145276. lajstromszámú szabadalom • Túlfeszültséglevezető

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMILEIRÄS 145.276. SZÁM 21. c. 68-72. OSZTÁLY — TA-380. ALAPSZÁM Túlfeszültséglevezető VEB Transformatorenwerk Karl Liebknecht, Berlin-Oberschöneweide (Német Demokratikus Köztársaság) A bejelentés napja: 1957. szeptember 25. A találmány olyan túlfeszültség-levezető, amely több egymásután kapcsolt szikraközből áll. A túlfeszültség-levezetőket nagyszámú, egymásután kapcsolt .szikraközből építik fel, melyekkel adott esetben a feszültség szabályozása céljából ellenállásokat párhuzamosan kötnek. A szikraközök elektródái között távolságtartó közdarabokat helyeznek el, melyek rendszerint kiváló minőségű' szigetelő anyagból készülnek. A találmány értelmében a fenti- túlfeszültséglevezetők jelentős javítása azzal érhető el, hogy a szikraközök elektródái közé helyezett távolságtartó közdarabokat az oxidkerámiai ferritekhez tartozó anyagból készítjük. Oxidkerámiai ferriteken olyan anyagokat értünk, amelyek vasoxidból vagy más oxigénvegyületekből, pl. báriumoxidból állnak és amelyek kerámiai kötőszer segítségével kerámiailag vannak kötve. Az előállítás nagy nyomáson zsugorítással történik. A távolságtartó közdarabokat úgy alakítjuk ki, hogy lehetővé válik a szikraközökre mágneses hatás kifejtése. Különösen előnyösen használhatók az irányított mágneses hatású ferritek (ferritek kitüntetett mágneses irányítottsággal), miután ezek segítségével a szikraközökre gyakorolt mágneses hatás a kívánt irányban erősíthető. A találmány további jellegzetessége, hogy az oxidkerámiai anyagból készült távolságtartó közdarabokat egyben a túlfeszültség-levezető feszültségének szabályozására szolgáló ellenállásokként is felhasználjuk. Ezeket az ellenállásokat minden nagyobb nehézség nékül olyan értékekre ' lehet beállítani, amelyek kielégítik a túlfeszültség-leve. zetők követelményeit. Az ellenállási értékek nagyobbak legyenek, mint 108 & cm.

Minthogy tömegellenállásokról van szó, az ellenállást ekkor ennek kívánt méreteiből állapíthatjuk meg. A találmány szerinti távolságtartó közdarabokkal ellátott túlfeszültség-levezetőket célszerűen úgy építjük fel, hogy a távolságtartó közdarabok gyűrűalakú kivitelben — önmagában véve ismert módon — vannak a szikraközök elektródái között elhelyezve és emellett egyben, mint a szikraközzel párhuzamosan kötött ellenállások is szolgálnak. Az elrendezés kialakításánál arra kell ügyelni, hogy lehetőleg kis légrések keletkezzenek. Ily módon a szikraközökkeí a mágneses hatás a lehető legjobban kihasználható. Szabadalmi igénypontok: 1. Túlfeszültség-levezető, mely nagyszámú, egymásután kapcsolt szikraközből áll és amelynél a szikraközök elektródái között távolságtartó közdarabok vannak, azzal jellemezve, hogy a távolságtartó közdarabok az oxidkerámiai ferritekhez tartozó anyagok egyikéből készülnek. 2. Az 1. igénypont szerinti túlfeszültség-levezető kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a távolságtartó közdarabok villamos ellenállás értéke nagyobb, mint I08 Q

cm úgy, hogy ezek egyszersmind a feszültségszabályozásra alkalmas ellenállásként is szolgálnak. 3. Az 1. és a 2. igénypont szerinti túlfeszültséglevezető, ázzál jellemezve, hogy az alkalmazott oxidkerámiai ferritek irányítottan vannak mágnesezve. 4. Az 1—3. igénypontok szerinti túlfeszültséglevezető kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a távolságtartó közdarabok gyűrűalakúak. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 2411. Terv Nyomda, 1959. — Felelős vezető: Gajda László