145249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gázvizek tisztítására

0 Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.249. SZÁM 12. d. 1. OSZTÁLY — KA—395. ALAPSZÁM Eljárás gázvizek tisztítására Nehézvegyipari Kutató Intézet, Veszprém Feltaláló: dr. Kárpáti Jenő A bejelentés napja: 1953. augusztus 25. Ismeretes, hogy ammoniumkarbonátot tartalmazó gázvizeket messzemenően megtisztíthatunk, ha a gázvízhez oly, vízben oldódó anyagokat adagolunk, melyek karbonátjai gyakorlatilag vízben oldhatatlanok. A sűrű, könnyen ülepedő karbonátcsapadék a gázvízben lebegő anyagokat, elsősorban az emuigált, ill. szuszpendált, kátrányos-olajos szennyezéseket, magával ragadja és a csapadék leülepítése, ill. leszűrése után kristálytiszta folyadék marad Vissza. A félipari kísérletek azonban azt mutatták, hogy a karbonát-csapadék kis adszorbció-feiületet nyújtó, finom szemcséjű, por szerű jellege következtében, megfelelő műszaki hatás eléréséhez aránylag nagy mennyiségű segédanyagra van szükség. Ügy találtuk, hogy lényegesen kevesebb segédanyagra van szükség, és a tisztítás sok tekintetben előnyösebb, ha a tisztítást nem a gázvíz karbonát, hanem ammoniatartalmára alapítjuk „és karbonátcsapadék helyett hidroxid-csapadékot létesítünk. A fenti felis alapján a találmány abban van, hogy ammóniatartalmú gázvizek tisztítása céljából a gázvízhez olyan anyagot adagolunk, mely ammóniától lúgos közegben hidroxid^csapadé'kot képez, majd a képződött csapadékot, mely a gázvíz szennyezéseit is magával ragadja, a iolyadéktól elkülönítjük. Csapadékképző anyagként előnyösen a periódusos rendszer 3. osztályába tartozó fémek vízoldható sóit, mint kloridjait, szulfátjait, használjuk. Igen jó eredményeket értünk el ferroszulfáttal, különösen pedig alumíniumszulfáttal. A hidroxid-csapadékot képző sókat célszerűen külön elkészített 15—30%-os vizes oldat alakjában adagoljuk. Előnyösen úgy dolgozunk, hogy a kicsapást meleg gázvízfoen végezzük. A gázvíz hőmérsékletét előnyösen 50 C°-nál magasabb hőmérsékletre állítjuk be, amikor is jól ülepedő csapadékot kapunk úgy, hogy a gázvizet nem kell külön ülepíteni, hanem a csapadékkal együtt közvetlenül szűrhetjük. A tisztításhoz szükséges só mennyiségét a gázvízben levő szennyezések mindenkori mértéke szabja meg. Ügy találjuk, hogy a hazai gázvízíéieségek tisztításánál 1 1 gázvízre 1—3 g szilárd só, pl. alumíniumszulfát, adagolása elegendő. Ügy találtuk, hogy a pelyhes, nagy adszorbeáló felülettel rendelkező hidroxid-csapadék maradéktalanul leválasztja a szuszpendált, ill. emuigált szennyezéseket és lehetővé teszi, hogy a gázvízből különleges tisztító eljárások alkalmazása nélkül is neutrálolaj mentes fenolkeveréket nyerjünk ki. Különösen előnyösen használhatjuk a tisztító eljárást kátránnyal, illetve kátrányolajjal fenolban dúsított gazvizek tisztításához, — különösen, ha a dúsítást túlhevítéssel és túlnyomással végezzük, mert akkor nagyobb mennyiségű neutrálolaj kerül a vizes oldatba. A hidroxid csapadékkal e nagyobb mennyiségű neutrálolaiat is el tudjuk távolítani. Ezzel az eljárással tehát egyéb ismeretes eljárásoknál szükséges oldószeres, vagy vegyszeres tisztító rendszabályokat takaríthatunk meg. A hidroxid-csapadékot képző sók adagolásával a gázvíz szabad ammoniatartalmát megkötjük és így meggátoljuk a gázvízben levő fenolok lúgos közegben bekövetkező oxidálását. Az ily módon kezelt gázvíz hetekig eláll levegőn anélkül, hogy megsötétedne, ill. megzavarodna A találmány szerinti eljárás tehát lehetővé teszi, hogy a gázvízben a fenolokat tartósítsuk és ily módon azokból több és jobb minőségű fenolt nyerjünk ki. Mivel a gázvíz szabad ammoniatartalmát hidroxidképző sók adagolásával teljesen leköthetjük, az ismeretes fenoszolván eljárást, vagyis n-butilacetátos kivonatolást alkalmazhatjuk anélkül, hogy a gázvizet előzetesen a szokásos szénsavas telítésnek vetnénk alá. Ily módon nemcsak a szénsavas telítést takaríthatjuk meg eljárásunkkal, hanem oldószer megtakarítást is érünk el, mert lebegő szennyezések