145391. lajstromszámú szabadalom • Hangolásjelző cső

Megjelent: 1959. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.391. SZÁM 21. g. 1-16. OSZTÁLY — TE-153. ALAPSZÁM Hangolásjelző cső TESLA národni podnik, Praha Feltaláló: Ulbert Karel műszaki tisztviselő, Praha A bejelentés napja: 1957. augusztus 26. ' A találmány varázsszemnek is nevezett hangolásjelző cső. A normális csősorozat varázsszemeiben a vevőkészülék helyes hangolását jelző világító felület a készülék szerelékfalára merőlegesen elhelyezett cső burájának homlokfelületén van elhelyezve. Az ilyen elrendezés azonban miniatűr és szubminiatür csősorozatok esetén nem alkalmazható, mert egyrészt a világító jelzőfelület tűi kicsiny volna, másrészt ezeknél a csöveknél a szívócsonk a bura felső részén van, szemben a normális csősorozat csöveivel, amelyeknél a szívócsonk a bura alsó részére esik. Ez az oka annak, hogy miniatűr és szubminiatür csöveknél a világító jelzőfelületeket a cső burájának oldalfelületén helyezik el. Azonban az ilyen elrendezésnek is hátránya, hogy a jelzőfelület még mindig túl kicsiny és a csövet tengelyével a készülék szerelékfalával párhuzamos helyzetben kell fölszerelni. Ily elrendezés esetén nehézségekkel jár továbbá kettős érzékenységű rendszerek létesítése. Szubminiatür csöveknél az. ilyen ismert megoldások a megvalósításra teljesen alkalmatlanok. A találmány célja a fentiekben vázolt nehézségeik kiküszöbölése. A találmány szerinti elektronikus hangolásjelző esetén a világító jelzőkép alakja ugyanolyan alakú, mint a normális csősorozat eddig ismert jelzőcsöveinél, a világító felület pedig éppen olyan nagy, sőt még nagyobb is lehet. A találmány szerinti 'hangolásjelző ezenkívül szubminiatür kivitelben is könnyen alkalmazható kettős érzékenységű jelzőként. A találmány szerinti hangolásjelző csövet tengelyével a szerelékfalra merőleges helyzetben szereljük és kívülről is behelyezhetjük. A találmány értelmében az oldalt elrendezett világító felületekkel bíró hangolásjelző csövet az jellemzi, hogy a cső burájának kúpos vagy hasonló tükörfelülete van, amely e tükörfelület tengelyében elrendezett csőfej részéként alakítható ki, mind a fluoreszkáló ernyőt tartó burarész, mind pedig az ernyő maga viszont, amennyiben nem a tulajdonképpeni burán van elrendezve, hengeralak úan képezhető ki. A találmányt a rajzon feltüntetett példakénti kiviteli alak alapján részletesebben ismertetjük. Az 1. ábra a hangolásielző cső belső elrendezésének vázlata, a 2. ábra a világító ernyő távlati képe, a 3. ábra kúpos tükörfelületű cső, végül a 4. ábra fölülnézet. Amint az 1. ábrából látható, a hengeres 1 bura belső falán fluoreszkáló 2 réteg van. E réteggel központosán és a réteg közelében 3 anód van elrendezve, a bura tengelyében pedig a cső 4 katódrendszere helyezkedik el. A 3 anód és a 4 katódrendszer a bura alsó részében elrendezett megfelelő 5 érintkező szegekkel vannak összekötve. A cső üzemében a cső ernyőfelületén világító 6 csíkok jelennek meg, amint ezt a 2. ábrán feltüntettük. E csíkok, amelyeknek szélessége a vevőkészülék hangolási foka szerint változik, az 1 burán elhelyezett kúpalakú 7 tükrön figyelhetők meg, amint ezt a harmadik ábrán feltüntettük. Az 1 bura homlokfelületét a leforrasztott szívócsonkkal együtt 8 sapka takarja le. A 4. ábrán látható, hogy a 7 tükörben megjelenő kép alakja ugyanolyan, mint a normális csősorozat jelzőcsöveinél. Nyilvánvaló, hogy a tükörfelület átmérőjének kellő megválasztásával éppen olyan nagy, vagy még nagyobb képfelület érhető el, mint a normális nagyságú csöveknél. Célszerű, ha a 7 tükröt a csőfej részeként rendezzük el. • A fentiekben leírt módon és a rajzon feltüntetett kiviteli alak csak példának tekintendő. A szakmabeli számára nyilvánvaló, hogy a-.megfigyelés tárgyát képező világító kép alakja módosítható, vagy akár ugyanaz marad, ha a tükör és a hangolásjelző cső ernyőjét alkotó felület alakját változtatjuk.