akkor az időszak végéig nem éri utol és az előző helyzetben meghagyja. Ilyen módon következtetni lehet a legnagyobb teljesítményre. Egy bizonyos ellenőrzési időszak elteltével, pl. havonta, a vontatott mutatót is kezdeti helyzetbe kell hozni. Ezt a műveletet a szolgáltató mű (Elektromos Művek) megbízottja egy kézi szerkezet segítségével végzi. Ezen célt szolgáló szerkezetek kivitele és elve — több gyártmányt összehasonlítva —• kevés eltérést mutat. A leggyakoribb kivitel rendszerint olyan, hogy az ablaküveget a mutatók tengelyével központosán kifúrják és ebbe a furatba fémhüvelyt szerelnek, amelyben egy csap úgy van elhelyezve, hogy forgás- és axiális irányban mozoghat. Az említett csapon annak a mutató felé eső részén (tehát a mérőn belül) egy horog van felerősítve, másik részén (tehát a mérőn kívül) pedig kezelő gombbal van ellátva. így a gomb, illetve a horog a mutató felé anynyira tolható be a hüvelyben, amíg az a mutatót eléri és ilyen módon a mutató kezdeti helyzetbe állítható. Üzemközben ez a szerkezet visszahúzott állapotban plombálható és kizárja azt a lehetőséget, hogy a fogyasztó visszaélést kövessen el. A ma ismeretes és a használatban elterjedt maximummérők kevés kivétellel így vannak kivitelezve és éppen ezért közös hátrányaik is vannak. Elsősorban méréstechnikai szempontból hátrányosnak kell minősíteni azt a megoldást, hogy a vontató mutatót állandóan rugó terheli és az állítja vissza kezdeti helyzetbe. A szerkezet ugyanis előrehaladása közben rugpt feszít és így az visszafelé a mérő tárcsájára fékező nyomatékot gyakorol. Ez a fékező nyomaték nem állandó, hanem a mutató előrehaladásával arányosan nő és viszonylagosan a mérő forgatónyomatékához eléggé jelentős nagyságú, mivel a biztos működéshez a rugót már a mutató null-helyzetóben is elő kell feszíteni, miáltal a helyzet csalk rosszabbodik. Ha pedig a hátrányos rugóelőfeszítést mellőzik vagy kicsire választják, akkor könnyen előfordulhat, hogy a mutatót előretoló továbbító (vontató) mutató nem tér vissza teljesen a kezdeti nulla helyzetébe, tehát a következő periódus alatt a mutató nem a nulláról, hanem valamely más értékről indul és így hibás átlagos maximumokat mutat. Kézenfekvő, hogy az ilyen szerkezeti megoldások, ahol változó fékező nyomatékok lépnek fel, nem