145457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép tollvatta előállítására

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.457. SZÁM 3. b. 1-23; 76. b. 1—7. OSZTÁLY — KE-567. ALAPSZÁM Eljárás és gép tollvatta előállítására ifj. Nagy Miidós gépészmérnök és id. Nagy Miklós kisiparos, mindketten Budapesten A bejelentés napja: 1957. december 21. A találmány oly eljárás és gép, amely lehetővé teszi, hogy szárnyasok tollából vattaszerű anyagot készítsünk, amely mint szigetelőanyag, ruhabélés, paplan, alátét lemez vagy más efféle gyártmány előnyösen használható. A kiindulási anyag, tehát a toll lehet a házi- vagy vadmadarak testéről leválasztott pehely és toll, vagy fosztott (csumájától megszabadított) szárny- vagy faroktoll, vagy pl. a szélfajtázókból kikerülő toll, amelyet a szakmában „flugtoU"-nak szoktak nevezni. A találmány szerinti eljárással és géppel előállított ,,vattaszerű anyag" állhat a tollak vékony rétegéből két szövet fedőréteg között ruhabélés céljaira laza és könnyű kivitelben, vagy lehet vastagabb réteg takarók számára, de állhat sajtolással létesített, tömörebb rétegből is, amely nemez-szerű és pl., mint alátétlemez jól használható. A találmány igen nagy előnye, hogy lehetővé teszi a nagyon csekély értékű, sőt sok esetben teljesen értéktelen, hulladéknak minősített toll felhasználását és így igen csekély költség ellenében beszerezhető kiindulási anyagból értékes termék előállítását, oly eljárás segítségével, amelynek megvalósításához egy kevés ragasztóanyagtól eltekintve segédanyagokra nincs szükség. Emellett a gyártmány sok tekintetben kedvezőbb tulajdonságú, mint a közönséges vatta, mert kitűnő hőszigetelő, vízálló, nem csomósodik, stb. A találmány szerinti gép, amely lehetővé teszi a vattaszerű vagy nemez-szerű anyagnak tisztán tollból való előállítását, lényegileg kártolóból áll, amelyen a szerterepülő tollak visszatartására alkalmas fedő vagy tető van és amelynek leszedő dobja és bundázó dobja között szállítóeszköz (transzportör), pl. végnélküli szalag van, amely a toll-fátylat a leszedődobról a bundázódobra juttatja. Ha ugyanis a kár tológépbe csak tollat adagolunk más adalékanyagok hozzákeverése nélkül, akkor egyrészt a tollak (pelyhek) munka közben szerterepülnek, szükség van tehát egy fedőre vagy burkolatra, másrészt pedig a keletkező fátyol anynyira gyenge az egyes tollak közötti kisfokú tapadás miatt, hogy a fátyol a leszedő dobnál elszakad és nem jut a szükséges módon a bundázóra. Ezért alkalmazzuk a találmány értelmében azt a szállítóeszközt, amely a fátylat átviszi a leszedőről a bundázóra. A munka szempontjából fontos és nélkülözhe- S tétlen továbbá még az is, hogy a szállítóeszközzel átvitt fátylat a bundázó hengeren szorítóhengerrel lenyomjuk és ezután, tehát csak a leszorítás után ragasztóanyaggal permetezzük. Az ilyen módon átalakított kártológép alkalmas a toll feldolgozására és kitűnő minőségű vatta, ül. bélés készítésére. A toll kártolását javasolták már, de ez a gondolat mind ez ideig gyakorlati eredményre nem vezetett, a javaslat csak megvalósításra alkalmatlan elmélet volt, mert nem állott rendelkezésre a megvalósítást lehetővé tevő kártológáp. A gyakorlatban tehát a baromfiak levágásánál, a szélfajtázásnál stb. keletkező tollak igen nagy mennyiségben kihasználatlanul a szemétbe kerülnek ma is és a találmány lényege, hogy a sok év óta ismeretes, de meg nem valósítható gondolatnak a gyakorlatban való tényleges használatát lehetővé tette. A tapasztalat ugyanis igazolta, hogy a közönséges kártológépek a ruhabélésnek vagy hasonló szigetelő anyagnak való tollréteg előállítására nem képesek, viszont a jelen találmány szerint átalakított kártológép hibátlan és folyamatos munka végzésére alkalmas, tehát ténylegesen lehetővé teszi az eddig hulladéknak minősített tollfajták felhasználását. A csatolt rajz a találmány szerinti gép példaképpeni kiviteli alakját vázlatosan szemlélteti. A rajz egy kártológép oldalnézete, amely a találmány szerinti kialakításban toll feldolgozására alkalmas. A kártológépnek az 1 leszedődob előtti része szokásos kialakítású,, illetve csak abban tér el a kártolók ismert szerkezetétől, hogy felső részén lemezből készült 2 fedél van, amely a működő részeket felülről és oldalról burkolja. Ez a fedél vagy tető visszatartja a felszálló és szerte:: épülő tollakat, amelyek visszahullanak a gépbe, mire a gép e tollakat feldolgozza, illetve tovább viszi, így jut az anyag, tehát a toll az 1 leszedődobhoz, amelyen fátylat létesít és ezt a fátylat a 4 szállítóeszköz veszi át, amely a rajz szerint végnélküli szalagból (hevederből) áll és amely a tollfátylat a