145234. lajstromszámú szabadalom • Hajtószíj-szállítószalag
Megjelent: 1959. szeptember 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 145.234. SZÁM 28. b. 20—28. OSZTÁLY — BO-614. ALAPSZÁM Hajtószíj — szállítószalag Bödör Lajos művezető, Budapest A bejelentés napja: 1957. július 17. A hajtószíjak és szállítószalagok az általános gyakorlatban rugalmas kötőanyagból (pl. gumiból) és textilbetétből állanak. Ezek a textilbetétek rendesen sűrű szövésű szövetek, amelyeknek az a hátrányuk, hogy a sűrű szövés miatt a kötőanyag rajtuk keresztül átkötni nem tud, működés közben pedig a mozgás, hajlítás következtében a sűrűn levő szálak egymást erősen koptatják, elhasználják s így az ilyen hajtószíjak, íszállítószalagok élettartama aránylag rövid. A tömör szövés a hajlékonyság rovására is megy: a szíjakat, szalagot csak aránylag nagy dobokon lehet alkalmazni. Végül a betétek súlya is nagy, ámi ugyancsak az előállítás, szállítás költségeit növeli és az alkalmazását nehezíti. Nincsenek meg ezek a hátrányok annál az újabban alkalmazott szíj, illetőleg szalagtípusnál, amelynek a hosszirányú iőigénybevétel felvételére a szövetbetét helyett olyan betét szolgál, amelyben csak hosszirányú párhuzamosan elhelyezett szálak vannak. Az ilyen betét előállítása azonban egyelőre gyártási nehézségekkel jár, amennyiben megfelelő külön berendezést igényel. Ugyancsak haladást jelentett az a 863.157 sz. német szabadalmi leírás szerinti hajtószíj vagy szállítószalag, amely olyan ritkább vetülékszálú, de egyébként sűrű (tele) szövésű betétet használ, amelynek súlya m2 -ként legalább 1,525 kg, de amelynek kg-jára mégis legfeljebb 846 m szál esik. Ez tehát legalább 1,8 g/m fonalsúlyt jelent, ami igen vastag szálat kíván meg. Ebből következik a betét aránylag nagy súlya. A jelen találmány ezzel szemben ritka szövésű betétű hajtószíjat, szállítószalagot nyújt, amelynek azonkívül, hogy megyannak a ritka szövésből származó előnyei, nevezetesen, hogy rajta keresztül a kötőanyag jól átköt és behatol a lánc-és vetülék szálak érintkezésénél levő résekbe is és ezért a szálak kopását csökkenti, a szövet élettartamát növeli, a szövet hajlékonyabb és ennélfogva kisebb átmérőjű dobon is használható, mint a sűrű szövésű betétes szíj, illetőleg szalag. Emellett ugyanolyan vagy nagyobb szilárdság elérése mellett mégis könnyebb és vékonyabb betétű, ezért viszonylag kisebb kötőanyagfelhasználással állítható elő. A találmány lényege olyan egy vagy többrétegű hajtószíj, szállítószalag, amelynek betétje olyan ritka szövésű szövetből áll, amelynél a hosszirányú főigénybevétel felvételére szolgáló aránylag ritkán elhelyezett hosszirányú párhuzamos láncszálak vetülékszálai keresztirányban (a hosszirányra 45— 90°-ban) amannál ritkábban, olyan . távolságra vannak elhelyezve, hogy ennek eredményeképpen a szövet szilárdsága keresztirányban a kisebb igénybevételnek megfelelően kisebb, mint a hosszirányú szilárdsága. A szövetbetét súlya kisebb, mint 1,525 kg/m2 , 1 kg-ra eső szálak hossza nagyobb, mint 846 m. A szövet kétirányú szálai lehetnek azonos, vagy különböző anyagból. Így készülhet pl. mindkét irányú szál műanyagból, vagy készülhet a hosszirányú műselyemből, a keresztirányú perionból stb. Ilyen a találmány szerinti egyrétegű hajtószíj betétszövete például 10 cm-re hosszirányban 100 db 1720/1 ágú műselyemfonalból és keresztirányban 20 db 3 ágú perlonfonalból állhat. Ezek összsúlya egy m2 -en 300 g, a fonalak hossza pedig 1200 m. Egy másik egyrétegű hajtószíj betétje 10 cm-re hosszirányban 80 db 172Ö/2 ágú műselyemfonalból, keresztirányban 20 db 4 ágú per-Ionfonálból áll. Ezek összsúlya 450 g/m2 , a fonalak hossza pedig 1000 m. Mivel a hajtószíjaknák, szállítószalagoknak a hosszirányú igénybevételhez képest a keresztirányú igénybevétele igen kicsiny és inkább csak a szíjkapcsolás miatt van szükség bekötő ágyazatra, vagyis a kapcsoknak, illetőleg a varratnak a hosszirányú kiszakító törekvésével szemben a keresztirányú szálakkal biztosítható megfelelő kiszakítható szilárdságra, a találmány szerinti hajtószíj, szállítószalag egyik kiviteli alakjánál a keresztirányú szálak általában még ritkábban alkalmazhatóak, csak a kapcsolásra alkalmassá tenni kívánt szakaszokon, általában tehát a szíjvégek környezetében használunk megfelelő sűrűségű keresztirányú szálakat. Ez a betét súlyában újabb megtakarítást eredményez és olcsóbb, és mégis teljes értékű szíjt, illetőleg szalagot szolgáltat.
