145295. lajstromszámú szabadalom • Tekercselőgép
2 145.295 ségi nyomatékkal rendelkezzen, hogy megfeleljen a vastagabb huzaloknál mutatkozó erős igénybevételnek. A találmány annak a feladatnak megoldását tűzi ki célul, hogy a fent említett hátrányok kiküszöbölése mellett a berendezés lehetővé tegye egyidejűleg több tekercsnek a villamosgép állórészébe való behelyezését és lehetővé váljék oly rézhuzalok feldolgozása is, amelyek átmérője kb. 1,4 mm, az alumíniumhuzalok átmérője pedig kb. 1,6 mm átmérőt érhessen el. Célja továbbá a találmánynak, hogy a kis huzalátmérőknél szokásos, percenként kb. 100 kettős löketet végző tekercselési sebességnél vagy valamivel e fölött állandóan lehessen dolgozni, olyképp, hogy a vezetékek közepes hosszúsága ne legyen nagyobb vagy legalább ne legyen lényegesen nagyobb, mint a kézi úton készített tekercseknél. További célja a találmánynak, hogy minden egyes rész-tekercsnél el fv= z AW d2 is lehessen érni az :—— • 100 = 68% FAT horonykitöltő faktort; ebben a képletben F^ a horony felületét jelenti a szigetelések levonása után. A találmány értelmében ezt oly berendezéssel tesszük lehetővé, amelynél minden egyes tekercs huzaljait felváltva két-két a tekercselő karon sugárirányban 120c -ig elfordítható emeltyű segítségével juttatjuk a horonyba. Ezeknek az elfordítható emeltyűpároknak a száma a tekercselési síkonként alkalmazott tekercscsoportok számától függ. A 4, 6 vagy 8 pólusú forgóáramú tekercselések készítése végett előnyösen három elfordítható emeltyűpárt alkalmazunk, egyfázisú tekercseléseknél pedig a pólusok száma szerint két vagy négy elfordítható emeltyűpárt helyezünk el. Kétpólusú forgóáramú motorokhoz két emeltyűpár bizonyult előnyösnek. Közvetlenül bármelyik hosszirányú mozgás vége előtt mindegyik pár egyik emeltyűje a tekercselő karon kívül elhelyezett görbe felületre fut fel, ami a kilengést eredményezi. Csak az emeltyűk viszonylag nagyfokú kitérítése révén sikerül elérni, ihogy valamennyi résztekercs, huzaljai a horony fenekére kerülnek és a homlokkötések inkább sugárirányban helyeződnek el. A tekercselő fejek létesítése végett az álló részt vagy a tekercselő kart és a fejformázó lemezt kell forgásba hozni, emellett pedig a huzalok a tekercselő elemek forgása közben csiszolt (fényezett) vezetékek mentén futnak, amelyeken ún. kapaszkodó orrok vannak elhelyezve. Ily módon kerülnek a huzalok a homlokkötések tartóréseibe. Az említett orrok arra valók, ihogy a tekercselő kar visszafelé haladása folyamán a huzalokat a csúsztató vezetékben tartsák mindaddig, amíg a tekercselő kar a lengőemeltyűkkel együtt oly mértékben nem mozdul el az állórész mentén, hogy az orrokról lepattant huzalívek tisztán elhelyezkednek a kívánt helyen.,, A találmány szerinti, egyszerre több tekercs behelyezésére alkalmas tekercselő rendszer, melynél tekercsenként felváltva két emeltyűt használunk és ezek a kapaszkodó orrokkal ellátott vezetékek mentén csúsznak, még azzal az előnnyel is jár, hogy a lengő emeltyűk gyakorlatilag véve csak az egyik irányban szenvednek mechanikai igénybevételt, ami vastagabb huzalok hibamentes tekercselésének egyik előfeltétele. A lengőemeltyűkkel és vezetékekkel létesített dróthurkok hosszabbak, mint a homlokkötések által megkívánt hosszúság. Egy vezérelt huzalvisszahúzó vagy a magában véve ismert önműködő visszahúzó szerkezet a huzalhurkokat a szükséges kisebb értékre csökkenti, a huzalvisszahúzás pedig olyan lehet, hogy mindegyik tekercs huzalanyaga két görgőn halad át, amelyek, mint himbák működnek. Miközben a huzal visszahúzása történik, nem szabad további huzalhosszúságot a készletorsókról lecsavarni, mely célra például a készletorsóról lefejtődő huzalt oly görgőkön vezethetjük át, amelyek ezen idő alatt fékezve vannak. A homlokkötések kialakítása és rögzítése előnyösen úgynevezett tekercs-támaszokkal történik, lehet azonban erre a célra betekercselő sablonokat is használni. Ez esetben mégis a tekercs homlokkötéseinek tartása nehézségekbe ütközik, figyelembe véve, hogy ezek a tekercsek a második, sőt esetleg a harmadik síkban feküsznek. Tekercstámaszokat rögzített vagy lengethető kialakításban már javasoltak és ezeket az ún. támasztólemezekkel kapcsolatosan használják. E támasztó lemezek célja az első n síkban levő huzalok tekercselése. A találmány értelmében főleg központosán mozgatott és csillagalakban elhelyezett tekercstámaszokat használunk oly módon, hogy a támasz szára és a mozgatható ujj közötti szög beállítható, illetve változtatható. A központosán mozgatható tekercstámaszok lehetővé teszik azok önműködő átállítását a következő síkban történő tekercselés számára. Az említett szár és mozgatható ujj közötti szög beállítása előnyösen spirális alakú hornyos tárcsa segítségével történik. Hogy a tekercselési folyamat munkájának biztonságát növelhessük, a találmány értelmében még a következő berendezéseket alkalmazzuk a tekercselő gépen. Indukciós motoroknál a lehetőleg kis értéken tartandó Carter-féle tényező érdekében keskeny horonyhasítékokat alkalmaznak. Természetesen ilyen motoroknál is fontos, hogy a huzalok szigetelései meg ne sérüljenek, mely célból bevezető, lemezeket alkalmazunk, amelyek a tekercseléssel ellátandó hornyokat oly szélességben hagyják szabadon, amely kisebb, mint a hasítok 'szélessége. Emellett, hogy a huzalt biztosan lehessen az egyik lengőemeltyűtől a másikhoz átvinni, vezető lemezeket is alkalmazunK, a huzaloknak a hornyokba való biztos bevezetése végett pedig a csúszóvezetékekkel szemben bevezető támaszokat helyezünk el. A tekercselő gép hajtása és vezérlése különböző módokon lehetséges. így pl. a görbe tárcsák hajtására hidraulikus működtető elemeket alkalmazhatunk. Vezérlésre lyuggatott sávot lehet alkalmazni programkapcsolóval együttesen, miáltal a tekercselés teljes folyamata önműködővé tehető. Ez a lyukas sáv vagy szalag a tekercselő kar minden kettős lökete után egy osztással (szakasszal) halad tovább. Lehet továbbá a teljesen önműködő munkafolyamat létesítése végett magában véve ismert tekercselésszámlálót is használni, amely más vezérlőelemekkel együttesen elektromos érintkezőkkel dolgozik. A hajtásra és vezérlésre vonatkozó ismertetés tehát csak kiegészítésnek tekintendő. 1