145359. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kézi és gépi jövesztésre, valamint kézi és gépi frontfejtésre

Megjelent: 1959. október 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.359. SZÁM 5. c. 1—11. OSZTÁLY — MO-323. ALAPSZÁM Eljárás kézi és gépi jövesztésre, valamintkézi és gépi frontfejtésre Mosonyi Ferenc bányatechnikus, Tatabánya A bejelentés napja: 1957. június 5. Széntermelésünk az utóbbi tíz esztendőiben a frontfejtések nagymérvű bevezetésével állandóan emelkedett. Azonban legfontosabb célkitűzéseinkel, a folyamatos termelést, a nehéz fizikai munkát igénylő övesztési és rakodási munka gépesítését ez ideig megoldani nem tudtuk. A viszonylag kis nyomószilárdságú fedüközeteink mellett ugyanis a biztosítás legkisebb elhanyagolása már kisebbnagyobb, a frontfejtés üzemmenetét, az életbiztonságot és a széntermelés folyamatosságát gyakran zavaró omlásokat okoz, másrészt és különösképpen, nincs mód az 5—6 m2

szabad főtefelületet megkívánó fejtő- és rakodógépek (kombájnok) üzemszerű, biztonságos és gazdaságos alkalmazására, így pl. még a legkedvezőbb geológiai adottságok (zavartalan, vetőmentes település, a szén jó jöveszthetősége stb.) mellett is az egyik legjobb szovjet jövesztő- és rakodógéppel, a Donbass kombájnnal is csak szakaszos üzemet tudtunk biztosítani, mert a már említett kis nyomószilárdságú fedükőzet már kisebb szakasz kifejtése után is beomlott. A kombájnt ekkor le kellett állítani s csak a biztosítás elvégzése után (40^50 perc) folytathattuk a széntermelést. Ilyen körülmények mellett legfeljebb, ha elértük a kézijövesztésű és rakodású frontfejtések teljesítményét. Legtöbb esetben azonban a teljesítmény az előbbinél jóval kisebb volt. Kéziművelésű frontfejtéseinkben a frontfejtés biztonságára és gazdaságosságára legjobban kiható „előhaladási sebesség" az eddigi módszer mellett kötve volt. A már említett kis nyomószilárdságú" fedüközeteink miatt a fronthomlok telepítése le volt határolva, mert az egy időben megnyitható szabad főtefelület egy mező szélességnél (1,2— 1,5 m) több nem lehet. Ebből az következik, hogy a frontfejtés homlokát csak fülkeszerű műveléssel lehetett biztonságosan megtelepíteni, tehát ily módon a fronthomlokra egy időben telepített létszám adva volt s ezzel egyúttal az előhaladási sebesség és a napi termelés is le volt határolva. A frontfejtés előhaladási sebességének növelése üzem- és életbiztonsági szempontból is kívánatos. A lefejtett területen a szén kifejtése után az alátámasztástól megfosztott fedükőzetben mozgás indul meg. Ha a frontfejtés előhaladási sebessége a megindult kőzetmozgás sebességénél kisebb, ezen kőzetmozgás a fronthomlokon kellemetlen következményeket okozhat; ilyenkor ugyanis a kőzetmozgás a még le nem fejtett területre is átterjed s ott a fekükőzet megszakadását idézheti elő. Ez a jelenség a jelenlegi frontsebesség mellett elég •gyakori, sok felesleges biztosítási munkát és biztosító anyagot igényel, sőt gyakran az üzem menetét meggátoló kisebb-nagyobb omlásokat és néha komoly baleseteket is okoz. Az alább leírt találmány szerinti eljárás lehetővé teszi frontfejtéseinkben a fent leírt nehézségek és zavarok kiküszöbölését. A találmány lényege, hogy a fejtési művelés (jövesztés és rakodás) megkezdése előtt a művelés alá kerülő fronthomlokon a főtét fúrólyukakba elhelyezett főtegerendákkal előre felbiztosítjuk s ezáltal lehetővé tesszük azt, hogy kéziművelésnél a fronthomlok összefüggő hosszabb szakaszán egy időben a művelést biztonságosan végezhessük, gépinűvelésű frontfejtésekben pedig a művelést (jövesztés és rakodást) folyamatosan, kellő biztonsággal és gazdasági eredménnyel végezhessük. A csatolt vázrajzok a találmány szerinti fejtési műveléseket szemléltetik. 1. ábra felülnézet. 2. ábra metszet. 3. ábra metszet. 4. ábra metszet. 5. ábra metszet. 6. ábra felülnézet. 7. ábra felülnézet. 8. ábra felülnézet. Az 1. ábra felülnézetben, a 2. ábra pedig metszetben ábrázolja a fúrólyukakba a művelés megkezdése előtt az (1) főtegerendák elhelyezését. Az (1) főtegerendák előre való beépítésére szolgáló fúrólyukakat a ciklusmélység (5) második pasztájának kifejtése és bebiztosítása után, még a (6) szállítóberendezés és a (7) máglyák átépítése előtt, a főte alatt, egymástól a szokásos ácsolattávolságra, egymással párhuzamosan, a műszaki munkarendben lerögzített főtegerenda-vastagságnak megfelelő átmérővel és a ciklusmélységnek megfelelő mélységre fúrjuk a szénfalba. Gyakorlatban a ciklusmélység 2,2—2,5 m között váltakozik. A lyuk