145320. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag hatásos új vegyületek előállítására Oleaceae családba tartozó növényekből

2 145.320 Elenolsavat tartalmazó sűrítményt például úgy készítjük, hogy az Oleaceae családhoz tartozó növények részeit, mint kérgét, leveleit, gyökereit és gyümölcsét kivonatoljuk, vagy a növény eme részeiből készült vizes vagy alkoholos oldatát, vagy az olajbogyók préseléséből származó, az olaj­tól megtisztított levet vízzel nenn elegyedő szer­ves folyadékkal, pl. kloroformmal vagy éterrel kivonatoljuk, majd a kapott kivonatból elkülönít­jük a semleges alkatrészeket és így aránylag tiszta elenolsav sűrítményt kapunk. A találmány szerint a növény learatott vagy összegyűjtött részeit szedés után azonnal feldol­gozhatjuk. A kiindulási anyagot néhány napig állni hagyhatjuk, amikor is természetes erjedés áll be. Az elenolsav sűrítmény hozama növelhető az­által, hogy a növényrészek vizes vagy alkoholos oldatát, vagy a préslevet enyhe hidrolízisnek vet­jük alá — pl. szerves savval, úgymint ecetsavval, vajsavval, borostyánkősawal és citromsavval, vagy szervetlen savval, úm. foszforsavval, sósavval és kénsavval — mielőtt vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel kivonatoljuk. Savas ciklusban levő kationcserólőt is használhatunk. Az említett semleges alkatrészéket pl. úgy is elválaszthatjuk, hogy a vízzel nem elegyedő szer­ves oldószerrel kivonatolt oldatot lúgos hatású anyag vizes oldatával kivonatoljuk, amelyben az elenolsav só képzése köziben oldódik. A vizes ré­teg leválasztása után az utóbbit savanyítjuk és az elenolsavat vízzel nem elegyedő oldószerrel kivonatoljuk. A semleges adalékokat célszerűen a következő­képpen különítjük el: A kivonatot szárazra pá­roljuk és a maradékot vízbe felvesszük, azután annyi nátriumhidrokarbonátot adunk hozzá, míg az oldat pH értéke 7—7,5 növekszik és még klb. 5—10% vízben oldódó sót adunk hozzá. Ez a só a semleges adalékok és az elenolsav víziben való oldhatóságát csökkenti, minek következtében az ezután következő kivonatolások hatásosabbá vál­nak. Ezután a vizes folyadékot vízzel nem ele­gyedő folyadékkal — pl. kloroformmal vagy éter­rel kivonatoljuk, melyben a semleges adalékok feloldódnak. Miután a semleges alkotórészeket tartalmazó réteget leválasztottuk, a vizes réteget megsavanyítjuk és abból vízzel nem elegyedő folyadékkal — kloroformmal vagy éterrel — ki­vonatoljuk az elenolsavat. Az elenolsav sűrítmény immár egyszerűen át­alakítható elenolsav származékokká. E származé­kok készítését később ismertetjük. Elenolid Az elenolsav la'ktonját, az elenolidot, az elenol­savból dehidrálással készíthetjük. Ezt a dehidrá­lást úgy végezhetjük, hogy az elenolsav sűrít­ményt 150 C° fölötti hőmérsékletre melegítjük. Ezenkívül az elenolsav sűrítményt dehidráló anyaggal, pl. etoxi-acetilénnel is kezelhetjük. A dehidrálandó anyagot magas forrpontú, vízzel azeotrop keveréket alkotó oldószerben is oldhat­juk, és ezután a keveréket forrásig hevítjük. Ek­kor a víz és oldószer keveréke desztillál át mind­addig, amíg a dehidrálás be nem fejeződött. Erre a célra megfelelő oldószerként említhetjük a tetralint. A dehidrálást még úgy is végezhetjük, hogy az anyagot dehidráló katalizátor •— pl. fosz­forsav vagy toriumoxid — jelenlétében melegít­jük. Az elenolid készítésének igen egyszerű módja az, amikor a sűrítményt — melyből semleges alkatrészeket még nem távolítottuk el — vákuum­ban desztilláljuk és 0,1 mm higany nyomáson 120 és 160 Cc között átmenő frakciót gyűjtjük. Eb­ből a párlatból nagyon egyszerűen kaphatjuk az elenolidot, például úgy, hogy meleg alkoholban feloldjuk, melyből kihűlés után az elenoid ki­kristáyosodik, vagy pedig ha étert adunk a pár­lathoz. Desztillálás előtt ajánlatos az említett ki­vonatot — melyből a semleges alkatrészeket még nem távolítottuk el — tovább tisztítani. Azonban ez nem okvetlenül szükséges. Ezt a további tisz­títást végezhetjük úgy, hogy a kivonatot vízzel kivonatoljuk és a vizes oldatot éterrel kirázzuk. Ezután az éteres oldatból az étert lehajtjuk és a maradékot desztilláljuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a fenti leírt módon a semleges alkatrészeket eb­ből a maradékból eltávolítjuk és a desztillálást a kapott elenolsav sűrítménnyel végezzük. Az elenolidot mint olyat használhatjuk vér­nyomáscsökkentő készítmények aktív alkatrésze­ként vagy elenolsav funkcionális származékainak előállítására használhatjuk. Vízzel való reagálta­tással az elenolidot elenolsavvá alakíthatjuk át. Az elenolsav sói Az elenolsav sóit úgy állíthatjuk elő, hogy az elenolsavat, vagy elenolsav sűrítményt — pl. a kívánt fém vagy ammónium hidroxidjával, karbo­nátjával vagy hidrolkarbonátjával reagáltatjuk. Célszerűen a karbonátot használjuk, amikoris a só széndioxid fejlődése mellett képződik. Ha kar­bonátokat kis feleslegben alkalmazunk, amely az­zal az előnnyel jár, hogy a pH 6 fölött marad, ami nagyon kívánatos, minthogy alacsonyabb pH értékeknél nem kívánatos elenolsav-képződés áll­hat elő. Kalcium-, cink-, magnézium- és ferroelenolátok előállításánál a szóbanforgó karbonátok alkalma­zása azért előnyös, mert az elenolsav-tartalmú fo­lyadékhoz karbonátot felesleglben adagolhatunk, melyet a só képződése után egyszerű szűréssel ismét eltávolíthatunk és az oldat bepárlásával ki­nyerhetjük az elenolátot. Elenolsavat „in situ" is képezhetünk, elenolid­ból kiindulva. Ez víz jelenlétében történik, ami az elenolidot elenolsavvá alakítja át. A felsorolt fémvegyületeken kívül természete­sen más fómvegyületekből is kiindulhatunk, me­lyek az elenolsavval reakcióba lépni képesek. Észterezett elenolsav acetáljai Ezeket az acetálokat úgy állíthatjuk elő, hogy az elenolidot alacsonyabb alifás alkohollal reagál­tatjuk acetalizáló reakcióknál alkalmazott katali­zátor jelenlétében és a szóbanforgó acetált a reak­ciókeveréktől elkülönítjük. Ezzel a reakcióval az elenolidban jelenlevő laktongyűrű felnyílik és ész­terezett, acetalozott elenolsav képződik. Katalizátorként alkalmazhatunk bármely, az acetalizáló reakciók folyamán használatos katali-*

Next

/
Oldalképek
Tartalom