145393. lajstromszámú szabadalom • Szén közvetlen meggyújtását lehetővé tevő alágyújtó szerkezet

Megjelent: 1959. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.393. SZÁM 10. b. OSZTÁLY — TI—73. ALAPSZÁM Szén közvetlen meggyújtását lehetővé tevő aíágyújtó szerkezet Tihanyi László MÁV főintéző, Alsógöd; Nagy Tibor műszaki ellenőr, Szűcs Gyula üzemanyag-előadó és Csizmadia János üzemanyag-előadó, mindhárman Budapesten A bejelentés napja: 1956. október 12. A szobafűtésre, főzésre és más célokra használt tüzelések legnagyobb része tudvalevően szénfűtés és ahol még fafűtést alkalmaznak, ott is lehetőleg át kell térni a szénfűtésre, mert hazánkban a fa nehezen beszerezhető importcikk, úgynevezett hiányanyag. Azonban a szénfűtések is igen jelentős famennyiség fogyasztásával járnak, mert az eddig ismeretessé vált begyújtó vagy alágyújtó szerkezetek nem tették lehetővé a gyakorlat számára a szán közvetlen, vagyis fa nélkül történő meggyújtását, miértis a begyújtás mindig fa segítségével történik. Az eddig a gyakorlatban legtöbbször alkalmazott módszer szerint gyufával papírt, ezzel aprpfát, ennek lángjával nagyobb fát és ezzel szenet gyújtanak meg, a használatos alágyújtók pedig csak az aprófa'" meggyújtására alkalmasak, tehát esetleg szükségtelenné teszik a papír használatát, de nem teszik elkerülhetővé a fa alkalmazását. Ezzel a népgazdaságot jelentős kár és hátrány éri, mert az egész év folyamán, de főleg télen, mindennap sok tízezer helyen használnak fát a szén meggyújtásához, aminek évi faszükséglete rendkívül jelentős. E hátrányok kiküszöbölése végett javasolták már oly edények használatát, melyekbe folyékony tüzelőanyag, pl. petróleum, önthető és amelyek a tűztérbe vagy hamutérbe helyezve a szenet a petróleum lángjával meggyújtják, de ezek használata nehézkes és kezelésük piszkolódással jár. A találmány célja annak lehetővé tétele, hogy a begyújtásnál ne csak a papír váljék feleslegessé, hanem az aprófa és nagyfa se legyen szükséges, az alágyújtó tehát a szenet közvetlenül gyújtsa meg, éspedig a rosszminőségű, nehezen gyulladó szeneket is a gyakorlati igényeket kielégítő módon. E célból a begyújtáshoz égő-olajat használunk, amely természetesen használt, ill. „hulladék" olaj is lehet és ez az anyag szinte korlátlan menynyiségben áll rendelkezésre az országban, az említett célra való felhasználása tehát az importot nem növeli, viszont igen nagy faimport megtakarítása révén évente sok millió devizaforint megtakarítását teszi lehetővé. Az égő-olajat a tűztér alá helyezhető edénybe töltjük és mivel az olaj egyszerűen edénybe töltve tapasztalat szerint nem kap elég levegőt és így nem ég eléggé intenzíven, az edényben legalább egy, de előnyösen több, használati helyzetben függőleges csövecskét alkalmazunk, amelyek a levegő hozzá^ezetésére alkalmasak. Ezt az edényt a találmány értelmében a rostély alatt úgy helyezzük el, hogy az a rostélyon lóg és csuklók körül elfordítva használaton kívüli helyzetbe vihető. A csatolt rajz a találmány példáiképpeni kiviteli alakját szemlélteti. Az 1. ábra elölnézet, a 2. ábra pedig oldalnézet. Az —l— edény a —4-— rostély alatt, a hamutérben van és vízszintes csap körül elfordítható. A levegő a —2— csöveken át jut az edénybe töltött égő-olajhoz és így ez az olaj biztosan meggyújtja a —4— rostélyon levő szenet. Az edény a —3— csap körül elfordítható és így a rajzon pontozott vonallal feltüntetett helyzetbe vihető. Használati helyzetben az —1— edényt a rostélyra forrasztott —6— hüvelybe dugott —5— pálca tartja. Használatnál a pálca kihúzása után az edényt kissé elfordítjuk és olajat töltünk bele, majd pedig visszafordítjuk, rögzítjük és az olajat meggyújtjuk, de a betöltés hosszúcsövű kannával elfordítás nélkül is lehetséges. Az edény állandó beépítésre nagyon alkalmas, a találmány egyik fontos előnye tehát, hogy a kályhákat gyárilag ezzel az elfordítható alágyújtó edénnyel készítik és így ez az edény a kályha szerves részét képezi. Természetes azonban, hogy meglevő kályhákat is lehet az elfordítható alágyújtó edénnyel ellátni. Az állandóan beszerelt edény kezelése könnyű, külön tárolásáról gondoskodni nem kell és a használó nem veszti el. A lefelé való elfordítás előnye, hogy a rostélyt szabaddá teszi és így a huzatot nem csökkenti, ill. a tüzelőanyag megkapja a kémény által létesített teljes huzatot.