145341. lajstromszámú szabadalom • Hőátadó eljárás és berendezés
4 145.341 csőbe szórjuk, akkor azt a légáram maga három részre osztja és csupán a terhelésnek megfelelő nagyságú szemcséket ejti ki a rendes ejtődobba, ahonnan azok a berendezés megfelelő terébe kerülnek. A fajtázatlan szemcsék a 34 tölcsérből a pneumatikus 8 felszálló csőbe hullnak. A levegő a rajzon fel nem tüntetett ventillátorhoz csatlakozó 31 csövön át a felfelé bővülő 43 kúpba kerül, mely a levegő sebességét csökkenti. A 34 ejtődobból a 8 csőbe hulló aprószemicséknek ama részét, mely a mindenkori terhelésnek megfelel, a légáram a 9 ejtődobba ejti, míg a szükségesnél nagyobb szemcsék a 8 felszálló cső fenekére hullnak, ahonnan a 42 csövön át elvezettetnek. A terhelésnek megfelelő szemcséknél kisebb szemcséket a légáram a 9 ejtődobból továbbviszi a 46 csőbe, mely a 45 tartályba torkoll és a 47 csövön át kiüríthető. Az ezen ábrán fel nem tüntetett hőcseretérben hőcserét végzett szemcséket a 37 cső vezeti vissza. 41. a hőcsere-berendezéshez szükséges levegő elvezetésére szolgáló csőkivezetés. Ámbár az aprószemcsés hőcserélő berendezés aránylag igen kevés szemcsét igényel és a szemcsék porlódása és szóródása elenyészően csekély, a fokozott üzembiztonság szükségessé teszi a berendezőben egyrészt nagyobb szemcsemennyiség tárolását, másrészt ennek a szemcsemennyiségnek ellenőrzését. Ily megoldást szemléltet a 9. ábra. A szemcse tárolása a 9 kiejtődobban, a szemcse adagolása és utánpótlása a 35 tartályból történik, melynek teltségi foka a 36 ablakon ellenőrizhető. A szemcsék a 35 tartályból szabályozható 37 adagoló nyíláson át jutnak 38 szemcsevezető csőbe és innen a pneumatikus 8 felszálló csőbe. A 33 tartályba mindaddig adagoljuk a szemcsét, míg a 9 ejtődofo a 39 visszavezető cső magasságáig meg nem telt; további adagolásnál a szemcse állandóan • visszafolynék a 39 csövön keresztül. Mivel a 35 tartály földközelben van és így könnyen hozzáférhető, teltségi foka állandóan ellenőrizhető. Ha a-9 ejtődob szemosetartaléka a 39 kifolyócső alá kerül, a 35 tartály a hiányt azonnal pótolja. Az ily módon ez utóbbi tartályból folyó szemcsetartalékot pótolhatjuk és így üzemzavar, illetve fennakadás nem léphet fel. A 10. ábra szerinti megoldás a 9. ábra szerintitől csak abban különbözik, hogy a tartalékszemcse csupán a 35 tartályban tárolódik, melybe egyúttal a 40 visszavezető csövön érkező szemcse is befolyik. A 35 tartály 36 szemlélő üveggel van ellátva. A 35 tartályból a kifolyás elzárására itt is 37 csap vagy tolóka szolgál. Ez a tárolt szemcséket az üzem újbóli megkezdéséig megőrzi, ami feleslegessé teszi a szemcsók újbóli beadagolását a tartályba. Ennél a megoldásnál a körkeringő szemcsét a 41 kaliber szabályozza. A légmelegítő berendezésekben tudvalevőleg időszakos gázlökések lépnek fel. Ezeknek oka az, hogy a gáz-levegő áramlás a hőcsere terekben nem lamináris, a felhasznált szemcsék lebegési sebessége nem egyforma és végül, hogy a hőcsereterek közepén a gáz-levegő felfelé áramlása erősebb. De gázlökéseket okozhat a szemcseszóró helytelen