145261. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektronikus eszközök zajának mérésére
2 145.261 Éppen ezért elektroncsövek zajának mérését általában egyéb cső vizsgálatoktól elkülönítve, laboratóriumi körülmények között szokták végrehajtani. Jelen találmány célja ezen hátrányok lecsökkentése, illetve kiküszöbölése. A találmány alapgondolata az, hogy a vizsgált elektronikus eszköz és az ismert zajforrás szabályosan ismétlődő gyors időközökben felváltva legyen összekapcsolva egyazon mérőberendezéssel. A találmányunk szerinti eljárás elektronikus eszközök zajának mérésére ezek szerint oly berendezéssel történik, amelynél a vizsgált eszköz zajárama nagyfrekvenciás erősítővel, demodulator fokozattal és keskenysávú kisfrekvenciás erősítővel rendelkező mérőrész bemenetére kapcsolt munkaellenállásra kapcsolható, míg egy összehasonlító zajforrás zaj árama ugyanerre a munkaellenállásra kapcsolható és azzal van jellemezve, hogy e kétféle eszközt szabályosan ismétlődő időközökben, előnyösen hangfrekvenciás ütemben felváltva kapcsoljuk össze e munkaellenállással. Mérés közben a mérőberendezés demodulator fokozata után fellépő és keskenysávú erősítőben felerősített hangfrekvenciás feszültség értékét figyeljük és regisztrálásra az összehasonlító zajforrás zajáramának értéke, illetve valamely ezt egyértelműen szabályozó paraméterének értéke kerül. Egyik kivitelnél e zajáramnak megfelelő érték csupán abban a pillanatban kerül regisztrálásra, amikor a hangfrekvenciás feszültség egy bizonyos érték alá csökken. A találmányunk szerinti berendezés egyik jellemzője egy a mérendő és összehasonlító eletrónikus eszköznek a mérőberendezéssel váltakozva való összekapcsolását eszközlő elektronikus kapcsoló. Ha a kétféle zaj ugyanakkora bizonyos frekvenciasávban, úgy ebben a sávban csekély statisztikus ingadozásoktól eltekintve állandó lesz a nagyfrekvenciás zaj szintje és egyenirányítás után csupán igen csekély kisfrekvenciás váltófeszültséget kapunk. Ha azonban a két zajforrás erőssége különböző, a nagyfrekvenciás zajszint szabályosan változik a kétféle érték között, tehát négyszögletes modulációt tartalmaz, amely demodulálás segítségével leválasztható. Mivel a kétféle eszköz váltakozó bekapcsolása előre meghatározott frekvenciával történik, a kapott jel további erősítésére előnyösen keskenysávú erősítőket lehet felhasználni. Ezek segítségével a berendezés érzékenysége erősen fokozható. Elektroncsövek esetében a mérőberendezésre váló rákapcsolás és lekapcsolás pl. úgy vihető keresztül, hogy a cső munkaponti anódáramát megfelelő lezárófeszültség segítségével periodikusan szaggatjuk. Ha összehasonlító minta gyanánt telített diódát használunk, az nem lévén vezérelhető eszköz, a fűtőkör, vagy az anódkör áramának szaggatásával kell gondoskodni a periodikus működtetéséről. A szokástól eltérően azonban vezérelhető eszközt is felhasználhatunk az összehasonlításra, mert bizonyos esetekben a zaj mennyisége ezeknél is elméletileg számítható. Így pl. pozitív rácsú csöveknél megfelelő beállítás mellett a pozitív rács áramkörében fellépő zaj értéke I, 2el 2 y^+J^k át la + lg ahol F2 . a tértöltéses csövek elméletéből ismert zajtényező, la az anódegyenáram, lg a rács egyenáram, yx -és y 2 pedig a csőgeometriától függő tényezők, melyek értéke számos típusnál közelítőleg l-nek vehető. Itt a zaj túlnyomó részben az lg áramtól, kisebbik részben pedig Ia áramtól függ. Ha gondoskodunk arról, hogy Ig <§ I a , könynyen biztosíthatjuk, hogy a zaj egyszerű módon változzék a cső katódáramának vezérlésével, feltéve, hogy az árameloszlás lényegileg változatlan marad. Célszerű ezek szerint oly elektroncsövet használni, melynél a pozitív rács árama a katódáram 20%-ánál kisebb, mimellett a munkaellenállás a pozitív rács körébe van kapcsolva. Könynyen megvalósítható ez pl. egy pentódánál, amelynél ez esetben a munkaellenállás a második rács áramkörében foglal helyet. Ily esetben e cső előfeszültségének értéke kerül regisztrálásra. Megjegyzendő, hogy találmányunk értelmében lehet mind a mérendő elektronikus eszközt, mind pedig az összehasonlító elektroncsövet állandóan kapcsolatban tartani a munkaellenállással, ilyenkor azonban azok katódáramát a vezérlőelektródájukra helyezett egymással ellentétes fázisú, megfelelő nagyságú négyszög feszültséggel kell szaggatni. A találmány további célja a mérés önműködővé tétele oly módon, hogy az összehasonlító zajforrás zajának kívánt értékre való beállítását "az összehasonlítás folytán fellépő hibajel segítségével végezhetjük. Ennek egy önmagában ismert megoldása az, hogy az összehasonlító csőre olyan vezérlőfeszültséget adunk, amely a négyszögfeszültségnek és egy fokozatosan változó feszültségnek összetételéből áll és ez utóbbi egy potenciométer motorikusán mozgatott csúszókarjárói vétetik le. Ily berendezés tehát jellemezve van a fokozatosan változó értékű, előnyösen folyamatosan növekvő feszültséget előállító potenciáméterrel, melynek csúszókarja motorikusán mozgatott. E berendezés célszerűen egy jelfogót tartalmaz, mely a hangfrekvenciás feszültség egy bizonyos határ alá való süllyedése esetén az előfeszültségpotencióméter csúszókarját megállítja és egy regisztráló műszert hoz működésbe. Tehát amikor a hibajel bizonyos előírt érték alá csökken, működésbe lép egy jelfogó, mely megállítja a csúszókart és regisztrálja annak állását, vagy működésbe hoz egy regisztráló árammérőt az összehasonlító cső áramának feljegyzésére. A regisztrálás helyébe azonban önműködő válogató eszközt is kapcsolhatunk oly módon, hogy a megállás pillanata után a vizsgálandó cső az összehasonlító áram nagyságától függően a „jó", vagy „rossz" csövek közé kerül. A kívánatos értékek természetesen előre beállíthatók. Megoldható azonban az osztályozás két jelfogóval is, melyek közül az első akkor lép működésbe, mihelyt a szabályozó előfeszültség egy bizonyos növekedése után a keletkező hangfrekvenciás feszültség egy bizonyos határ alá esik, és a mért eszközt a „jó" eszközök csoportjába teszi, míg a második jelfogó akkor lép működésbe mihelyt a szabályozó előfeszültség egy bizonyos előzetesen beállított értékig növekszik, anélkül, hogy
