145259. lajstromszámú szabadalom • Színes izzólámpa

Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.259. SZÁM 21. f. 31—44. OSZTÁLY — EE-388. ALAPSZÁM Színes izzólámpa Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Feltalálók: dr. Kardos Ferenc mérnök, Kun Istvánné és Deutsch Rózsa vegyészek, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1956. július 6. 3. pótszabadalom a 142.007 sz. törzsszabadalomhoz Törzsszabadalmunk olyan izzólámpára vonatkozik, amelynek burája belső felületén legalább egy színtadó és egyben getterül is szolgáló szervetlen anyagból való réteg van. Törzsszabadalmunk szerint ez a színes anyag általában ismert pigment, pl. titánfehér, kádmiumszelenid stb. lehet. Jelen találmányunk értelmében a bura felső felületén levő réteg (bevonat) a színtadó anyagon kívül 0,5%-ot meg nem haladó mennyiségben kétvegyértékű fém oxidját is tartalmazza. A törzsszabadalrnunk szerinti bevonat előállítása úgy történt, hogy a színtadó anyagot, célszerűen, mikron nagyságrendű szemcsenagyságban szerves kötőanyagot tartalmazó oldatban szuszpendáltuk, majd a burafalra a szuszpenziót felvittük és végül hőkezelés révén a szerves kötőanyagot kiégettük, ill. a lámpa működését nem zavaró vegyületté alakítottuk át. Kötőanyagként pl. kollodium, polimerizációs műgyanták, szilikongyanták stb. jöttek számításba, míg az oldószer pl. amilacetát, aceton, stb. volt. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a szuszpendált szervetlen részecskék szemcsenagysága nemcsak a pigment szemcsenagyságának függvénye, hanem nagymértékben függ annak koagulációs állapotától is. Minél nagyobb ugyanis a koaguláció foka azonos szemcsenagyság mellett, annál nagyobbak a szuszpendált szervetlen részecskék és ez a kész bevonatnál a fényáteresztő képességet csökkenti. Ez a hátrány vékony bevonat alkalmazásával esetlag kiküszöbölhető volna, azonban ilyen esetekben az izzószál a kész lámpánál át fog látszani, tehát ez a lámpa opálos összbenyomását lerontja. Találmányunk értelmében a fenti hátrányokon úgy segíthetünk, ha a szuszpenzió készítése során ahhoz a koagulációt csökkentő, két vegyértékű fém szerves oldószerben, pl. acetonpan oldódó sóját adagoljuk. Ez a só a kötőanyag kiégetése során oxiddá fog átalakulni. A fenti célra előnyösen alkalmazható pl. kálciumnitrát, amelyet pl. acetonban oldva 0,02%-os mennyiségben (a szervetlen pigmentre számolva) adagolunk a szuszpenzióhoz annak készítése során Példa-180 g titándioxidból 10 g kollodiumgyapotot tartalmazó 800 ml butilacetát segítségével szuszpenziót készítünk. E szuszpenzióhoz 1 ml 5%-os acetonos kálciumnitrát oldatot adagolunk. Ezekután a szuszpenziót a burafalra a törzsszabadalmunkban leírtak szerint felvisszük és az oldószer elpárologtatása után a kötőanyagot kiégetjük. A kész bevonat, amennyiben mikron nagyságrendű titándioxid szemcsékből indultunk ki, az izzólámpa fényének csupán 8—9%-ot meg nem haladó részét fogja elnyelni, szemben a törzsszabadalom szerint Tcészült bevonattal, ahol a fény ennél nagyobb része is elnyelődhet. Ámbár a fentiekben a találmányt csupán egyetlen példa kapcsán ismertettük, arra nem korlátozzuk magunkat, így kálciumvegyületek helyett természetszerűleg más kétértékű fém vegyületét is alkalmazhatjuk. Szabadalmi igénypont-1. A 142.007 sz. törzsszabadalom 1—7. igénypontja szerinti izzólámpa kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a búra falának belsején levő réteg