145360. lajstromszámú szabadalom • Léghűtőrendszer vacuumtechnikai gyártmányok különösen nagyobb teljesítményű adócsövek hűtésére és ilyen hűtőrendszerrel ellátott vacuumcső

Megjelent: 1959. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.360. SZÄM 21. g. 1-16. OSZTÁLY — MA—756. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMANY Léghűtőrendszer vákuumtechnikai gyártmányok, különösen nagyobb teljesítményű adócsövek hűtésére és ilyen hűtőrendszerrel ellátott vákuumcső Magyar Adócsőgyár, Budapest Feltaláló: dr. Gruber József egyetemi tanár, Budapest A bejelentés napja: 1957. december 11. Rádió-adóberendezések konstrukciója terén vi­lágszerte általánossá vált a minél jobb gazdasági hatásfokra való törekvés. A gazdasági hatásfokot ebben az esetben az antennáról kisugárzott és az energiaszolgáltató hálózatból felvett teljesítmény viszonyával jellemezhetjük. Mivel az adócsövek üzemére elektromos szempontból jellemző anód­hatásfok további növelése elvi akadályokba ütkö­zik, a figyelem a segédberendezések energiafo­gyasztásának csökkentése felé fordult. Léghűtéses adócsövek alkalmazása esetén a leg­nagyobb fogyasztású segédberendezések egyike a csövek anódján disszipált teljesítmény elvezeté­sére szolgáló hűtőmű ventillátor rendszere. Szüksé­gessé vált tehát olyan léghűtő kialakítása, amelyek kis légmennyiség és nyomás alkalmazása esetén is jelentős hőmennyiséget képesek elvinni az adó­csövek anódjáról. A közismert és régóta használatos léghűtő az adó­cső hengeralakú anódjára radiálisán felerősített hűtőbordákból áll, amelynél a hűtőlevegő áramlási iránya az anódhenger tengelyével párhuzamos. Ki­küszöbölhetetlen hátránya hogy a hűtőbordák hideg levegővel csak a beömlés helyén érintkeznek, a bor­dák felületének nagyobb része csak az áthaladás során felmelegedett és így már csekélyebb hűtőké­pességű levegővel kerül érintkezésbe. Az ilyen típusú hűtők vizsgálata azt mutatja, hogy 1 kW disszipált teljesítmény elviteléhez kb. 22 W ventil­látor teljesítmény szükséges, 100% ventillátor hatás­fok feltételezése esetén. Nagyobb teljesítményű adó­csövek esetén ez a viszonyszám egyre kedvezőtle­nebb lesz az így fellépő nagy méretek és rossz hatás­fok bizonyos teljesítményen felül a léghűtés alkal­mazhatóságának határt szabnak. A találmány tár­gyát képező léghűtő a fentemlített hátrányoktól mentes, hatásfoka lényegesen jobb és nagy telje­sítmények esetén is megfelel a követelményeknek. Elsősorban olyan adócsövek számára készült, amely­nél az anód a vákuumzáró-bura egy részét képezi, de alkalmazható bármely vákuumtechnikai gyárt­mányhoz, melynél a hűtést igénylő fémből, vagy más jó hővezető anyagból készült alkatrész részben a burán belüli vákuum (esetleg gőz, vagy gáztöltésű) térrel, részben a külső levegővel, illetve a hűtést szolgáló egyéb légnemű közeggel érintkezik. A ta­lálmány értelmében a léghűtést más gázalakú alkal­mas közeggel, pl. hydrogénnel is lehet eszközölni. A léghűtőt a következők jellemzik: A hűtőszárnyak az anódra, illetve a hűtést igény­lő alkatrészre vagy a vele hőátadás szempontjából érintkező egy, vagy több részből álló külső burko-­latra vannak felerősítve, forrasztással, vagy más olyan módszerrel, ami a hűtendő alkatrész és a szár­nyak között a hővezetést megfelelően biztosítja. A szárnyak síkja párhuzamosan az anód, illetve a hűtendő alkatrész hossztengelyével, illetve szim­metria-vonalával . A hűtőszárnyak több csoportban helyezkednek el. Az egyes csoportokra jellemző, hogy egy cso­porton belül a hűtőszárnyak síkja egymással pár­huzamos. Az egyes csoportok között üresen ma­radó csatorna felhasználható arra a célra, hogy a cső hűtőszárnyakkal el nem látott részeihez is kis­menyiségű hűtőlevegőt szolgáltasson. A hűtőle­vegő, illetve a hűtésre szolgáló légnemű közeg befúvása több csatornán, vagy nyíláson történik, melyeknek szélességi mérete célszerűen meg­egyezik az egyes hűtőszárnycsoportoknak az egyes szárnyak síkjára merőleges irányban mérhető mé­retével. Általában minden egyes hűtőszárnycsoporthoz legalább egy befúvási hely tartozik. A befúvó csa­tornák (nyílások) az áramlás szempontjából pár­huzamosan kapcsolt rendszert képeznek, a befúvás iránya minden egyes csatornára vonatkoztatva pár­huzamos a megfelelő hűtőszárny csoportban el­helyezkedő hűtőszárnyak síkjával és az egész hűtő szimmetria tengelyére vonatkozó merőleges irány­hoz 30°-nál kisebb szög alatt hajlik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom