145356. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolok előállítására
9 145.356 már csak káliumferrocianid van, a reakcióelegyet gyengén alkálikussá tesszük és éterrel kirázzuk. Az éter elpárologtatása után 5-metil-4-etil-tiazol desztillál át, 169—170 C° hőmérsékleten. A hozam 101,5 g, ami az elméleti mennyiség 80%-ának felel meg. A termék pikrátjának olvadáspontja 127—128 C°. 4. példa 129 g 2,4,5-trimetil-zl-3,4-tiazolinhoz, . amelyet 200 ml absz. etanolban oldottunk, 60 és 70 C° közötti hőmérsékleten 325 g vízmentes FeCl3 absz. etanollal készített oldatát adjuk cseppenként. A reakció befejezte után a sósavas reakcióelegyet éterrel kivonjuk. A vizes anyalúgot azután meglúgosítjuk, és ezt is kivonjuk éterrel. Ezt az utóbbi éteres kivonatot semlegesre mossuk, majd az étert lehajtjuk. Az ezt követően végzett desztilláció alkalmával a 2,4,5-trimetiltiazol 12 mm Hg-oszlop nyomáson 57 C° hőmérsékleten desztillál át. A hozam 108 g, ami az elméleti mennyiség 85%-énak felel meg. A termék pikrátjának olvadáspontja 133 C°. 5. példa 101 g 2-metil-/l-2,3-tiazolinhoz 32 g porított ként keverünk, és az elegyet 100 és 110 C° közötti hőmérsékletre hevítjük. A heves kénhidrogénfejlődés befejezte után a reakció terméket desztillációnak vetjük alá. 127—128 C° hőmérsékleten 2-metil-tiazol desztillál át. A hozam 94 g, ami az elméleti mennyiség 95%-ának felel meg. A termék pikrátjának olvadáspontja 153 C°. 6. példa 115 g 2,4-dimetil-zl-2,3-tiazolmhoz lassan hozzáadunk 115 ml 30%-os hidrogénperoxid-oldatot. A reakcioelegy önmagától felmelegszik, a hőmérsékletet azonban nem engedjük 60—70 C°-nál magasabbra emelkedni. Az önmagától való melegedés befejezte után a reakcióelegyet éterrel kivonjuk. Az étert ledesztilláljuk, és a maradékot desztillációnak vetjük alá. A 2,4-dimetiltiazol 148—151 C° hőmérsékleten desztillál át. A hozam 84 g, ami az elméleti mennyiség 75%-ának felel meg. A termék pikrátjának olvadáspontja 172 C°. 7. példa 205 g 5-metil-4-etil-2-fenil-/J-3,4-tiazolint csekély mennyiségű vízben szuszpendálunk, és a szuszpenzióhoz 70 és 80 C° közötti hőmérsékleten 98 g káliumbikromát telített gyengén kénsavas oldatát adjuk hozzá cseppenként. A dehidrálás befejezte után, ami arról ismerhető fel, hogy a reakcioelegy a képződött króm(III)-só miatt teljesen zöldre színeződik, a reakcióelegyet gyengén meglúgosítjük és éterrel kivonjuk. Az éter lehajtása után az 5-metil-4-etil-2-feniltiazol 140 C° hőmérsékleten desztillál át. A hozam 142 g, ami az elméleti mennyiség; 70%-ának felel meg. A termék pikrátjának olvadáspontja 183—184 C°. Szabadalmi igénypont: Eljárás tiazolok előállítására, melyre jellemző, hogy olyan zl-2,3- vagy z]-3,4-tiazolinokat, amelyek egyszerű kötésű szénatomjain legalább egy-egy helyettesítetlen hidrogénatom van, dehidrálásnak vetünk alá. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 24IS. Terv Nyomda, 1959. — Felelős vezető: Gajda László
