145397. lajstromszámú szabadalom • Elektroliziscella olvadékelektrolízis foganatosításához

145.197 t> m.encétől lehetőleg nagy távolságban, előnyösen a kettő között középütt vezetjük fel. Ellentétben a kemence falához közeli, szokásos elrendezéssel, a fentiekkel azt érjük el, hogy a kemence homlokoldalán levő fal mágnesesen nem telítődik és ezáltal a fürdőre árnyékoló hatása van. Az ismert megoldásnál ugyanis ez a fal mágnesesen telítődött és így árnyékoló hatása nem volt. Célszerű, ha a felszálló vezetéket megosztjuk, előnyösen két egymással párhuzamos ágra, amelyeket a kemencének ugyanazon az oldalán vezetünk fel. A két részt egymástól lehetőleg nagy távolságban rendezzük el, előnyösen oly távolságban, amely kisebb, mint a kemence szélessége úgy, hogy ennek következtében a kemence fölötti anódagerendák egymástól a lehetőség szerint nagy távolságban fekszenek, amely általában kisebb, mint a kemence szélessége. El kell kerülni azt, hogy a felszálló vezetékek és az anódagerendák erővonalai számára vasból készült szerkezeti alkatrészek mágneses visszavezetést alkossanak, illetőleg, hogy azok erőterét ilyen szerkezeti alkatrészek a fürdőhöz vagy az olvadékhoz vezessék. E célból a vasból készült és az anódagerendákat hordozó szerkezetet, valamint a felszálló vezetékeket lehetőleg nagy közbenső légtérrel egymástól mágnesesen elkülönítjük. Az eddig szokásos hordozó szerkezeteik megtarthatók, ha azok egészben vagy részben nem ferromágneses anyagból, például alumíniumból készülnek. Az áramot az anódához vezető vastesteket a függőleges tengely és az anódagerendák iránya által meghatározott síkra merőleges irányban vezetjük, mégpedig a lehetőség szerint résmentesen az anódán keresztül és ezeket nem ferromágneses, előnyösen flexibilis vezető közvetítésével villamosan kötjük össze az anódagerendákkal. Célszerű, ha az anódát, az anódagerendákat és/vagy a felszálló vezetékeket a kemence fölött függő helyzetben rendezzük el. Alkalmazhatunk azonban ugyanilyen hatás elérése végett álló hordszerkezetet is, amely két egymásra következő kemence között a földön nyugszik, anélkül, hogy a kemence kávájával vasvezető útján összeköttetésben állana. Keskeny és hosszan elnyújtott kemencék esetén a külső vezetők aszimmetrikus terei, a kemence belsejében folj'ó áram önmagában szimmetrikus terével szemben nagymértékben érvényesülnek. Legkedvezőbb, a körszimmetriás mágneses tér. Ezért a találmány értelmében kerek vagy sokszögű, esetleg négyzetalakú kemenceformát részesítünk előnyben, amikor négyszögletes kemencekeresztmetszet esetén a kemencekád hosszának a kád szélességéhez való viszonya célszerűen nem nagyobb, mint 2,5 : 1. Eddig nem ismeretesek oly kemenceszerkezetek, amelyeknél megfelelő szerkezeti intézkedésekkel és a mágnesesen telítetlen vas felhasználásával csökkentették volna ama áramot vezető vezetékek mágneses terének az említett behatását, amely vezetékek a kemencén kívül fekszenek. Ellenkezőleg, a külső vezetékeket úgy rendezték el, hogy azok az esetleg árnyékoló hatást kifejtő szerkezeti "részeket mágnesesen telített állapotba hozták, miáltal ezek a külső mágneses terek árnyékolása szempontjából hatástalanakká váltak. Vasból készült szerkezeti alkatrészeket, amelyek az anódagerendákat hordozzák, vagy az áramot az anódagerendáktól az anódához vezetik, úgy rendezték el, hogy az elrendezés következtében az anódagerendák mágneses tere a fém és az olvadék magasságában hatásossá vált. Az eddig szükséges vasalkatrészeket a találmány értelmében úgy rendezzük el, hogy azok a fürdőt és az olvadékot árnyékolják, természetesen vasat járulékosan is beépíthetünk, amely vas egyetlen célja, hogy a külső máigneses terekkel szemben mágneses árnyékoló hatást fejtsen ki. E célból például a káva falát megvastagíthatjuk és/vagy zárt kemencék esetén az olvadéknak az anódán kívül fekvő részét vassal lefedhetjük. Osztott anódák alkalmazása esetén vasból készült rudak, vagy profilvasak is elrendezhetek, illetőleg átvezethetők az anódatömfoök között, amelyek mindkét oldalon felfekszenek a káva falára. Ez az utóbbi elrendezés különösen akkor előnyös, hogyha az anódák csatlakozó érintkezői nem hatolnak át harántirányban az anódán. A nyornástér és a fémáram a kemencében levő lem térfogatának megosztásával .megszakítható. Evégből egy vagy több válaszfalat alkalmazhatunk, mimellett ezek a válaszfalak célszerűen magasabbak, mint a legmagasabb fémszint. E válaszfalak szénből készülhetnek és belsejük mesterséges hűtés céljára megfelelően alakítható ki. E hűtéssel elérhetjük, hogy az elektrolitból a válaszfalon olvadék alkotta kéreg keletkezzék, amely ott üzem közben megmarad és amely a felső részben a válaszfalat az elektrolit behatásával szemben védi, egyben pedig a kemencében a hőmérsékletelosztást kedvezően befolyásolja. A hűtés végett a válaszfal belsejében hűtőközeg vezetésére alkalmas cső rendezhető el, vagy pedig jó hővezető fémből, például acélból készült sín, amelynek a fürdőn kívül fekvő végeit hűtjük. A kemencekád megosztása következtében keletkező rekeszek egymással közlekedő edények módjára összekötve lehetnek. Célszerű továbbá, ha az elektrolitben való irányított gázáramlás elkerülése végett azt a csatornát, amely az anóda körül a gázt gyűjti össze, egyes rekeszekre osztjuk és minden egyes rekeszt külön csatlakoztatunk a gázelvezetéshez. Ha a fenti intézkedéseket összességükben vagy azok közül egyeseket alkalmazunk és ezekután még mindig szintkülönbség mutatkozik, úgy osztott anódák esetében ez a szintkülönbség azzal küszöbölhető ki, hogy az egyes anódatömbök felfüggesztését a fémtükör magasságának megfelelően választjuk meg. A találmány további részleteit elektrolitikus cellának a rajzban feltüntetett példakénti kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük. Az ábrák vázlatosak. Az 1. és 2. ábrában 1 hivatkozási szám a kemence magassági, hosszirányú és harántirányú tengelyeihez részarányosán elrendezett felszálló vezetékpályákat jelöli. Az a, b és c betűkkel jelölt szakaszok egyforma hosszúak abból a célból, hogy a kívánt részarányosságot biztosítsuk, vagyis, hogy a felszálló vezetékek, anódagerendák és katódagerendák meg vannak osztva éspedig célszerűen két részre, mely részek egymástól való távolságai a lehető legnagyobbak. Az említett alkatrészek a fénafürdő magasságában vízszintesen fekvő síkhoz képest részarányosán úgy vannak elren-