145320. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag hatásos új vegyületek előállítására Oleaceae családba tartozó növényekből
2 145.320 Elenolsavat tartalmazó sűrítményt például úgy készítjük, hogy az Oleaceae családhoz tartozó növények részeit, mint kérgét, leveleit, gyökereit és gyümölcsét kivonatoljuk, vagy a növény eme részeiből készült vizes vagy alkoholos oldatát, vagy az olajbogyók préseléséből származó, az olajtól megtisztított levet vízzel nenn elegyedő szerves folyadékkal, pl. kloroformmal vagy éterrel kivonatoljuk, majd a kapott kivonatból elkülönítjük a semleges alkatrészeket és így aránylag tiszta elenolsav sűrítményt kapunk. A találmány szerint a növény learatott vagy összegyűjtött részeit szedés után azonnal feldolgozhatjuk. A kiindulási anyagot néhány napig állni hagyhatjuk, amikor is természetes erjedés áll be. Az elenolsav sűrítmény hozama növelhető azáltal, hogy a növényrészek vizes vagy alkoholos oldatát, vagy a préslevet enyhe hidrolízisnek vetjük alá — pl. szerves savval, úgymint ecetsavval, vajsavval, borostyánkősawal és citromsavval, vagy szervetlen savval, úm. foszforsavval, sósavval és kénsavval — mielőtt vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel kivonatoljuk. Savas ciklusban levő kationcserólőt is használhatunk. Az említett semleges alkatrészéket pl. úgy is elválaszthatjuk, hogy a vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel kivonatolt oldatot lúgos hatású anyag vizes oldatával kivonatoljuk, amelyben az elenolsav só képzése köziben oldódik. A vizes réteg leválasztása után az utóbbit savanyítjuk és az elenolsavat vízzel nem elegyedő oldószerrel kivonatoljuk. A semleges adalékokat célszerűen a következőképpen különítjük el: A kivonatot szárazra pároljuk és a maradékot vízbe felvesszük, azután annyi nátriumhidrokarbonátot adunk hozzá, míg az oldat pH értéke 7—7,5 növekszik és még klb. 5—10% vízben oldódó sót adunk hozzá. Ez a só a semleges adalékok és az elenolsav víziben való oldhatóságát csökkenti, minek következtében az ezután következő kivonatolások hatásosabbá válnak. Ezután a vizes folyadékot vízzel nem elegyedő folyadékkal — pl. kloroformmal vagy éterrel kivonatoljuk, melyben a semleges adalékok feloldódnak. Miután a semleges alkotórészeket tartalmazó réteget leválasztottuk, a vizes réteget megsavanyítjuk és abból vízzel nem elegyedő folyadékkal — kloroformmal vagy éterrel — kivonatoljuk az elenolsavat. Az elenolsav sűrítmény immár egyszerűen átalakítható elenolsav származékokká. E származékok készítését később ismertetjük. Elenolid Az elenolsav la'ktonját, az elenolidot, az elenolsavból dehidrálással készíthetjük. Ezt a dehidrálást úgy végezhetjük, hogy az elenolsav sűrítményt 150 C° fölötti hőmérsékletre melegítjük. Ezenkívül az elenolsav sűrítményt dehidráló anyaggal, pl. etoxi-acetilénnel is kezelhetjük. A dehidrálandó anyagot magas forrpontú, vízzel azeotrop keveréket alkotó oldószerben is oldhatjuk, és ezután a keveréket forrásig hevítjük. Ekkor a víz és oldószer keveréke desztillál át mindaddig, amíg a dehidrálás be nem fejeződött. Erre a célra megfelelő oldószerként említhetjük a tetralint. A dehidrálást még úgy is végezhetjük, hogy az anyagot dehidráló katalizátor •— pl. foszforsav vagy toriumoxid — jelenlétében melegítjük. Az elenolid készítésének igen egyszerű módja az, amikor a sűrítményt — melyből semleges alkatrészeket még nem távolítottuk el — vákuumban desztilláljuk és 0,1 mm higany nyomáson 120 és 160 Cc között átmenő frakciót gyűjtjük. Ebből a párlatból nagyon egyszerűen kaphatjuk az elenolidot, például úgy, hogy meleg alkoholban feloldjuk, melyből kihűlés után az elenoid kikristáyosodik, vagy pedig ha étert adunk a párlathoz. Desztillálás előtt ajánlatos az említett kivonatot — melyből a semleges alkatrészeket még nem távolítottuk el — tovább tisztítani. Azonban ez nem okvetlenül szükséges. Ezt a további tisztítást végezhetjük úgy, hogy a kivonatot vízzel kivonatoljuk és a vizes oldatot éterrel kirázzuk. Ezután az éteres oldatból az étert lehajtjuk és a maradékot desztilláljuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a fenti leírt módon a semleges alkatrészeket ebből a maradékból eltávolítjuk és a desztillálást a kapott elenolsav sűrítménnyel végezzük. Az elenolidot mint olyat használhatjuk vérnyomáscsökkentő készítmények aktív alkatrészeként vagy elenolsav funkcionális származékainak előállítására használhatjuk. Vízzel való reagáltatással az elenolidot elenolsavvá alakíthatjuk át. Az elenolsav sói Az elenolsav sóit úgy állíthatjuk elő, hogy az elenolsavat, vagy elenolsav sűrítményt — pl. a kívánt fém vagy ammónium hidroxidjával, karbonátjával vagy hidrolkarbonátjával reagáltatjuk. Célszerűen a karbonátot használjuk, amikoris a só széndioxid fejlődése mellett képződik. Ha karbonátokat kis feleslegben alkalmazunk, amely azzal az előnnyel jár, hogy a pH 6 fölött marad, ami nagyon kívánatos, minthogy alacsonyabb pH értékeknél nem kívánatos elenolsav-képződés állhat elő. Kalcium-, cink-, magnézium- és ferroelenolátok előállításánál a szóbanforgó karbonátok alkalmazása azért előnyös, mert az elenolsav-tartalmú folyadékhoz karbonátot felesleglben adagolhatunk, melyet a só képződése után egyszerű szűréssel ismét eltávolíthatunk és az oldat bepárlásával kinyerhetjük az elenolátot. Elenolsavat „in situ" is képezhetünk, elenolidból kiindulva. Ez víz jelenlétében történik, ami az elenolidot elenolsavvá alakítja át. A felsorolt fémvegyületeken kívül természetesen más fómvegyületekből is kiindulhatunk, melyek az elenolsavval reakcióba lépni képesek. Észterezett elenolsav acetáljai Ezeket az acetálokat úgy állíthatjuk elő, hogy az elenolidot alacsonyabb alifás alkohollal reagáltatjuk acetalizáló reakcióknál alkalmazott katalizátor jelenlétében és a szóbanforgó acetált a reakciókeveréktől elkülönítjük. Ezzel a reakcióval az elenolidban jelenlevő laktongyűrű felnyílik és észterezett, acetalozott elenolsav képződik. Katalizátorként alkalmazhatunk bármely, az acetalizáló reakciók folyamán használatos katali-*
