145283. lajstromszámú szabadalom • Kocsitest, előnyösen sínen futó járművekhez

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.283. SZÁM 20. c. 1—12. OSZTÁLY — WA—74. ALAPSZÁM Kocsitest, előnyösen sínen futó járművekhez VEB Waggonbau Görlitz, Görlitz Feltaláló: Nüsken Friedrich főstatikus, Görlitz A bejelentés napja: 1957. október 22. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1956. december 14. A találmány önhordó kivitelű törzsbordás kocsitestre vonatkozik, amely előnyösen sínen futó járművek építésénél használható fel, amely kocsitesteket különösen emeletes vonatoknál lehet alkalmazni . A legkülönbözőbb kivitelű önhordó koosiegységek ismeretesek, így pl. vannak vasúti kocsitestek, amelyeknél a főtartó az oldalfalak síkjából a kocsi középe felé van áthelyezve és ez a főtartó hajlításra igénybevett rácsszerkezet, amelynek a magasságát azonban a fenék és az alsó profilhatár korlátozza és amelynél az oldalfalak, hogy alakjukat meg ne változtassák, csupán saját súlyukat hordják, a terhelő erők felvételében azonban nem vesznek részt. Ez a körülmény a kocsi súlya szempontjából hátrányos, mivel az önmagukban hordképes alkatrészek a teher hordásában nem vesznek részt, viszont a hossz- és keresztirányú erők felvételére szolgáló keret, illetőleg rácsos tartó magassága azonban mint már említettük, korlátozott. Mivel pedig egy hajlításra igénybevett tartó súlya, mennél alacsonyabbra építjük, növekszik, ennek a keretnek a használata komoly hátrányokkal jár. Másrészt ismeretes a vékonyfalú csöveknek tekinthető utashelyiségek keresztmetszeti merevítése, amelynél az ülőhelyek támláinak síkja veszi át a merevítést úgy, hogy az üléstámlák képezte keret, amely a vékony oldalfallal és a hajlítás ellen megfelelően méretezett kocsialvázzal van összekötve, képezi a kocsikeresztmetszet alsó részének merevítését. Mivel ennél a megoldásnál a tetőszerkezet merevítésére intézkedés nincs, a hordás szempontjából a tetőkeresztmetszet kb. • 50%-a jöhet tekintetbe. Ennék következtében olyan részek, amelyek előnyösen a hajlított tartó merevítéséhez járulhatnának hozzá, mint terhelő és nem, mint hordozó elemek szerepelnek, ami szintén hátrányt jelent. A tetőt ennél az elrendezésnél tehát nem lehet teljes egészében hordozásra felhasználni úgy, hogy ezáltal megint csak az ossz kocsiszekrénysúly növekszik. Még egy keresztmetszetmerevítés ismeretes továbbá, amely vízszintes elemekből és függőleges, a keresztmetszetközép közelében elhelyezett, az egész keresztmetszetre kiterjedő létrákból áll és amelynek az a célja, hogy a keresztmetszet alakja el ne torzuljon és a kocsitest elcsavarodás ellen minél jobban biztosítva legyen. Kétségtelen, hogy ez a javaslat is célszerűtlen, inert az oldalfalak, amelyek pedig különösen alkalmasak lennének ke--» resztirányú erőket menetirányúakká átalakítani, a középső létraszerkezettel szemben vagy függőleges irányban eltolhatóak, vagy pedig, amennyiben a létraszerkezethez vízszintes hajlító tartókkal kötöttek, az a hátrányuk, hogy a függőleges létráknak a keresztmetszet síkjában szintén hajlitás-szilárdáknak kell lenniök. A vonatkozó javaslat ezenkívül nem említi meg, hogy hol fekszenek a hosszirányú erőket átvivő kiterjedt felületek, ami pedig különösen fontos lenne^ mert ezek helyzete a súlycsökkentés szempontjából döntő jelentőségű. A találmány célja olyan kocsitest kiképzése, amelynél a fenék, a padló és az oldalfalak is az összes erők hordozása és felvétele szempontjából együttműködőén vannak kiképzeve azért, hogy a hordozó szerkezet lehetőleg könnyű legyen. Ehhez az egyébként általában használatos héj tartószerkezetek kerülnek alkalmazásra. A feladat a találmány értelmében úgy oldható meg, hogy a föbordát a kocsi legmélyebb és legmagasabb pontján a középvonal közelében, mint egyszerű hossztartókat helyezzük el, amelyeket a keret tartóival a kocsi keresztirányában vízszintesen és átlóirányúan elosztott függőleges rudakkal kötünk össze. Emellett pedig az egész kerület, de különösen az oldalfalak mentén gyengén méretezett hossztartók vannak elrendezve. A kocsi homlokrészein függőlegesen álló, erős, előnyösen lemeztartókként kiképzett hajlított tartók vannak elrendezve, amelyek egyrészt a főhossztartókat kötik egymással össze és ezáltal a nagy ütköző erőket ezekre átviszik, és- amelyek