beállítása is, ami a szemcséik egy részét időnként a kiejtődobok oldalaira dobja ki. Anyagveszteség elkerülésére a kidobott szemeséket a hőcsere-térbe vissza kell vezetnünk. E célból a kiejtő dobok alsó részét a szemcsék gurulásának megfelelő szögben képezzük ki. Továbbá, mivel a kiejtő dobon át a visszavezető csövön is huzamos időn át nagyobb mennyiségű szemcse juthat az alsó hőcseretér bevezető részébe, e teret is ugyanolyan ferdeségi szöggel képezzük ki, hogy a térbe jutó szemcsék a kivezető csövön át távozhassanak. Hogy a szóróberendezésként alkalmazott szórókúpok a kémény vaslemezének korrodálásából, vagy a samott esetleg lerepedő darabjából származó, lehulló szennyezőanyagtól el ne tömődhessenek, a 11. ábra szerint a kémény alsó részében korróziiónientes anyagból való, kiemelhető 83 dróthálót vagy szitát helyezünk. Egy másik 84 szűrőbetét a füsitgázhőcseretér alján levő kúpos részbe építhető be, mely megakadályozza az egymás fölött fekvő két hőcsereteret összekötő átfolyó nyílásnak eldugulását. Egy harmadik, célszerűen vasdrótból készült 85 szita a levegő-előmelegítő (vagy generátorgáz) — hőcseretér alján rendezhető el. Ezek a szitabetétek fokozott üzembiztonságot eredményeznek. Annak meggátlására, hogy a kiejtődobból kiáramló levegő szemcséket ragadhasson magával, veszteségek elkerülésére, ki kell küszöbölni a szemcselerakódást. E célból a 12. ábra szerint magasított 77 peremet (vezetőgyűrűt) iktatunk a kiejtődobba, melyből a forró levegő a bővített 78 térbe kerül, ahol az esetleg magával ragadott szemcséket kiejti. A kiejtett szemcsék a 79 nyílásokon át folynak vissza a hőcseretérbe. Ugyancsak e szemcselerakódás meggátlására a füstgáz-hőcseretér felső részén alkalmazott 80 hősugárvisszaverő lap tetejét 81 fedősapkával látjuk el, melyen a szemcse nem rakódhat le. A kéményt is 82 fedősapkával látjuk el, mely meggátolja eső- és hőiének, valamint szennyeződésnek a hőcseretérbe kerülését. A 13. ábra szerinti berendezés lehetővé teszi a szemcsenagyság változtatását, ha a terhelés változik. Erre szükség van, ha azt akarjuk, hogy a terhelés változásánál a hőesereberendezés hatásfoka ne változzék. Két-három szemcsenagyság elegendő. Ebben az esetben az üzemmenet kiértékelésével megállapíthatjuk a legmegfelelőbb szemcseméreteket és az ily méretű szemcséket a különböző méretek számának megfelelő számú tartályba helyezzük. A 13. ábra szerinti megoldásnál három 56, 57, 58 tartályt szemléltet, melyeknek fenékrészéből a közös 59 csőbe torkolló 60, 61, 62 csövek nyúlnak ki. E csövekbe 63, 64, 65 szelepek vannak beépítve, melyek lehetővé teszik a kívánt szemcse átfolyatását. Az 59 cső a II légcseretér fenekéből a 8 pneumatikus szállítócsőbe vezető 66 csőbe torkoll. Az 59 cső vége szabályozható 67 áitfolyó nyílással torkoll a 66 csőbe. Az 56, 57, 58 tartályok, melyek a különböző nagyságú szemcséket tartalmazzák, a 67 ejtődobból az I hőcseretérbe vezető rézsútos 68 cső fölött is elrendezhető. Ekkor azonban a szelepeket alulról vezérelhetővé kell tennünk. A szemcsecsere üzemváltozás esetében következőképpen történik:
