145470. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés olajfélék és pakura elgázosítására

2 145.470 olaj maradványok ezekre a kokszdarabokra ráranak és azok lyukacsaiba, pórusaiba beszűrődnek. Ha most az olaj-maradványokkal megáztatott kokszdarabokat a retortából eltávolítjuk és azokat akár kamrás gázosítóba, akár a függőleges elrendezésű cellákba átrakjuk, a gázosítókban Uralkodó 850—1000 C° hőmérsékletnél a kokszdarabokra rakódott olaj maradványok a kokszdarabok felületéről és a belső lyukacsokból elpárolognak és a gázosítóba vezetett 300 C° hőmérsékletű olajgőzökkel együtt krakkolódnak. Az olaj maradványokból visszamaradt részek pedig {olajkoksz, korom), melyek egyáltalán nem párolognak el, a kokszdarabokra ülepednek, növelik azoknak térfogatát, súlyát és szilárdságát és mint értékes tüzelőanyag a háztartásokban és kazánfűtéseknél és a gázgenerátorokban felhasználhatók. Mielőtt azonban ez az értékben megnövekedett kokszanyag végképp eltüzelésre kerülne, visszajut a retortába, ahol. a korábbi szerepét elölről kezdi és körforgását tovább folytatja mindaddig, míg ezak a kokszdarabok el nem vesztik lyukacsosságu-kat. Ezek a kokszdarabok tehát nem vesznek részt az olaj elgázosításában, nem gázosodnak el, hanem mint olajmaradék hordozó-anyag vesz részt a gázosítás műveletében. Az eddigi gyakorlat szerint ezt a körforgást végző kokszot 30 megtett körforgás után kell véglegesen eltávolítani. Az időközönként elvégzendő kokszcsere idejét kísérleti úton kell megállapítani. A körforgásból kivont koksz-darabokat a vaskohászatban mint öntödei kokszot is fel lehet használni. Nagyabb méretű kokszdarabok választása esetén a koksz barnaszénből is előállítható. A kokszcsere az alábbi módon megy végbe: Cserélés előtt a friss olaj hozzáfolyását a —8—csőnél beszüntetjük és mindaddig szüneteltetjük, míg az olaj nagyobb része el nem párolog a retortából. Kellő lepárlás után a fűtést elzárjuk, a retortában még megmaradt olajat pedig a retorta legmélyebb pontján elhelyezett —13— csapon leengedjük és az olajat a —14— kéziszivattyú segélyével a —15— csövön és a —16— zárószelepen át felnyomjuk az olajtartályba. Ennek megtörténtével a koksz cseréje megkezdődhet. A retortából leengedett kokszdarabok hőmérséklete egyezik a telített olajgőzök 300 C° hőmérsékletével. Ezt a magas hőmérsékletet a koksz leengedése előtt csökkenteni kell. A hőmérséklet csökkenthető oly módon, hogy a retortába a koksz fölé kisebb szemnagyságú hideg diókokszot szórunk és a szórást folytatjuk a szállítókocsiba rakás után is. Hasonlóképpen hűteni kell a cellákból kiikerülő igen magas hőmérsékletű kokszdarabokat is, mégpedig oly módon, hogy a —20—szál jelölt fűtőgáz elzárása után hideg olajat permetezünk a kokszra mindaddig, míg a kokszdarabok 200 C° körüli hőmérsékletre le nem hűlnek. Fentiekből következik, hogy folytonos üzemet csak abban az esetben lehet fenntartani, ha egymás mellett két komplett gázosító berendezést állítunk fel, úgyhogy a kokszcsere alkalmával egyik berendezést kikapcsoljuk, és ezen idő alatt csak egy berea-T^zés fog működni. Az előzőkben említve van, hogy a cellás gázosítóknál a cellák kívülről 850—1000 C° hőmérsékletű, gázokkal kívülről fűtve vannak. (A rajzon csak két cella van feltüntetve.) A cellákat samott téglákból készített —19—• falazat vesz körül. A kívülről fűtött cellák közé a —20— csövön érkezik a fűtőgáz. Az égéstermékek a —21— nyúlványon távoznak és fűtik a retorta homlokfalát. A cellák a retortából eltávolított és olajiszappal megáztatott kokszdarabokkal vannak megtöltve. Mindegyik cella belsejébe egy-egy —24— cső imélyen benyúlik. A bőre méretezett —7— csövön távozó 300 C° hőmérsékletű olajgőzök ezeken a csöveken végig haladva a kokszdarabokra tapadt olajmaradványokkal együtt krakkolódnak. A retorta fűtésére szolgáló gázt a cellás gázosító önmaga állítja-elő, mely gáz a cellasorozat végén levő —25— csövön jut a —6— csőbe. A cella gázosító berendezéssel vízgőz, vagy oxigénnel kevert vízgőz bevezetéssel vízgáz is termelhető. Ezen berendezéssel olajgázzal működő gázgyárak létesíthetők. Katalizátor alkalmazása esetén a cellák fűtésére alkalmazott 850—1000 C° hőmérséklet redukálható, csökkenthető. A gyakorlatban alkalmazott katalizátorok többnyire porózus oxidok, vagy kerámiai anyagok, amelyeknek a koromképződés csökkentése egyik legfőbb feladatuk, de esetenként részlegesen a nyersanyag kéntartalmát is annyira megkötik, hogy a gáztermékbe a nyersanyag kéntartalmának csak egyharmada jut. Szabadalmi igénypontok: . 1. Eljárás olajfélék és pakura elgázosítására, azzal jellemezve, hogy a gázosítást két fokozatban, két elkülönített reaktorban, két művelettel hajtjuk végre: mégpedig az első művelettel az olajat 50—80 mm szemnagyságú koksszal megtöltött retortában 300 C° hőmérsékleten részben elpárologtatunk, a második -művelettel az olajgőzöket a retortában el nem párolgott és a kokszdarabokra rárakódott olaj maradványokkal együtt hevítve krakkóijuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olajfélék és pakura elgázosítására, azzal jellemezve, hogy az olajiszappal megáztatott kokszdarabokat idäközön-, ként továbbhevítés céljából lehűtött állapotban a retortából átrakjuk a kívülről fűtött olajgázosítóba. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás olajfélék és pakura elgázosítására, azzal jellemezve, hogy a gázosítóba átrakott koksz-darabokat a rájuk rakódott olaj-maradványok elpárologtatása után friss olajjal lehűtve visszahelyezzük a retortába. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás olajfélék és pakura elgázosítására, azzal jellemezve, hogy a gázosítóba vízgőzt, vagy oxigénnel kevert vízgőzt vezetünk. 5. Berendezés az 1—4. igénypontok szerinti eljárás foganatosítására, azzal jellemezve, hogy retortája van, amelyből a részben elpárologtatott olajfélék és pakura gőzeit egymás mellé állított, függőleges elrendezésű, tűzálló anyagból készített és kívülről fűtött cellákba vezetjük. 6. Az 5. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a cellás gázosítót és a retortát a berendezés által termelt gázzal fűtjük.