145311. lajstromszámú szabadalom • Fényinterferenciás mérési eljárás és mérőberendezés mértékhasábok hosszúságának pontos meghatározására

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.311. SZÁM 42. b. 1—8. OSZTÁLY — BA—1045. ALAPSZÁM Fényinterferenciás mérési eljárás és mérőberendezés mértékhasábok hosszúságának pontos meghatározására A Magyar Állam, mint a feltaláló Bakonyi József budapesti lakos jogutódja A bejelentés napja: 1956. május 21. A találmány olyan hosszméret-imegállapító eljárás, amelynél valamely tetszőleges, de ismeretlen hosszúságú mértékhasáb hosszának megállapítása történik egy vele közel egyező, vagy tőle rövidebb, de ismert nagyságú mértékhasábbal úgy, hogy ehhez a fényinterferencia jelenséget használjuk fel, továbbá berendezés az eljárás megvalósítására. A találmány lényege abban van, hogy a megállapítandó hosszúságra egyszer, vagy többször felrakjuk az ismert mértékhasáb hosszát és a felrakásnál a mérőhasáb egymásutáni pontos csatlakoztatását a fényinterferencia felhasználásával végezzük. Az ábrák egy példaképpeni megoldást és annak használati módját tüntetik fel. Az 1. ábra a mértékhasáb hosszának megállapításához való elrendezést tünteti fel vázlatosan, a 2—6. ábrák ennek a mérésnek különböző fázisait, az la—6a. ábrákon az előző ábrákon feltüntetett helyzetekben mutatkozó interferencia csíkok láthatók. A szabadalom tárgyát képező berendezés áll: a Pr KöiSters-féle prizmából, a fényforrásból, ül. az interferencia jelenség megfigyelésére szolgáló optikából, továbbá a prizmával szembefordított, egymástól függetlenül elmozgatható R és 2 tükrökből, valamint a helybenmaradó rögzített 1 tükörből. Az interferenciás mérésekre alkalmas már ismert Kösters-féie prizma két, T szimmetria sík mentén, úgy összeragasztott prizmából áll, hogy az összeragasztás helyén félig áteresztő tükör keletkezzék. Az F fényforrásból jövő sugár egy része áthalad a tükrön, a másik részét a tükör visszaveri. Az így kettéválasztott sugár mindegyik része a különböző tükröző felületeken visszaverődik. A sugárrészek a prizmában újra egyesülnek és a megtett útkülönibségből eredő interferencia jelenség az E helyen megfigyelhető. Az interferencia jelenség keltéséhez fehér fényt használva méréskor a következőképp járunk el. A megmérendő PL; mértékhasábot a rögzített 1, az ismert H mértékhasábot a mozgatható 2 tükörre tapasztjuk (1. 1. ábrát). Az 1, 2 és R tükröket egy síkba állítjuk. Ennek pontosságát az Pr Kösters-féle prizmával az 1 és 2 tükrökön látható interferenciasávval állapítjuk meg (1. la. ábrát). A Hj mértékhasáb hosszának a H mértékhasábbal történő megmérése most a következő módon történik. Az R tükröt a H mértékhasáb hosszával előre toljuk úgy, hogy a hasáb S homloklapjával egy síkba kerüljön (1. 2. ábrát). Ebben az esetben a_ prizmán át az S tükrös homloklapján a 2a. ábra szerinti interferencia-savót látjuk. Ezután a H mértékhasábot a 2 tükörrel előretoljuk úgy, hogy előző helyzetéhez pontosan csatlakozzék. Ekkor a 2 tükör egysíkba kerül az előretolt R tükörrel (1. 3. ábrát), ennek az felel meg, hogy a 2 tükrön látunk interferenciasávot (1. 3a. ábrát). Az előző lépéseket addig ismételjük (1. 4., 4a., 5., 5a. ábrákat), amíg a H mértékhasáb S homlokfelülete kerül egysíkba a megmérendő Hí mértékhasáb Sí tükrös homloklapjával (1. 6. és 6a. ábrákat). Az akkor mutatkozó méretbeli eltérés az S és az Sx felületen látható interferenciacsíkok egymáshoz képest való eltolódásából számítható ki. Ha a Hx

és H mértékhasáboik Sí és S homlokfelületei között a távolság olyan nagy, hogy a fehér — azaz kevert — fény. már interferenciát nem ad; akikor monokróm fénnyel az általánosan ismert módon a csíkrendszerek eltolódásából értékeljük ki az S1

és S felületek egymástól való távolságát. Szabadalmi igénypontok: *' 1. Fényinterferenciás összehasonlító mérési eljárás mértékhasábok. hosszúságának meghatározására, azzal jellemezve, hogy a megmérendő Hí mértékhasáb hosszat egy ismert hosszúságú H