145328. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés villamos kisütőcsövek előállítására

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.328. SZÁM ' 21. g. 1-16. OSZTÁLY — EE—402. ALAPSZÁM Eljárás és berendezés villamos kisütőcsövek előállítására Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltaláló: Porubszky Jenő technikus, budapesti lakos A bejelentés napja: 1956. augusztus 8. A találmány tárgya eljárás és berendezés leg­alább egyik végén nyitott üres üvegtest nyitott végének üvegtárcsával, különösen villamos kisütő­csövek burájának a csatlakozóicsapokat hordozó tárcsával való összeforrasztásához. Villamos kisütőcsövek üvegburája és a csapo­kat hordozó üvegtárcsa összeforrasztására általá­nosan ismeretes eljárás lényegileg a következő volt: A burát a helyére illesztett és a cső belső szerel­vényeivel már előzőleg összeszerelt tárcsával együtt forgó üreges ibeforrasztófejbe helyezték, szívócső­vel ellátott végével lefelé oly módon, hogy a tár­csában levő csapok felfelé szabadon álltak. Ezután az előmelegítést a forrasztási hely környezetében az üvegtestre közvetlenül ható gázlángzók segít­ségével végezték. Kellő mértékű előmelegítés után nagy hőmennyiséget szolgáltató gázlángzók segít­ségével a forrasztás helyét az üveg lágyulásáig melegítették, a burának a tárcsával összeforrasz­tandó peremrészét görgő segítségével a tárcsára ráidomították és a két üvegtestet összeolvasztot­ták. Ezen ismert eljárásnak többféle hátránya mutat­kozott. Az eljárással előállított elektroncsövek mechanikai igénybevételekkel szemben nem vol­tak eléggé ellenállók. Ilyen .mechanikai igénybe­vételeket okozhatnak rázások, ütések, nem kellő pontossággal készült foglalatok stb. A mechanikai igénybevételekkel szembeni nem kielégítő ellen­állóképesség több okból iis adódott. A tárcsába be­forrasztott csapók, ímelyek belső végeiken a sze­relvényeket hordozzák, a legtöbb esetben nincse­nek a tárcsához képesti helyzetüknek (a tárcsa sík­jára merőleges helyzetnek) megfelelő feiszültség­telen állapotban és így a tárcsára különböző irá­nyú feszítést gyakorolnak. A foeforrasztási eljá­rás során a tárcsát is előmelegítik, iminek követ­keztében a tárcsa üveganyaga bizonyos mértékig képlékeny lesz. Ez a képlékenység már elég ahhoz, hogy az eljárás során felfelé szabadon,álló csapok — engedve a szerelvény által rájuk kifejtett fe­szítőhatásnak — eltolódjanak vagy elforduljanak. Azt, hogy a tárcsa hőmérséklete az előmelegítés során ne érje el azt a hőfokot, melyhez ilyen mér­tékű képlékenység tartozik, az eljárás szerinti elő­melegítéssel igen nehéz biztosítani. Az üvegrésze­ket közvetlenül érő gázlángokat légjárás vagy hasonló, könnyen kitéríti a beállított irányból és ezen kívül a közvetlen gázláng helyileg koncent­rált hőátadást jelent. Az a hőmérséklet, melyen a tárcsába beforrasztott csapok ezen nem kívána­tos „vándorlása" bekövetkezik, közel van az üveg transzformációs tartományának felső határához. Az előírásostól eltérő helyzetű csapok, melyeknek vagy egymástól való távolsága vagy párhuzamos­sága nem megfelelően pontos, a kész elektroncső burájának vagy tárcsájának töréséhez vagy repe­déséhez vezethetnek akkor, amikor az elektron­csövet foglalatba helyezik. A foglalatnak az elekt­roncső csapjait befogadó érintkezői ugyanis káros . hatású oldalirányú erőket fejthetnek ki a cső üvegburájára, ha a csapok egymástól való távol­sága vagy párhuzamossága nem kielégítő pontos­ságú. Az ismert eljárással készül t-elektroneső mecha­nikailag túl kis ellenállóképességét fokozza az a körülmény is, hogy a tárcsát a burához viszo­nyítva előre beállított koaxiális helyzetéből a görgő, mellyel e két alkatrészt a beforrasztási mű­velet során a forgástengelyre merőleges irányú erővel egymásra idomították, gyakran kimozdí­totta. Ennek oka abban van, hogy az üvegtárcsá­nak a beforrasztófejhez viszonyított helyzete a forrasztási helyet környező üvegrészék képlékeny állapotában nem volt biztosítva, tekintve, hogy az üvegbura tárcsával ellátott vége nincsen megfogva és szélének meglágyulása után a tárcsa támaszté­kául már nem szolgálhat. A csapok helyzeténeik megváltozását még egy további körülmény is elősegítette, mégpedig az, hogy a tárcsa a forgástengely irányában vagy a cső felé, vagy ellenkező értelemben, -gyakran ki­hasasodott. Előbbi esetben a kész /csövön a csa­pok szabad végei közelebb, a •(másik esetben tá­volabb voltak egymástól, mint a tárcsában befo­gott részeik. Ennek az alakváltozásnak az oka az, hogy a tárcsa gyakran elérte a lágyulási tartomány

Next

/
Oldalképek
Tartalom