145455. lajstromszámú szabadalom • Hidegen granulált szuperfoszfát utókezelése és az erre szolgáló berendezés

Megjelent: 1959. november 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.455. SZÁM 16—a. OSZTÁLY — KE-487. ALAPSZÁM Hidegen granulált szuperfoszfát utókezelése és az erre szolgáló berendezés Kertész Andor oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1956. május 16. Ismeretesek a szuperföszfát granulálására szolgáló oly eljárások, amelyek szárítás nélkül dolgoznak. Hideg granulálásnak is nevezik ezeket a hőenergia igénybevétele nélkül működő eljárásokat. Az ilyen eljárásokkal készült szuperfoszfát szemcsék azonban csak néhány óra múlva érnek el oly szilárdságot, hogy azokat magasabb rétegben raktározni, vagy porlás nélkül szállítani lehessen. Ez okból már javasolták azt, hogy az ilyen eljárással készült granulátum vékony rétegben kiterítendő és amikor a kellő szilárdságot elérte, szállítandó végleges tároló helyére. A vékony rétegben való kiterítésnek az a hátránya, hogy kétszeres anyagmozgatást és igen nagy helyet igényel, majd az anyag újbóli felszedése a vékony rétegmagasság miatt igen körülményes és csak nagy porlási veszteséggel haj íható végre, vagy pedig kézierővel végzendő, ami viszont igen drága. Ez okból az egyébként gazdaságos hideg granulálási eljárások nem tudtak elterjedni. Mindezen hátrányok kiküszöbölése a jelen bejelentés szerint a következő eljárással lehetséges: A szárítás nélküli, „hideg granulálásból" származó szemcséket közvetlenül keletkezésük után az ismert és levegővel előidézett „fluidizált" állapotban tartjuk mindaddig, amíg a szemcsék kellően megszilárdulnak. Tapasztalat szerint nem szükséges a fluidizált állapot állandó fenntartása, hanem elegendő azt időszakonként előidézni. Ezzel megakadályozható a szemcsék összetapadása a megszilárdulási periódusban és a fluidizációhoz szükséges levegő- és energiamennyiség is lényegesen kisebb lesz, mintha a légellátást az anyag egész tömegére állandóan fenn kellene tartani. Az eljárás végrehajtására a fluidizációs technikából jól ismert berendezések használhatók fel. Az eljárást éppen ez a felismerés teszi gazdaságossá, hogy az utókezelendő anyagmennyiséget részekre bontjuk és ezeket a részeket felváltva fluidizáljuk úgy, hogy a szállítandó légmennyiség csak tört része annak, amely az egész anyagtömeg egyidőben való kezeléséhez szükséges volna. Az ismertetett eljárás megvalósítására szolgáló berendezést az 1. ábra hosszmetszetben, a 2. .ábra felülnézetben mutatja. A berendezés főrésze a több párhuzamos részre — példaképpen öt részre — osztott (1) fluidizációs ágy. Egy ily részágy lényegében egy, az ömlesztett anyagok szállítására alkalmazott pneumatikus csatorna, amelynek fenekén a porózus anyagból készült légáteresztő (2) lap van. A (2) lap az alatta levő (3) fenékkel egy zárt légkamrát alkot, amelyhez a (4) légvezetékek csatlakoznak. Az egyes csatornák, valamint a hozzá tartozó légkamrák egymástól válaszfalakkal légzáróan vannak elválasztva. A csatornák a légzáró (5) fedéllel vannak lefedve, amelynek kivágásaiba porszűrő anyag, pl. textília van beerősítve. Az egész csatornarendszer az anyag kívánt haladási irányában némi lejtéssel van elhelyezve. A csatornarendszer magasabb végén vannak elhelyezve a (6) légzáró adagolók, másik végén pedig a (7) csigás szállítóberendezés. A berendezéshez tartozik a (8) fúvó és a hozzá csatlakozó (9) légelosztó csőrendszer és a (10) elzáró szerkezetek. A berendezés működése a következő: A (6) adagolókkal a kezelendő anyagot az alább -megadandó ütemben adjuk fel, mind az öt csatornába. A berendezés indításához egy-egy csatornába addig adagolunk anyagot, amíg az a csatornát egész hosszában kitölti az üzemállapotnak megfelelő rétegmagasságban. Az adagolás alatt a szóbanforgó csatornához tartozó (10) légszelepet, vagy csappantyút nyitva tartjuk, a többi pedig zárva van. Ezt sorra minden csatornára elvégezve a berendezést megtöltjük és azután át lehet térni a folyamatos üzemre, amely a következő: A (10) légszelepeket, és a (6) adagolókat mindig egyidejűleg kinyitva, ezeket egymásután meghatározott időprogram szerint bizonyos ideig működtetjük. A működési programot úgy kell beosztani, hogy minden csatornára a működési idő egyenlő mértékben oszoljék meg. Például legyen a légbefúvás csatornánként és óránként 6x2 = 12 perc. Egy csatornára tehát óránként hatszor kerül sor és ennek folyamán 2—2 percig van légbefú-