145319. lajstromszámú szabadalom • Állandóan ágyazott heverő

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.319. SZÁM 34. g. 11—21. OSZTÁLY - DA—147.- ALAPSZÁM Állandóan ágyazott heverő Daróczy Ferenc könyvelő, Budapest, 80%-ban és Hochstein József géplakatos, Monor, 20%-ban A bejelentés napja: 1957. október 16. A beverőknek (rekaimiéknak) a mindennapos használatban történt nagy elterjedése eredményezte azt, hogy annak minél célszerűbb kialakításával számos találmány foglalkozott. Így alakult ki a fekvőrésznek az a típusa is, amelynél mind a két lapját kárpitozva képezték ki; az egyiket a nappali állapotra bútorszövettel, a másikat pedig az éjszakai megágyazásra valamilyen más anyaggal, pl. matracvászonnal vonták be. Az ilyen fekvőrészt reggel és este meg kell fordítani. A megfordítást többek között a 102 779 sz. magyar szabadalmi leírás szerinti találmány úgy oldja meg, hogy a véglapoknak az egyik végében alkalmazott csapok, mint tengely körül a fekvőrész derékszögben felforgatható, majd a csapokat a keretszekrény véglapjában bevésett vízszintes horonyban végigcsúsztatva, a fekvőrész beforgatása 180 fokra folytatható. A fekvőrész így ismét vízszintes helyzetbe kerül: az a lapja, amelyik előbb alul volt, most felülre került, amelyik pedig elöl volt, most hátulra került. Ennek a berendezésnek az a hátránya, hogy a fekvőrész hosszirányú súlyvonala és a csapok által alkotott tengely egymástól mintegy félméter távolságra lévén, a fekvőrész felemeléséhez is nagy erőfeszítésre van szükség, majd a horonyban a csapoknak végigcsúsztatása is nehézkesen hajtható végre, mivel ilyenkor a csapok a fekvőrész teljes súlyát hordják, s így nagy súrlódást kell legyőzni. De egy ember a fekvőrész átfordítását már csak azért is nehezen hajthatja végre, mert ehhez az egész fekvőrészt át kell ölelnie, így a megtámasztásához kezén kívül lábát is használnia kell. Ezen segít a 137 341 sz. magyar szabadalomban ismertetett találmány, amely a fekvőrész átfordítását úgy eszközli, hogy a forgástengely a súlyvonallal esik egybe, vagy ahhoz egészen közel van. Ezzel eléri azt, hogy a fekvőrész 180 fokkal történő elforgatása kis erőfeszítéssel, egyszerűen végrehajtható. A találmányhoz tartozik az is, hogy a fekvőrész éjszakai megágyazására szolgáló lapjához az ágynemű vászonnal, vagy hálóval oly módon erősíthető hozzá, hogy az lefelé fordított állapotban sem eshetik le. Így a felsőrészt akár állandóan ágyazott állapotban tarthatjuk. Hátránya azonban ennek a berendezésnek az, hogy a fekvőrésznek a keretszekrényhez való rögzítése átforgatás után egészen vagy részben csak rugós csapokkal történhetik és a fekvőrésznek az alátámasztása nem elég egyszerű, amellett csak pontszerű és ezeken a helyeken nagy súlyt kell a csapoknak hordozni, amelyek rövid használat után kilazulnak, A jelen találmány ezt a hátrányt kiküszöböli és a 137 341 sz. szabadalom tökéletesítéseképpen olyan heverőt szolgáltat, amelynek fekvőrésze kis erőfeszítéssel fordítható át és átfordítás előtt és után egyaránt elől-hátul végig felfekszik a keret hosszoldalára. A találmány lényege a fekvőrész véglapjain kissé excentrikusan elhelyezett kétoldali csap részére a keret megfelelő véglapjaiban elhelyezett olyan három hullámvölggyel, mint nyitott csapággyal ellátott Váltócsapágy, amely hullámvölgyek bármelyikébe a csap a fékvőrésznek kézi erővel történő egyszerű hátralökésével, illetőleg előrehúzásával átcsúsztatható. A három hullámvölgy közül a két szélső tulajdonképpen csak a csap (és vele együtt a fekvőrész) helyzetének rögzítésére szolgál, míg a középső hullámban a csap a fekvőrésszel együtt forgatható. A találmány szerinti berendezést és annak működését a vázlatos rajz szemlélteti. Az ábrák a találmány szerinti berendezéssel ellátott példaképpeni heverőt közvetlen a keret véglapja mögött vett metszetben, oldalnézetben mutatják be, éspedig az 1. ábránál a fekvőrész nappali helyzetben, a 2. ábránál átforgatás alatti helyzetben, a 3. ábránál pedig éjszakai helyzetben van. A heverő 1 keretszekrényének 6 támasztólécére az 1. ábrán a 2 fekvőrésznek az a lapja fekszik fel, amely éjszakai használatra szolgál, matracvászonnal van bevonva s amelyhez a 4 ágynemű az 5 hálóval van, alkalmas módon (pl. gombolással vagy csatokkal) hozzáerősítve. A 2 fekvőrész 3 bútorszövettel behúzott lapja most a nappali használatra felülre kerül. Ugyanekkor a 2 fekvőrész kissé külpontosán elhelyezett forgatótengelyét alkotó 7 csapok az 1 keretszekrény nem ábrázolt véglapjaihoz erősített 8 váltócsaipágy 9 hullámvölgyében feküsznek s a 2 fekivőrész ebben a