145375. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ösztrogén hatású oktahidrofenantrénkarbonsavak előállítására

2 145.375 umhidroxid jelenlétében, melyet alkohollal és víz­zel nedvesíthetünk. Az ömleszték feloldása és az oldatlan semleges összetevők eltávolítása után a (II) savakat szervetlen savval, pl. klórhidrogén­savval szabaddá tesszük. Az így nyert savak még mindig amorfok és aránylag alacsony olvadás­pontúak úgy, hogy közvetlenül nem kristályosít­hatok át. Azt találtuk azonban, hogy a stereoizo­mér (II) savak nátriumsói vizes oldatokban külön­böző mértékben oldhatók. A további tisztítást te­hát úgy végezzük, hogy a szabad (II) savakat nátriumkarbonátoldatban feloldjuk és a nátrium­sót kikristályosodni hagyjuk. Ily módon kristá­lyos terméket kapunk, melyet a szokásos módon tiszta, kristályos stereokémiailag egységes (II) sa­vakká dolgozhatunk fel. A (II) képletű oktahidrofenantrénkarbonsavak, ösztrogén hatásuk tekintetében, még a természetes női hormonokat, pl. az esztront és esztradiolt is felülmúlják. Utóbbiakkal szemben az az előnyük is van, hogy perorális és patenterális adagolásnál azonos hatásuk van. A termékeket tehát előnyösen alkalmazhatjuk hormonális zavarok vagy egyéb olyan betegségek kezelésére, amelyeknél a női sexuálhormonok adása indikált. 1. példa 30 g vízmentes alumíniumkloridnak 240 cm"' száraz, tiofénmentes benzolban képzett forró szusz­penziójába száraz, gáznemű klórhidrogént veze­tünk. Egyúttal kavarás közben, egy órán belül, eseppenként hozzáadjuk 10 g l-(2-m-metoxifenil­etil)-2-etil-3-metilciklohexanol-3 - karbonsav - lakton oldatát 150 cm3 benzolban. A hevítést és a klór­hidrogén bevezetését ezután további 90 percig folytatjuk. A reakcióelegyet éjjelen át állni hagy­juk. Ezután 300 cm3 3N-klórhidrogénsavat esep­penként, jéghűtés közben hozzáadunk. A csapadé­kot leszívjuk és vízzel megmossuk. Foszforpentoxid fölött végzett kiszárítás után a hozam 8,0 g. A termék nem élesen, 80—95°-on olvad. Az így kapott nyers karbonsavelegyet 50 cm3 éterben oldjuk és diazometán oldatával metilezzük, melyet De Boer és Backer szerint (Rec. trav. chim. 73, 233, 1954.) 30 g N-nitrozo-p-toluolszulfometil­amidból készítettünk. A reakcióelegyet éjjelen át állni hagyjuk, majd a fölös diazometánt 7 cm3 jégecet óvatos hozzáadásával megbontjuk. Az ol­datot 50 g alumíniumoxid-oszlopon át szűrjük és a szüredéket elpárologtatjuk. Maradékként metil­eszterek 8,23 g elegyét kapjuk. Hickman-lombik­ból végzett vákuumlepárlással 6,4 g frakciót ka­punk, mely 0,1—0,2 mm Hg nyomáson 190—205°­nál forr és amely az elemi analízis szerint főként (III) 7-metoxi-származékokból áll, kisebb mennyi­ségű (III) 7-oxiszármazékkal együtt. A frakciót 100 cm3 éterben oldjuk és az oldatot három alka­lommal 30—30 cm3 10%-os kálilúggal kirázzuk, hogy a származékokat szabad fenolos hidroxil­gyökkel eltávolítsuk. Ezeket 10 g dimetilszulfáttal úgy alakítjuk át 7-metoxiszármazékokká, hogy a lúgos kivonatot a dimetilszulfáttal együtt egy óra hosszat, forrásban levő vízfürdő fölött kavarjuk. A reakcióterméket a lúgos oldatból a szokott mó­don nyerhetjük. 6,1 3 7-metoxi-2-etil-3-metil-l,2,3,4,9,10,11,12--oktahidrofenantrén-karbonsavmetileszter - keverék éteres oldatát szárazra pároljuk és a maradékot 200 g (II aktivitású, semleges) alumíniumoxid­oszlop fölött kromatografáljuk. A főfrakciót petrol­éter és benzol 1 :1 arányú keverékével kimossuk és még esetleg átdesztilláljuk. A termék 0,1 mm Hg nyomáson 185°-nál forr. E termék 2 g-ját 8 cm3 etanolban oldjuk és az oldatot 8 g káliumhidroxid és 4 cm3 víz elegyéhez adjuk. Ezután az egészet nyitott edényben, tflaj­fürdő fölött úgy hevítjük, hogy a hőmérséklet mintegy 20 percen belül 170—180°-ot érjen el. Ezután az elegyet részlegesen lehűlni hagyjuk és 6 cm3 etanollal ismét elegyítjük. Ezután a alkohol eípárolgásáig melegítünk és az olajfürdő 170—180° hőmérsékletét megújítjuk. Az etanolos hevítést összesen négyszer végezzük el. Lehűlés után a terméket 150 cm3 vízben oldjuk és az oldatot 100 cms éterrel kirázva tisztítjuk. A vizes rétegben tartalmazott éter elpárologtatása után a vizes réte­get aktívszénnel szűrjük, 5°-ra lehűtjük és ál­landó kavarás közben tömény sósavval óvatosan savanyítjuk. A képződött csapadékot leszívjuk, vízzel megmossuk és enyhe melegítés mellett 80 cm3 5%-os nátriumkarbonát oldatban oldjuk. Lehűtéskor kikristályosodik az l-etil-2-metil-7--metoxi-1,2,3,4,9,10,11,12 - oktahidrofenantrén-2-kar­bonsav egyik stereoizomérje nátriumsójának fő­része. A nátriumsó vizes oldatából szabad karbon­savat csapunk ki, melyet elszigetelünk és metanol­ból átkristályosítunk. E karbonsav (Kofler-blokk­ban) 190—191°-on olvad és erős ösztrogén hatású. Szerkezeti képlete: CH3 /x/COOH CH3 0 /W ,y E sav 300 mg-ját 3,0 g piridinhidrokloriddal 4,5 órán át 170—1:90°-ra hevítve demetilezzük. Le­hűlés után a reakcióelegyet 30 cm3 3N-klórhidro­génsavval kilúgozzuk és 12 óra múlva a csapadé­kot leszűrjük és etanolból átkristályosítjuk. A termék kissé elmosódottan 116°-on olvad és szin­tén erősen ösztrogén hatású. E termék szemihid­rátja az l-etil-2-metil-7-oxi-l,2,3,4,9,10,ll,12-okta­hidrofenantrén-2-karbonsavnak, melynek szerke­zeti képlete: 29 g alumíniumkloridnak 250 cm3 száraz, tiofén­mentes benzolban képzett, forrásban levő szusz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom